A sorozat keretében olyan szerzőket mutatnak be, akik szerzeményeikkel vagy átdolgozásaikkal mértékadó szerepet töltöttek be a műfaj elmúlt száz évében. Különös figyelmet szentelnek azon művészeknek, akiknek jelentős érdemeik voltak a nagyzenekari dzsesszhangzás kialakításában, a dzsessz és a klasszikus zene műfaji határainak áthidalásában - szerepel a szervezők MTI-hez eljuttatott ajánlójában.
    

Sorozatában a Modern Art Orchestra nemcsak zenei élménnyel várja a közönséget, hanem egy teljes előadás keretein belül vetítéssel, beszélgetésekkel kiegészítve mutatja be az adott művész életét és pályáját.
    

Woody Herman (1913-1987) már gyerekként milwaukee-i klubokban énekelt és szteppelt, 15 éves korára profi szaxofonos lett. Több más későbbi sztárhoz hasonlóan a harmincas években Gus Arnheim tánczenekarában kezdődött a karrierje, később Isham Jonesnál játszott. Amikor a veterán Jones 1937-ben visszavonult, a folytatást kereső zenészek megválasztották vezetőjüknek.
    

Fokozatos változásokkal 1944-re Woody Hermannak alapvetően új zenekara állt össze. Ez volt a First Herd, amelyet akkoriban a legizgalmasabb új big bandnek tartottak. Mára Ralph Burns és Neal Hefti számos hangszerelése klasszikusnak számít, még Igor Stravinsky is írt egy darabot a zenekarnak, az Ebony Concertót. 1947 közepére Herman megalakította a Second Herdet, más néven a Four Brothers Bandet. Hangzásában a szaxofonszekció dominált, amelyet Stan Getz, Zoot Sims, Herbie Steward tenorszaxofonos és Serge Chaloff baritonszaxofonos alkotott. Amikor Steward helyére Al Cohn került, ez volt a legjobb szekció az Egyesült Államokban.
    

A Third Herdet 1950-től 1956-ig vezette, majd néhány kisebb formáció után 1959 tavaszán kilenc angol zenész bevonásával megalakította az Anglo-American Herdet, amellyel Nagy-Britanniában és Szaúd-Arábiában turnézott. A hatvanas években a Swinging Herd Bill Chase-zel és Jake Hannával dolgozott, az évtized második felében nyitott a dzsesszrock és a rock & roll felé, gyakran popszámok hangszereléseit is felvette a repertoárba. Zenekarai a későbbiekben Thundering Herd néven futottak. Emlékezetesek voltak zenekarvezetői pályájának 40. és 50. évfordulóján adott koncertek.
    

Herman sem klarinétosként, sem szaxofonosként nem volt olyan virtuóz játékos, mint a szvingkorszakban Benny Goodman vagy Artie Shaw, és nem is komponált sokat. "Inkább edzőnek tartom magam, mint zenekarvezetőnek. És a csapatom nyer" - nyilatkozta a Down Beat magazinnak 1986-ban. Karrierjének hullámzása mellett is megmaradt alapelveinél, és jó érzéke volt ahhoz, hogy a megfelelő embereket találja meg zenekarához és fellelkesítse őket.
    

Albumai közül 1963-ban az Encore: Woody Herman, 1973-ban a Giant Steps, 1974-ben a Thundering Herd kapott Grammy-díjat a legjobb big band jazz album kategóriában. Woody Herman munkásságát 1987-ben Grammy-életműdíjjal ismerték el.