Mi tesz egy hétköznapi tárgyat judaikává? Szabad-e múzeumban kiállítani a Tórát? Miért tűnhetnek a vitrinben egyes tárgyak koszosnak? Mit keresnek egy kiállításon házilag készített, ezüst étkészletből, pléh sütőformákból, Tóravértből, vagy éppen lyuggatott rézlemezből készített „recycling” menórák? Hogy kerül a giccs a múzeumba? Válaszok helyett kiállításunk hasonló dilemmákat és gondolkodnivalót kínál a látogatónak. Kurátori koncepció, hogy a tárgyakat a judaizmus mindenre rákérdező jellegéhez, és a Tórát értelmező kommentárhagyományhoz hasonlóan mutatja be.

A kiállítás középpontjában a zsidó tér és idő fogalma áll. A tárlat elején és végén látható, két hatalmas „idő- és tér-henger” közel azonos típusú tárgyakon keresztül mutatja be a zsidó naptár (vagyis idő) illetve a diaszpóra kultúrájának (vagyis tér) világát. Mindeközben a kiállítás koncepciója magához a múzeum épületéhez is szervesen kapcsolódik. Kontextusba kerülnek például a Majoros Károly által tervezett üvegablakok, a hanukkai menórák pedig azok eredeti, rituális rendeltetésük szerint az ablakban láthatóak. A holokauszt-emlékezet is az épület relációjában jelenik meg, hiszen a kiállítás utolsó termében egy szimbolikus jelentőségű lépcsőfokról tekinthetünk le a zsinagóga kertjére, ahová a gettó felszabadításakor megtalált kétezer kétszáznyolcvan holtestet temették el. De a régi kiállítás kedvenc tárgyai, az ünnepek struktúrája, valamint emblematikus kék színvilága is visszaköszönnek a megújult térben.

Kiállításunkon összetalálkozik a talmudi szövegkommentárok öröksége és a múzeumlátogatás mint „multimédia-élmény.”A látogató így egyidejűleg nézheti a bemutatott tárgyakat, olvashat róluk a magyarázó feliratokon, és értelmezi az azokat körülvevő teret. Ehhez az összetett élményhez interaktív, Android és iPhone készülékre egyaránt letölthető milevtárlatvezető applikációt készítettünk, amely a kiállított tárgyak közötti szövevényes mezőben segít bolyongani. Szintén a szemléletváltást tükrözi a kiállítás fenntartható designja, amely egy legószerű, mobil struktúra, és amely lehetővé teszi, hogy folyamatosan újabb tárgyakon keresztül reagálhassunk a jelen kérdéseire. Így kerülhet egymás mellé a kiirtástól megmenekült zsidó nép történetére emlékező, Purimkor használatos Megilla (Eszter-tekercs), és az ugyanezen mintára, de a Horthy-korszak történetéről készült irat. Abban hiszünk, hogy a múzeum nem mauzóleum, amely egy halott kultúrát konzervál, hanem egy élő organizmus: a folyamatos újraértelmezés és rákérdezés helyszíne. 

A kiállítás kurátora:
Toronyi Zsuzsanna, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár igazgatója

A megnyitó időpontja:
2017. szeptember 17. vasárnap 18:00.
Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár, I. em.
Budapest, Dohány u. 2, 1077