Az első ízben 1983-ban megszervezett biennálénak tizedik alkalommal ad helyet a szecessziós palota. A kiállítás beágyazottságát a hazai képzőművészeti életbe jól mutatja, hogy az első itt rendezett tárlat anyagát mintegy kétszáz benevezett alkotásból állították össze, most csaknem kilencszáz mű közül válogatott a zsűri – mondta a művészettörténész.

Szigorú szelekciót követően száz alkotó mintegy 130 festményét választották ki a biennáléra. A magyar festészet friss eredményeivel találkozhat a közönség, hiszen két évnél nem régebbi képekkel pályázhattak a művészek – közölte a szakember.

A művészettörténész kifejtette, a seregszemle jellegű kiállítások elveszni látszanak a magyar képzőművészeti életből; a műfajban élen jár Szeged – ahol a biennáléval évenkénti váltásban szervezik meg a Nyári Tárlatot – és Hódmezővásárhely a Vásárhelyi Őszi Tárlattal.

Nátyi Róbert közölte: a sok alkotót felvonultató, országos merítésű csoportos kiállítások nem csak a közönség számára lényegesek, a művészek is elhelyezhetik magukat és alkotásaikat a kortárs mezőnyben, a megnyitók pedig lehetőséget kínálnak a személyes találkozásra, amiről a koronavírus-járvány idején derült ki, mennyire fontos.

A stilárisan és tematikájában is sokszínű tárlat anyagából a nonfiguratív, avantgárd, geometrikus absztrakt alkotások a Reök-palota első emeltén kaptak helyet, a második szinten pedig a klasszikusabb, figuratív festmények szereplenek – tudatta a kurátor.

A látogatók megismerhetik, milyen témák foglalkoztatják a kortárs festőket és milyen technikákat alkalmaznak azok ábrázolásához. A visszatérő közönség pedig trendeket is felfedezhet – mondta a művészettörténész, aki példaként a hiperrealista képeket említette, amelyeken az alkotók – a fényképezőgép torzítását is megjelenítve - egyre gyakrabban engedik látni, hogy a digitális fotográfia eszközét használva, áttéten keresztül ábrázolják a valóságot.