bezár
 

irodalom

2022. 03. 29.
Irodalmi bújócska
Lapszemle az Élet és Irodalom LXVI. évfolyam 12. lapszámáról
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Irodalmi bújócska A sors természete örök kérdés az ember számára. Vajon befolyásolható? Van hatalmunk a saját sorsunk felett, vagy minden előre elrendeltetett? Mindezek a kérdések alapvető művészeti inspirációt jelentenek a művészek számára. Az Élet és Irodalom 12. számában különböző fájdalmasan reális, szürreálisan izgató, de aggasztó jövőképet jósoló sorsokról is olvashatunk.

A történetmesélés világának szerkezetével játszik Guillaume Musso a Regényélet című könyvében, amelyben az író mintegy lefelé tekint az általa teremtett világra, és gondolataival ötleteivel befolyásolja, mi zajlik fantáziája terepasztalán. A regényről írt kritikájának Gyűrky Katalin az Aki bújt, aki nem címet adta, ami több szempontból is reflektál a regény meglepetésekkel teli tartalmára. Az ártatlan, biztonságos játékból pillanatok alatt tragédiává alakuló bújócska fosztja meg a regény egyik főhősét, Flora Conwayt kislányától, aki a játék alkalmával egyszercsak nem kerül elő. Szintén a címhez kapcsolódik, hogy Gyűrki az irodalmi bújócska kifejezéssel írja le a kapcsolatot, ami a főszereplő Conway és az író Ozorski között zajlik. Kritikája végén olyan izgalmas kérdéseket sorakoztat fel, hogy Flora Conway, vagy Ozorski volt vajon előbb, és a regény írója ki mögé bújva írta a történetet?

Kertai Csenger kritikájának címe megegyezik Mohai V. Lajos verseskötetének címével: Utószó a magyar költészethez. A cím az egész magyar költészet ismeretét feltételezi, vagyis olyan vállalkozást takar, amely egyértelműen nem teljesíthető. A kötetben megjelenő világban törés következett be, ezt a törést olyan tökéletlenségek jelzik, amelyek az ideális világ ellentétét jelentik. Ez egy hideg, közönyös közeg, amelyből hiányzik az ember. Kertai úgy véli a szerző használhatott volna aktuálisabb nyelvezetet, hogy hitelesebbé tegye a kötetben megjelenő romantizált hősszerelmes világát.

Colum McCann Aperiogon című regényéről Csuhai István írt kritikát. A cím egy végtelen számú oldallal rendelkező síkidomot jelöl, amely tisztán elméleti, valójában sohasem realizálható geometriai jelenség. Az alaptörténet valódi személyekkel megtörtént valódi eseményeken alapul. 2016-ot írunk, helyszín a Közel-Kelet, Izrael és Ciszjordánia. A két főszereplőt ugyanaz a családi tragédia sújtja: Rámi Elhánán és Basszám Aramin is elvesztette kislányát. Rámi lánya egy öngyilkos palesztin merénylő áldozata, Basszám lányát pedig egy izraeli katonai dzsipből kilőtt golyó találja el. A könyv szerkezete sajátosan épül fel a rövid fejezetek számozása 1-500-ig, utána pedig 500-1-ig terjed. Ezek a fejezetek rövidek, előfordul, hogy csupán egyetlen mondatot vagy egyetlen szót tartalmaznak. Az első 500. fejezet a leghosszabb egybefüggő fejezet a könyvben, ebben Rámi vall mindenről, amit a lánya haláláról tud, a második 500. fejezetben pedig Basszám beszéli el lánya történetét. Csuhai szerint a két főszereplő küldetése, hogy „Együtt járják a világot, hogy történetük, személyes tragédiájuk végigmondásával, a másik megértését és elfogadását célzó viselkedésükkel, tanúságukkal elősegítsék a látszólag lehetetlent, a szembenálló két nép megbékélését.”

nyomtat

Szerzők

-- Kruza Anna --


További írások a rovatból

Interjú Wéber Kristóffal a klasszikus művészetekről és a Keringőről
Szálinger Balázs volt a Költőim sorozat vendége
Tóth Kinga AnnaMaria sings/singt/énekel című kötetének bemutatója
irodalom

Vaktérkép

Más művészeti ágakról

Csáki László: Kék Pelikan
A 14. Frankofón Filmnapokról
Élménybeszámoló a Decolonize Your Mind Society koncertjéről
Nils Frahm: Day


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés