Ladislav Helge a hatvanas évek cseh filmeseinek azon csoportjába tartozott, akiknek sikeresnek ígérkező karrierjét a reformista "prágai tavaszt" eltipró 1968-as szovjet megszállás derékba törte. Helge a hetvenes évek folyamán nem filmezhetett, és hivatalnokként tartotta fenn magát. A rendszerváltozás után életművéért és erkölcsi tartásáért megkapta a Vladislav Vancura-díjat.
    

Nevéhez olyan filmek fűződnek, mint például a Velká samota (Nagy magányosság), Jarní povetrí (Tavaszi szelek), Bez svatozáre, Bílá oblaka (Fehér felhők), Stud (Szemérem) vagy a První den mého syna (Fiam első napja), amelyek a hetvenes és a nyolcvanas évek Csehszlovákiájában be voltak tiltva.
    

A hatvanas évek közepén az újonnan alakult csehszlovák film és televíziós művészek szövetségének (FITES) alelnöke, majd 1969-1970-ben elnöke volt. Ezt követően a FITES működését a kommunista hatóságok betiltották és Ladislav Helge politikai üldözésnek volt kitéve.
    

A szakmába csak 1977-ben térhetett vissza, amikor a prágai Laterna Magika színház egyik rendezője lett. Az 1989-es rendszerváltás után a felújított FITES első elnöke lett, majd néhány évig ő vezette a prágai színművészeti főiskola (FAMU) rendezői tanszékét is.