Weöres Sándor Psyché című műve a szerelem és a női érzésvilág krónikája. A főhős Lónyay Erzsébet, azaz Psyché, egy Weöres által megálmodott XIX. századi költőnő. Az ő fiktív költői életműve, érzelmektől fűtött szerelmi költészete jelenik meg Vidnyánszky Attila azonos című színdarabjában.

Az előadás megalkotásában a színészek is részt vettek: zenéket válogattak, dalokat írtak, illetve ötleteikkel hozzájárultak a díszlet- és a jelmeztervek kialakításához. A színészosztály vezetője, Vidnyánszky Attila azzal a céllal vonta be ily mértékben a diákokat, hogy maguk jöjjenek rá, miként vihető színre egy nem drámai szöveg, ez esetben Weöres versregénye. A rendező a szerepeket csak az utolsó pillanatban osztotta ki, mivel azt szerette volna, hogy a színészek minden egyes karakterrel foglalkozzanak.

Amit Weöres a könyvében egy alakba sűrített, a színészosztály szálakra szedte, és színházi eszközökkel újraszőtte: így lett minden leány Psyché, hiszen, Vidnyánszky szavaival élve: „Minden nőben ott él, szunnyad vagy kitörni kész a lázadó, korlátokat nem ismerő, szabadságra és szerelemre vágyó Psyché. Azzal, hogy nem egy, hanem sok nő játssza az előadásban, vagyis számos eltérő személyiségen keresztül mutatkozik meg, még gazdagabban tárul fel ennek a versekbe szőtt egyetlen alaknak, és magának a műnek a játékossága és összetettsége.”