A muzeológus elmondta, Zsille Győző 1925-ben született Budapesten. Édesapja, Zsille Zsigmond a háború alatt hadigondozóként dolgozott, és így került kapcsolatba üldözött zsidókat segítő csoportokkal. Elsőként a békéscsabai nyomdászdinasztia, a Tevan család tagjait fogadták be otthonukba, majd egyre többeket bújtattak házukban. Volt olyan, hogy a rejtőzködők száma elérte a harmincat, számukra - kis adagokban, hogy ne keltsen feltűnést - Zsille Győző szállította az élelmet. 2000-ben a Jad Vasem Zsille Zsigmondot, nejét Júliát és Zsille Győzőt a Világ igaza címmel tüntette ki.

Zsille Győző 1945 és 1951 között járt a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, mesterei Szőnyi István és Bortnyik Sándor voltak. Tanulmányutakat tett Ausztriában és Olaszországban, ami hatással volt látásmódjára és grafikai kultúrájára. 1954-1956 között a Fiatal Művészek Alkotóközösségének tagjaként dolgozott.

Már 1945-től rendszeresen szerepelt kiállításokon, és művei a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményébe is bekerültek. Munkáin gyakran jelenik meg a grafikai fegyelem és a festői színkezelés együttes alkalmazása, alkotásain megfigyelhető a tárgyi világ és a természet iránti érdeklődés.

2002-ben jelent meg Halálvágta című kötete, amely bepillantást enged egy festő belső világába, nem csupán vizuális, hanem irodalmi formában is. A félszáz verset tartalmazó könyv előszavában saját magát elsősorban festőként mutatja be, aki más művészeti területen is kipróbálta az önkifejezést.

Az év végéig látható időszaki kiállításon Zsille Győző 16 alkotása - festmények és grafikák - látható, melyek az szentesi önkormányzattól, illetve magángyűjtőktől érkeztek a múzeumba. Az olajképek között láthatók az alföldi tájat megörökítő festmények, nagy méretű kubista alkotások, cápákat ábrázoló munkák, valamint három az 1956-ot követően készült rézkarc, melyeken a forradalom - részben ellentmondásos - eseményeire is reflektált a művész.