A család tájékoztatása szerint hosszú, súlyos betegség után február 25-én hunyt el, kívánságára szűk családi körben búcsúztatják majd.

Amint az lfze.hu portálon Mácsai János zenetörténész a róla írt életrajzban említi, muzsikus családból származott: édesapja, Rados Dezső híres hegedűtanár volt. A Bartók Béla Szakiskolát 1952 és 1956 között Antal István, a Zeneakadémiát az 1956/57-es tanévtől kezdve 1959-ig Kadosa Pál növendékeként végezte, majd 1964-től a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola, később pedig a Zeneakadémia tanára lett. Eleinte Kadosa Pál asszisztenseként működött, de később legendás hírű főtárgy- és kamarazene-tanárrá vált.

Tanítványa volt a ma világhírű zongoraművészeink mindegyike. A szoros értelemben vett tanításon kívül gyakran foglalkozott már érett, befutott művészek meghallgatásával, kamaraegyüttesekkel, sőt zenekarral is. A néhai Kocsis Zoltán szerint ő volt a mester, ő tudott olyan dolgokat Magyarországon a zenéről, zongorázásról, amelyeket nagyon kevesen, vagy senki. Óráin, mesterkurzusain nem lehetett másról szó, mint a lényegről, az önmagunkkal való könyörtelen szembesítésről, ahol nincs relatív megítélés, mivel a mércét maguk a művek jelentik – tette hozzá.

A fiatalabb nemzedék tagja, Palojtay János zongoraművész mestereit sorolva a prae.hu művészeti portálnak adott interjújában kijelentette, „a legfontosabb végül Rados Ferenc, akihez bár én is sokat jártam, de az összes mesterem mestere is ő volt, így az egész közeg nagyjából egy iskolának tekinthető.”

Rohmann Ditta így mesélt róla a prae.hu olvasóinak: „különválasztanám, hogy ki tanított csellózni, és ki zenélni. Zeneileg leginkább Perényi Miklóst tartom mesteremnek, akihez a Zeneakadémián jártam, illetve Rados Ferencet és az ő köréhez csatlakozó művészeket, amilyen például Nagy Péter. Utóbbiak ketten zongoraművészek és nem csellisták. A vonósoknál ugyanis gyakori probléma, hogy csak a dallamot játsszák el, a harmóniákat nem, pedig azok minden zenében benne rejlenek. A zongoristáknak viszont az ujjukban vannak a harmóniák, ezért ők másképpen közelítik meg a zenét. Rados Ferenc az, aki végigköveti a pályámat: először tizenöt évesen játszottam neki, legutóbb pedig két éve. Mára nemzetközileg meghatározó guruvá vált; amikor még a Zeneakadémián oktatott, akkor Magyarországra jöttek hozzá a növendékek, aztán egyre többet járt külföldre tanítani. A tudása mindenhol elismert és megkérdőjelezhetetlen.”

Fotó: lfze.hu