Herbert Anikó vizuális művésznek az őszi Nubes kiállítás folytatásaként most januárban nyílik 8 felhő emel címmel újabb egyéni kiállítása. A kiállítás címét az első japán versként emlegetett szöveg inspirálta – Haniko így tesz ismét kísérletet arra, hogy a kelet-ázsiai kultúrák sokféle, gazdag vizuális kódjából merítve hozzon létre valami szelíden, mégis radikálisan sajátot, hol pasztell foltokkal, hol hulladékanyagokból, egyszerre artikulálva a csöndet és a csöndben tévelygés kínját és boldogságát. Más szóval az egyetlen útét, ami végül is visszavezethet minket saját belső tereinkbe.

Haniko megállásra, kontemplálásra invitál bennünket. Képein keresztül arra a tevékenységre igyekszik emlékeztetni bennünket, amit gyermekként nagyon is jól ismertünk, s amit felnőtt fejjel egyre ritkábban engedünk meg magunknak: hogy nézzük – pusztán a látvány öröméért – a felhőket. A feladat egyszerű, vagy mégsem? Herbert a szemlélődés tárgyává s egyszersmind munkái főszereplőjévé is teszi a felhőket: alkotásain keresztül mi is beléphetünk azokon a kapukon, amiket ugyan nap mint nap érzékelünk, de belefeledkezni csak egész ritkán szoktunk. Ez a sokrétű szimbólum korábban is megjelent újrahasznosított anyagokkal készült papírkollázsain és persze most sem hiányozhat az a bizonyos japán szimbólum, mely szinte már Herbert védjegyévé vált az elmúlt évek során: a végzet vörös fonala ezen a kiállításon is hol észrevétlenül, hol nagyon is látványos módon jelenik meg és teremt kapcsolatot égi és földi dolgok között. A képek mellett – az alkotóra jellemző anyaghasználattal – installációk és falvédők is szerepet kapnak majd a térben.

A megnyitó beszélgetést Martinkó József vezeti, közreműködik OHNODY.

A négyzetes kép: Herbert Anikó Otthonka
Fotó: Biró Dávid

A prae.hu-n megjelent Urai Dorottya Herbert Anikó Otthonka című kollázskötetéhez írt előszava, az írás ezen a linken érhető el.