Költőként indult Pécsett azzal a nagy nemzedékkel, amelynek többek között Weöres Sándor, Martin Ferenc, Csorba Győző, Galsai Pongrác, Gyurkovics Tibor volt meghatározó alakja, ahol gyakran és szívesen fordult meg Mándy Iván. Elfogulatlan és európai tágasságú irodalmi érdeklődése, színes szakmai és baráti köre innen eredt. Verseit a Diárium, a Sorsunk és a Magyarok közölte, elbeszéléseit a Dunántúl című folyóirat.

1956-ban azonban már regénnyel jelentkezett, s egyfelvonásosokat írt a Népművelési Intézet megrendelésére. Igazi terepe, szellemi otthona azonban a Magyar Rádió dramaturgiája lett. Számtalan színdarabot, regényt, novellát alkalmazott a klasszikus rádiószínház akusztikus színpadára, félszáz rádiójátékot, egy filmforgatókönyvet maga is írt, miközben a fövárosi és vidéki színházak is bemutatták darabjait. Írói munkásságának legjelentősebb része mégis éppen az a pályatársak és a klasszikus szerzők műveit nagy hozzáértéssel és kellő szakmai alázattal egy másik műfaj keretei között érvényessé tevő adaptációs tevékenysége. Ahhoz a rádiós dramaturgai iskolához tartozott, amely a műhelymunkát, a rendezővel, a színészekkel, a zenei rendezővel, zeneszerzővel való együttgondolkodást is ismerte.

Nagysikerű mesekönyvét, A tücskök tücskét Ország Lili illusztrációival 1958 után 2006-ban hasonmás kiadásban ismét megjelentették.