Schneemann leginkább talán 1964-es Meat Joy című filmjéről ismert, amelyben félmeztelen táncosok csoportja nyers hússal és makrélával vonaglik önfeledten. A film, mely az emberi testhez szóló himnusznak is tekinthető, egyike volt azon úttörő műveknek, melyeket Schneemann mintegy 60 évet felölelő karrierje alatt alkotott.

Schneemann 1939-ben született Philadelphiában. A Bard művészeti főiskolán tanult New Yorkban, ahol tanárai ellenezték művészi pályára való lépését, mondván, ő „csak egy lány”. Annak ellenére, hogy egy időre felfüggesztették, amiért aktokat festett magáról, lediplomázott és alakítójává vált a 60-as évek experimentális művészeti szcénájának.

Performansz- és videóművészete kihívások elé állította a kor társadalmi normáit, és gyakran bírt sokkoló hatással. A magas és a populáris kultúra alakjai egyaránt sokat köszönhetnek neki, Marina Abramovićtól és Cindy Shermantől kezdve Lady Gagáig és Kim Kardashian Westig. Az utóbbi években elismerték hatását, 2017-ben életművéért a Velencei Biennálén Arany Oroszlán Díjat kapott.

2015-ben Schneemann így tekintett vissza karrierjére: „Szerintem makacs vagyok. Kezdetben nem volt előttem példa a megbecsülésre. Mindent jelentéktelennek tartottak, aminek egy női tapasztalat volt a kiindulópontja. Nem voltam biztos benne, hogy a munkám elmozdítja-e ezt a paradigmát, de meg kellett próbálnom."

A hír forrása és a teljes cikk a The Guardianon olvasható