A magyarhangya nevű filmforgalmazó közleményében felidézték, hogy 1988-ban és 1989-ben a Műcsarnok adott otthont A sztálini sematizmus hatása a Szovjetunió filmművészetére 1936-1953 között című vetítéssorozatnak. A magyarhangya A sematizmus hatása a Szovjetunió filmművészetére című filmklubja a 38 évvel ezelőtt indult előadássorozatot idézi meg: júliustól októberig hat szovjet termelési filmet mutatunk be. A vetítéseket az orosz filmművészet és az orosz kultúra szakértői vezetik fel: felváltva tart majd bevezetőt az 1988-as filmklub házigazdája, Geréb Anna filmesztéta, valamint Sz. Bíró Zoltán történész, Oroszország-szakértő.

A válogatás lehetőséget ad megnézni, létezhet-e igazi filmművészet a propaganda szolgálatában, egyben megvizsgálni, hogyan hatnak ezek a filmek korunk nézőjére.

A nyitó alkotás, a Vidám fickók Grigorij Alekszandrov zenés vígjátéka, egy amerikai mintára rendezett jazzmusical. A történetben Kosztyát, a tehetséges pásztort tévedésből nemzetközi sztárzenésznek hiszik. A zűrzavaros, humoros helyzetek során Kosztya egy jazz-zenekar élére áll, miközben beleszeret Anyutába, a házvezetőnőbe, aki végül ünnepelt énekesnővé válik.

Az augusztus 2-án vetített Lenin 1918-ban (1939) Mihail Romm rendező nagyszabású életrajzi filmje. 1918-ban Moszkvában, az orosz polgárháború tetőpontján, az éhínség és a pusztítás időszakában a Lenin és Sztálin vezette szovjet kormány a Kreml falai között fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy kivezesse az országot a válságból.

Augusztus 23-án az 1938-as Jégmezők lovagját vetítik, ami Szergej Eizenstein egyetlen kasszasikere. A filmeposz az 1242-es Csúd-tavi ütközetről szól: a csatában Alekszandr Nyevszkij csapatai visszaverték a Német Lovagrend seregét, és ezzel helyreállították Oroszország egységét. A filmet a Molotov-Ribbentropp-paktum megkötésekor betiltották a Szovjetunióban.

A szeptember 13-án műsorra tűzött Berlin eleste Mihail Csiaureli 1950-es rendezése. Egy nagyszabású hőseposz, ami a Nagy Honvédő Háborúról mesél melodramatikus keretben. A sztálini személyi kultusz jegyében Csiaureli a némafilmek drámai kifejezőerejével igyekszik hatást kelteni. Sztálinnak ez volt a kedvenc sztálinista filmje.

Ivan Pirjev rendező Boldog ifjúság című 1939-es alkotását október 4-én vetítik. A történet főhőse Klim Jarko, a talpraesett őrmester, aki hazatér a frontról és egy kolhozban vállal munkát. Ott megismeri az életvidám és önálló traktorosbrigád-vezetőnőt, akibe gyorsan beleszeret. Az udvarlás mellett azonban szakmai riválisaival is meg kell küzdenie, miközben a katonai helytállást népszerűsíti a kolhozban.

A vetítéssorozat zárása október 25-én lesz, ekkor a Volt egyszer egy kislány című 1944-es filmet vetítik. A kilencéves Nasztyenka és az ötéves Kátya mindennapjai elevenednek meg Viktor Ejszimont neorealista filmjében. Története Leningrád 17 hónapig tartó ostromáról szól, valamint azokról az emberekről és családokról, akiket megtört a háború - olvasható a közleményben.