Annak az időszaknak, amellyel a múzeum mintegy száz darabból álló tárlata foglalkozik, kétségtelenül központi alakja volt a dicsőségének csúcsán álló Auguste Rodin, akinek műhelye ma is a francia főváros egyik idegenforgalmi nevezetességének számít. Talán éppen ezért ritka, hogy a kor több reprezentatív szobrászának műveit együtt állítják ki Párizsban: a festészet vonzóbbnak számít. A múzeumok attól is tartanak, hogy a kor köztéri művészetében igen kedvelt női aktok felsorakoztatása egymás mellett bizonyos egyhangúsággal jár, ezért nem eléggé közönségcsalogató.

A múlt század első éveiben a fejlődés Rodin teátrális és kifejező formáitól Brancusi geometriai művei felé vezetett, a kettő között számtalan átmenettel: Bourdelle heroizmusa, Maillol buja formái, Duchamp-Villon építészeti szigora, a kubizmus megjelenése Archipenkónál mind ilyen volt.

A mostani kiállítás központi alakja azonban Wilhelm Lehmbruck német szobrász, aki 1910-től az első világháború kitöréséig élt Franciaországban és Rodin, Maillol, Bourdelle gyakori vendégei közé tartozott. A párizsi Le Monde a május végéig megtekinthető kiállításról beszámolva a német alkotót kora egyik legnagyobbjának nevezi mind a bronz, mind a kő, a gipsz, mind a rajz és más grafikai műfajok területén.
Rodintől és tanítványaitól Lehmbruckot műveinek elegáns stilizáltsága különbözteti meg, amely jellemző női torzóira, köztük a Grande Songeuse (Nagy álmodó nő) című szobrára, valamint férfi aktjára. Költői és melankolikus stílusa az olasz De Chiricóéra emlékeztet. Az életben is depresszív volt a német művész, a háború kétségbe ejtette és 1919-ben, 38 éves korában öngyilkos lett. Az Orsay múzeumban látható kiállítás anyagának mintegy harmadát Lehmbruck művei adják, kitüntetett helyen szerepel a kiállításról kiadott, hézagpótló tanulmányokat tartalmazó katalógusban is.

Az érdeklődők ne felejtsék: a Felejtsük el Rodint? kiállítás május végéig tekinthető meg az egykori pályaudvarból átalakított gyönyörű párizsi múzeumi térben.