art&design
2010. 05. 08.
Nem akarom, hogy kirúgják Babarczy Esztert!
A Facebookot és más közösségi portálokat sok mindenre lehet használni az értelmetlen időtöltéstől kezdve a legváltozatosabb civil kezdeményezések felfuttatásáig. Szerencsére hamar észrevették a lehetőséget a különböző problémák iránt érzékeny emberek, s a végtelenségig ágazó kapcsolati hálók mentén próbálnak a fontosnak érzett ügyek mögé minél több felhasználót toborozni. Ilyen aláírásgyűjtés a „Nem akarom, hogy kirúgják Babarczy Esztert!!” Facebook-csoport is.
A csoport lapján a következő szöveg áll: „A MOME úgy döntött megválik az egyik legjobb oktatójától. Mi nagyon sokat kaptunk tőle, és szeretnénk, ha a következő évfolyamok is tanulhatnának tőle és részt vehetnének a projektjeiben. Azért hoztuk létre ezt a csoportot, hogy megmutassuk, Eszter nélkül a MOME nem lenne a régi! ”
A csoportról én is úgy értesültem, ahogy bármely más Facebook-hullám eljuthat bárkihez: először az üzenőfalon láttam, hogy ismerőseim csatlakoznak, majd meghívót is kaptam. Nem erőszakosan, nem rejtett címzettlistás körmailek irányítottak el egy ismeretlen oldalra, ahol adataim megadásával vagy valamelyik random-személyiségem bedobásával plusz egy támogató lehetek, de még csak nem is egy újsághírből értesültem, hanem netre hálózott életterem rengeteg témája közt felbukkant ez is – diszkréten ismerőseim hangulatai és fotói között. Körülbelül úgy, mintha egy nagyobb társasággal beszélgetve félfüllel hallottam volna egy munkahelyi anekdota és egy meccs-elemzés között.
Pont ez egy ilyen aláírásgyűjtésben a megnyerő: visszahozza az egyik legősibb marketing-kommunikációs forma, a szájról szájra terjedő hír létjogosultságát. Nem kell az utcán (jelen esetben a MOME folyosóján) senkit zaklatnom, hogy írja alá a papíromat; nem kell e-mail-listákat összeállítanom, nem kell valamelyik médiumba „bekönyörögnöm” egy rövidhírt – mindössze létre kell hoznom egy csoportot, néhány mondatban összefoglalnom a célkitűzést, s meghívnom pár ismerősömet. Aztán a hasonló véleményen lévők felkapják, viszik, csak azért hirdetési felületté válnak, mert egyetértenek, közben pedig egyre szaporodnak a támogatók, összekovácsolódnak ismerősök és ismeretlenek, elindul a brainstorming, és ha van erő az így létrejött alkalmi közösségben, akkor el is érik, amit el szeretnének érni.
A „Nem akarom, hogy kirúgják Babarczy Esztert!!” csoportnak ebben a percben 307 tagja van, s hogy ez a szám vagy a Facebook-felület egyre inkább komolyan vehető társadalmi szerepe elég-e, hogy Babarczy Eszter megtartsa katedráját, még nem tudható, mindenesetre ha a kezdeményezés elindítói ügyesen használják az összeszervezett és hiteles társadalmi erőt, akkor minden egyebet lesöpörve elég kell legyen.
A csoportról én is úgy értesültem, ahogy bármely más Facebook-hullám eljuthat bárkihez: először az üzenőfalon láttam, hogy ismerőseim csatlakoznak, majd meghívót is kaptam. Nem erőszakosan, nem rejtett címzettlistás körmailek irányítottak el egy ismeretlen oldalra, ahol adataim megadásával vagy valamelyik random-személyiségem bedobásával plusz egy támogató lehetek, de még csak nem is egy újsághírből értesültem, hanem netre hálózott életterem rengeteg témája közt felbukkant ez is – diszkréten ismerőseim hangulatai és fotói között. Körülbelül úgy, mintha egy nagyobb társasággal beszélgetve félfüllel hallottam volna egy munkahelyi anekdota és egy meccs-elemzés között.
Pont ez egy ilyen aláírásgyűjtésben a megnyerő: visszahozza az egyik legősibb marketing-kommunikációs forma, a szájról szájra terjedő hír létjogosultságát. Nem kell az utcán (jelen esetben a MOME folyosóján) senkit zaklatnom, hogy írja alá a papíromat; nem kell e-mail-listákat összeállítanom, nem kell valamelyik médiumba „bekönyörögnöm” egy rövidhírt – mindössze létre kell hoznom egy csoportot, néhány mondatban összefoglalnom a célkitűzést, s meghívnom pár ismerősömet. Aztán a hasonló véleményen lévők felkapják, viszik, csak azért hirdetési felületté válnak, mert egyetértenek, közben pedig egyre szaporodnak a támogatók, összekovácsolódnak ismerősök és ismeretlenek, elindul a brainstorming, és ha van erő az így létrejött alkalmi közösségben, akkor el is érik, amit el szeretnének érni.
A „Nem akarom, hogy kirúgják Babarczy Esztert!!” csoportnak ebben a percben 307 tagja van, s hogy ez a szám vagy a Facebook-felület egyre inkább komolyan vehető társadalmi szerepe elég-e, hogy Babarczy Eszter megtartsa katedráját, még nem tudható, mindenesetre ha a kezdeményezés elindítói ügyesen használják az összeszervezett és hiteles társadalmi erőt, akkor minden egyebet lesöpörve elég kell legyen.
További írások a rovatból
art&design
