A Csoszon (Joseon)-dinasztia közvetlenül alapítása után, 1392-ben kezdte lejegyeztetni az Ikve (Uigwe) néven ismert szertartásgyűjteményt, de a korai években keletkezett írások kivétel nélkül megsemmisültek az 1592 és 1598 közötti japán invázió alatt. A legrégebbi fennmaradt dokumentumok 1601-ből, Szondzso (Seonjo) király idejéből valók, és az uralkodó feleségének temetését örökítik meg. A legtöbb sértetlen szöveg a XIX. században keletkezett.

A könyvekben azokat a szabályokat és formalitásokat jegyezték fel, amelyeket a fontos szertartásokon követtek, például esküvőkön, temetéseken, lakomákon és külföldi küldöttségek fogadásakor, továbbá leírják királyi épületek és sírok építését, valamint a királyi család kulturális elfoglaltságait.

A külföldi támadások elleni óvintézkedésként az uralkodócsalád több másolatot nyomatott az Ikve könyvekből, és ezeket országszerte különböző helyeken őriztette, többek között a szöuli Kjudzsanggak (Gyujanggak) királyi könyvtárban. Koreai történészek becslése szerint összesen 703 eredeti szertartáskönyv készült a Csoszon-korszakban, és a másolatokkal együtt 3563 királyi protokollgyűjtemény volt Koreában.

A jelenleg a japán császári udvari hivatalban lévő Ikve könyveket egy buddhista templomban őrizték Korea keleti részén, az Odae-hegyen. A koreai kulturális örökségvédelmi hivatal úgy tudja, hogy a koreai japán kormányzó-tábornok hivatala hurcolta el a dokumentumokat 1922-ben Tokióba. Ottani létezésükről Szöulban nem tudtak akkor, amikor 1965-ben aláírták a Dél-Korea és Japán közötti alapszerződést és helyreállították a diplomáciai kapcsolatokat, ezért nem szerepeltek a szertartáskönyvek a visszaadandó koreai kulturális kincsek korabeli jegyzékében. Japánban koreai források szerint most feltehetően 167 ilyen írásmű van, ebből 81 eredeti példány. Köztük van a Min királynénak is nevezett Mjongdzsong (Myeongseong) császárné temetésének protokollja. Korea utolsó királynéját, aki az államügyek tényleges irányítója volt, akaratgyenge férje mellett az éjszaka leple alatt támadó japán merénylők kaszabolták le 1895 októberében a szöuli Kjongbok (Gyeongbok)-palotában.

Az elfelejtett dokumentumok 2001-ben kerültek be ismét a köztudatba, amikor egy történész először készített leltárt az Ikve könyvekről, amelyekről azt állította, hogy Japánban találhatóak. Történészek és buddhista papok többször is megfordultak Japánban, hogy kérjék az írásművek visszaszolgáltatását, legutóbb augusztus elején jártak ott ilyen küldetésben. Kan Naoto japán miniszterelnök kedden jelentette be, hogy Korea bekebelezésének 100. évfordulója alkalmából Japán a "közeljövőben" visszaszolgáltatja azokat a Koreai-félszigetről származó műkincseket, amelyeket Dél-Korea követel, köztük a Csoszon-dinasztia királyi szertartásgyűjteményének példányait. A kormányfő ígéretét az a közlemény tartalmazza, amelyben az augusztus 29-i évfordulóhoz időzítve bocsánatot kért a koreaiaktól az 1910 és 1945 közötti japán gyarmati uralom alatt okozott szenvedésekért és károkért.