Hogyan vált egy zenei irányzat politikai kérdéssé, és mi közük a betonfalaknak a hangversenyek sikeréhez? Mások mellett erre is választ keres az Ignácz Ádám szerkesztésében elkészült friss kötet, amely nem csupán a zeneművek mögé néz, hanem rendhagyó perspektívából vizsgálja, miként font a politika, a technológia és az építészet szövevényes hálót a művészet köré.

Mint írják, a kötet tanulmányai olyan atipikus helyszíneket és sorsokat térképeznek fel, amelyek meghatározták a magyar avantgárd és progresszív zene túlélési stratégiáit.

Bódi Lóránt írása, a Magánlakások és titkos szalonok egy V. kerületi lakásba vezeti az olvasót, amely a hatvanas években a "szellemi fellazítás" fellegváraként működött, ahol a hivatalos nyilvánosságból kiszorult kortárs nyugati és kísérleti zenék szólaltak meg. Kürti Emese tanulmánya, Az avantgárd szürke zónái Végh László röntgenorvos és orgonista tevékenységén keresztül mutatja be azokat tereket, ahol az elektronikus zene és az újító törekvések fórumot találhattak.

Molnár Szabolcs az Új Zenei Stúdió koncertjeit elemzi, Szőnyei Tamás a 180-as Csoport és a fővárosi klubok világát tárja fel, Ajtai Péter a dzsessz Kádár-kori helyszíneit mutatja be, Péteri Lóránt a Budapesti Fesztiválzenekar első másfél évtizedét vizsgálja, Könyves-Tóth Zsuzsanna a BMC létrejöttét és a kilencvenes évek zenei információs közegét elemzi.

A kötet szerzői között ismert történészek, szociológusok és zenetörténészek találhatók. A könyvben helyet kaptak Ungváry Rudolf ritka fotói is, amelyek a hatvanas évek budapesti ellenkultúráját örökítették meg.

A könyvet április 15-én, szerdán délután mutatják be a Budapest Music Center könyvtárában. A bemutatón Dalos Anna zenetörténész beszélget Ignácz Ádám szerkesztővel és a szerzőkkel, megszólal Gőz László, a BMC alapítója és Ungváry Rudolf is.