Szakcsi Lakatos Béla 1943. július 8-án született Budapesten. Kilencévesen kezdett zongorázni, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola tanulójaként ismerkedett meg a dzsesszel. A hatvanas évek közepétől lépett fel saját zenekaraival, a hetvenes évektől a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola dzsesszzongora szakán tanított. Koncertjein a dzsesszt és a kortárs improvizációt ötvözte, a klasszikus- és kortárs zenére, a népzenére, valamint a dzsesszre egyaránt reagáló, progresszív előadásokat hozott létre. Művészete elismeréseként 1987-ben kapta meg a Liszt Ferenc-díjat, 1994-ben a Szabó Gábor-életműdíjat. 2002-ben érdemes művész lett, és elnyerte a Budapestért Díjat. 2005-ben vehette át a Kossuth-díjat, 2006-ban Prima-díjas lett, 2010-ben a Magyar Kultúra Követe címmel, valamint Hazám-díjjal ismerték el tevékenységét. 2014-ben a Nemzet Művésze díjjal tüntették ki, 2018-ban Fonogram-díjat kapott, 2022 januárjában a Petőfi Zenei Díj átadóján életműdíjban részesült.

Hoppál Péter, a Kulturális és Innovációs Minisztérium kultúráért felelős államtitkára búcsúbeszédében Szakcsi Lakatos Bélát mint a magyar dzsessz legendás alakját méltatta, akit minden hazai és külföldi pályatárs, valamint a nagyközönség is megbecsült és elismert. Egyedülálló pályafutása minden egyes percében bizonyossá tette: zenélni, művésznek lenni, minden nap embernek maradni kegyelem, a teremtés dicsérete – emelte ki az államtitkár, hozzátéve – Szakcsi Lakatos Béla életét, művészetét hálaadásnak tekintette ezért a kegyelemért. Kapott tálentumaival nem elégedett meg, szüntelenül válaszokat keresett, nem beletörődve a zenei megszokásba. Talán ez a korszakos, ma már alig ismert alázat, bölcsesség és hűség az a titok, amely a zenéje iránti rajongáson túl gondolatain és világlátásán át is nagy hatást gyakorolt pályatársaira és közönségére is - emlékezett a művészre.

Hoppál Péter hangsúlyozta, Szakcsi Lakatos Béla mint az improvizáció királya hittel vallotta, hogy az a jó muzsikus, aki mer kockáztatni. Az improvizáció, mint a művészi intuíció legmagasabb rendű megnyilvánulása átszőtte egyész lényét, a fúzió, a crossover és az improvizáció hazai nagymestere volt. Mint az államtitkár fogalmazott, Szakcsi Lakatos Béla pályája egy életen át játszott, halálos, komoly játék, a tehetség erejének igazolást és reményt adó diadala. Sokrétű zenei kompetenciája a komoly- és kortárs zenétől, Bach, Mozart, Bartók, Ligeti, Eötvös vagy Kurtág tanulmányozásától a dzsesszimprovizáción és a kortárs improvizáción át, a cigány folklórtól, a cigány musicalen és a cigány dzsesszen keresztül a világzenéig ért – méltatta az elhunytat.

Az államtitkár elmondása szerint hasonlóan komplex, progresszív, a komolyzenétől a legmagasabb rendű dzsesszinterpretációig terjedő formanyelv csak Keith Jarrettet, Chick Coreát vagy Oscar Petersont jellemezte, a magyar pályatársak közül pedig rajta kívül a hazai dzsesszművészet első generációját, Pege Aladárt, Babos Gyulát és Vukán Györgyöt. Szakcsi Lakatos Béla tájékozódási pont volt a magyar kulturális életben - hangsúlyozta Hoppál Péter, felidézve, hogy a zeneművész váratlan távozása előtt két héttel, a Budapest Music Centerben sajtótájékoztató keretében mesélt utolsó, öt éven át írt, élete főműveként aposztrofált, monumentális szerzeményéről, a Tudás fája című, egész estés misztériumjátékról.

Szakcsi Lakatos Bélától a temetőben mások mellett elbúcsúzott Novák Katalin köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök és Schmitt Pál volt köztársasági elnök, Káel Csaba rendező, a Müpa vezérigazgatója, valamint zenész pályatársai, mások mellett Balázs János, Frenreisz Károly, Horváth Charlie, Mága Zoltán, Malek Andrea, Leslie Mandoki, Müller Péter Sziámi és Varnus Xavér.

Fotó: Czerkl Gábor.