Először lángra kaptak az amazóniai esőerdők. Aztán az ausztráliai bozótosok. Aztán Ukrajna, Kalifornia, Görögország. A párizsi Notre Dame. Aztán jött a koronavírus, aztán megint Ukrajna, máshogy. Black Lives Matter, minszki tüntetések, lengyel abortusztörvény, Freeszfe, a család az család, sztrájkoló tanárok. Nyáron lángban állt egész Dél-Európa. Most bizonyos értelemben lángban áll az egész világ.

Ugyanaz a forrongás, ami hatalmas tűzként jelenik meg a világban, érezhetően jelen van az emberekben is. Ahogy egy tűzvész könyörtelenül emészti fel, ami az útjába kerül, úgy a forradalomnak is velejárója a pusztítás: a gyors, hirtelen változás eléréséhez elengedhetetlen a korábbi rendszer azonnali felszámolása. Pusztán a nézőpont más: a tűzvésznek elszenvedői vagyunk, míg a forradalomnak aktív cselekvői.

Az előadás a pusztulás, pusztítás, majd az azt követő újratervezés, újjáépítés kettősségét igyekszik körbejárni a tánc és a kortárs bábszínház kettőséből születő új nyelven.