Ulrich Attila, a szabolcs-szatmár-beregi megyeszékhely alpolgármestere a rendezvény hétfői sajtótájékoztatóján elmondta: örök emléket szeretnének állítani a várost övező bokortanyákon élt tirpákok legnagyobb családi ünnepének, hogy megakadályozzák a régi nászi ceremónia feledésbe merülését.
    

A nyíregyházi önkormányzat és a helyszínt biztosító nyírségi skanzen mellett, ahol egy valamikori tirpák porta is áll, a helyi szlovák kisebbségi önkormányzat, az evangélikus egyház, a Bokortanyákért Egyesület, a Generációk Mandabokori Szociális és Kulturális Egyesület, a SzabadMives Táncosok, a Szabolcs Táncegyüttes, valamint 150 tagú, néprajzkutatókból és koreográfusokból álló szakembercsoport fogott össze a hagyományos tirpák lakodalom megrendezéséért és programjának elkészítéséért.
    

Az érdeklődők már a lakodalmi előkészületekkel is megismerkedhetnek, szerdán az ünnepi húsleves csigatésztájának készítésében, csütörtökön a pogácsa sütésében, míg pénteken - mindhárom napon 11 órától - a sátorállításban és -díszítésben vehetnek részt a múzeumfaluban, ahol a násznép tagjai közé is lehet jelentkezni szerdán délig.
    

Szombaton a nyíregyházi evangélikus nagytemplomban 9 órakor egy régi tirpák esküvői szertartást tartanak, és onnan lovas kocsikon, lőcsös szekereken, fiákereken vonul a násznép a Sóstói Múzeumfaluba, ahol 11 órakor veszi kezdetét a nászi ceremónia, természetesen vőfélyek vezényletével.
    

Lesz legénykikérés a vőlegény bokrétájának feltűzésével, lánykérés és búcsúztatás a szülői háztól, esküvőre vonulás a skanzen templomába, majd egyházi szertartás, aztán menet a lakodalmas házhoz, sátorhoz. Az ültetésrend után kezdődik a mulatság a 17 óráig tartó menyasszonyi és újasszonyi táncig. Persze, a zenekar utána is a vendégek rendelkezésére áll, csak úgy, mint valamikor, az utolsó meghívottat is kiszolgálva.
    

A múzeumfaluban a tirpákok leszármazottai lakodalmi ételeket is főznek, sütnek és kínálnak sátraiknál.
    

A tirpákság a magyarországi szlovákok egy külön csoportja volt egykor, tagjai a török idők után elnéptelenedett Nyíregyházát népesítették be újra 1753-tól. Békés megyéből, Nógrádból és a Felvidékről érkeztek, a város akkori birtokosa, Károlyi Ferenc hívására. A házépítéshez segítséget, továbbá három évi adómentességet, belső autonómiát és szabad vallásgyakorlást kaptak. Evangélikus vallásuk miatt azonban üldöztetésben volt részük, amit békességgel tűrtek, a helyi őslakosok ezért nevezték el őket tirpákoknak, tűrőknek.