Az Antal–Lusztig-gyűjteményből válogató tárlat olyan, a melankólia regisztereit magas színvonalon megjelenítő, nemzetközi perspektívában is jelentős műalkotásokat mutat be, amelyek révén a magyar festészet egyik legizgalmasabb időszakát is megismerhetik az érdeklődők. A kiállításon Anna Margit, Ámos Imre, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Dési Huber István, Farkas István, Simon Hantai, Kondor Béla, Korniss Dezső, Koszta József, Moholy-Nagy László, Munkácsy Mihály, Nagy István, Reigl Judit, Rippl-Rónai József, Román György, Tornyai János, Mednyánszky László, Nemes-Lampérth József, Szőnyi István, Vajda Lajos és Vaszkó Erzsébet művei láthatóak.

A modern magyar kultúrában – különösen a költészetben és a képzőművészetben – kiemelten fontos a melankólia témája. A saját határaival, az elkerülhetetlen véggel szembenéző melankolikus ember egyfajta rendkívüli tudás birtokosa. Számára minden mindegy, de a mindenben felsejlik az isteni mindenhatóság árnya, a mindegyben pedig a rombolás fausti gesztusa. „A melankolikus alkat szükségképpen elveszíti a fejét” – ahogyan azt Aby Warburg (1866–1929) művészettörténész Dürer Melankólia című (1514) híres rézmetszetéről írta.

Római Magyar Akadémia

(Falconieri Palota - Via Giulia, 1)

2017. március 23 – május 7.

Forrás: 
Külgazdasági és Külügyminisztérium - Balassi Intézet

A megnyitón készült képet Várhelyi Klára készítette