Búcsúval indítani szokatlan, a lapszám első műve mégis Finta Éva megemlékezése és végső búcsúja Dinnyés Józseftől. Versét (A daltulajdonos emlékére) áthatja a szeretet és törődés, az elhunyt alakja az olvasóhoz is közelinek érződik, akár egy kedves ismerős, vagy rokon. A sorok szomorúak, de a búcsú meghatóan elfogadó, telve az elhunyt üdvözülése iránti hittel.

Éles váltásként Vári Fábián László születésnapi köszöntője következik. Gálfalvi Görgy 80. születésnapjára íródik a magasztaló mű. Kiemeli Gálfalvi fontos szerepét, minthogy „...lapszerkesztőként, közíróként vállára vette a romániai magyar irodalom gondjait, hogy az irodalom az lehessen, amire hivatott: a romániai magyarság lelkiismerete.”

Lévai Aliz Máriát, a 2002-es születésű fiatal költőnőt külön köszönti a lapszám, mint a legújabb és legfiatalabb tagot. A költőnő négy verssel mutatkozik be. Az első verse (Abortálás) hatásos, azonnal meghökkenti az olvasót érzékeny témájával, és annak átérezhető reális prezentálásával. Versei különös, egyedi stílust és hangulatot ragadnak meg, mely taglalja a menekülést, a szavak jelentőségét, a kapcsolatokat. Utolsó versében (Rejtegetnivaló) az önirónia és  a fiatalkori kiszolgáltatottság érzése válik hangsúlyossá.

Adamczyk Katalin novellájában (Gyertyaláng) olyan történetet olvashatunk, ami minden családnak ismerős, de legalábbis hallottunk már az ősz, öregfoltos kezű nagymamáról – a történetben Gizi néniről – aki süt, és mosolyog, és szereti, ha a kislányok befonva hordják a hajukat. Gizi néni bemutatása után a novella elkalauzol a nagymama múltjába, mesél a gyermekkori traumájáról. Az elmesélt történet kedves végkifejlete, hogy az idős hölgy szenvedése ellenére is képes volt örömteli életet élni és ezt átadni utódainak, illetve halála napjának szomorúságát enyhíti, hogy unokája ugyanezen  a napon született nem sokkal később.

Adamczyk második novellájának (Boszorkánytanonc) főszereplője egy fiatal lány, akit lázas betegsége miatt egy boszorkányra bíz az apja, hogy gyógyítsa meg. A nő ugyan a történet elején még nem köztudottan boszorkány, de a cselekmény kibontakozásával ez világossá válik. Hamarosan kiderül, hogy a lány nem is volt nagyon beteg, viszont felépülése után gyógyítója nem engedi haza, hanem maradásra kényszeríti, és tanítani kezdi. A történet tanmeseszerűen ér véget: a boszorkányt elfogják és máglyán megégetik, a tőle tanult tudást a fiatal lány sok évvel később viszont már büntetlenül hasznosíthatja az emberek megsegítésére.