Ludassy Mária 1967-ben az ELTE filozófia szakán szerzett diplomát. 1967-től az MTA Filozófiai Intézetének munkatársa, 1989-től az ELTE docense, 1990-től egyetemi tanára, professor emerita volt. A Magyar Tudomány szerkesztőbizottságának tagjaként dolgozott.

Kutatási területe: a francia felvilágosodás és a francia forradalom eszmetörténete, politikai filozófia volt. A francia felvilágosodás korának egyik legnagyobb hatású magyar kutatójaként ismerték el. Könyvei, magyarországi és külföldi előadásai a hetvenes évek elejétől megkerülhetetlennek számítottak a felvilágosodás és a restauráció kutatásában.

Tudományos tevékenysége mellett politikai kiállásáról is ismert volt. 1968-ban tiltakozott Csehszlovákia megszállása, később pedig a Charta 77 gondolkodóinak bebörtönzése ellen. Felszólalt a Márkus Györgyöt, Kis Jánost, Bence Györgyöt, Vajda Mihályt, Heller Ágnest és Márkus Máriát ért retorziók miatt is. Egy ideig ő maga sem taníthatott az ELTE-n.

1994-ben Bibó István-díjjal ismerték el. 2004-ben Széchenyi-díjat kapott a francia felvilágosodás és a francia forradalom eszmetörténete terén végzett kutatói és tudományos munkásságáért. 2007-ben Lukács György-díjat kapott. A Hazám-díj és a Tengelyi László-díj mellett Ferencváros díszpolgári címét is megkapta.

Főbb művei: "Valóra váltjuk a filozófia ígéreteit..." (1972), "Az Ész államáig és tovább..." (1979), A trón, az oltár és az emberi jogok (1984), Moralisták és terroristák (1987), "Isten és szabadság" (1989), Szabadság, egyenlőség, igazságosság (1989), Négy arckép (1990), Téveszméink eredete (1991), A toleranciától a szabadságig (1992), "Sem vele, sem nélküle" (1996), Fehér jakobinizmus (1999), Elhiszem, mert ésszerű. Tanulmányok az angol és a francia felvilágosodás koráról (1999), Szavak és kardok. Nyelvfilozófia és hatalomelmélet (2004).

Legutóbbi, Az állam és a szellem szuverenitása című kötete a 2026-os könyvhétre jelent meg.

Ludassy Máriáról Karácsony Gergely főpolgármester is megemlékezett Facebook-oldalán. Mint írta: 

Alig néhány hete, hogy a Könyvhétre megjelent a legutolsó, Az állam és a szellem szuverenitása című kötete, ami bizonyítéka annak, hogy szinte élete legutolsó pillanatáig dolgozott, és amíg az ereje engedte, tanított az ELTE-n". (...) Még nemzetközi szinten is kevesen tudtak annyit a francia felvilágosodás koráról, mint ő, és tanítványai generációinak nemcsak páratlan tudását adta át rendkívül élvezetes óráin, hanem a gondolkodás szabadságáról, a szabadság nélkülözhetetlenségéről is tanított. Nyugodjon békében!

Fénykép forrása: Báthory Péter (Wikipédia)