bezár
 

art&design

2009. 03. 05.
A Cékl’art mustráján az üvegcipő a divat
Áll a bál - AKKU, Budapest
A Cékl’art mustráján az üvegcipő a divat Áll a bál az AKKU-ban! - adott hírt többek közt a PRAE.HU is nemrég a Cékl’art csoport rendezvényéről. A farsang farkán, az Operabál árnyékában nincs azon semmi meglepő, ha ilyen cím alatt nyit egy kiállítás. Ám a találkozást a két fiatal, ambiciózus szervezővel és művükkel nem érdemes kihagyni. Nyulasi Lili és Szenoner Noémi bálja illő alkalom az olyan üvegcipellőhöz, amiről lehetetlen lemondani, igaz, nem is házhozszállítással érkezik. Megnyugtatóan lelkesítő történet következik arról, hogy amit igazán akarsz, azt szívós munkával akár el is érheted.
PRAE.HU: Az esemény meghatározása az, hogy „művészeti mustra”. Mit jelent ez pontosan, és tulajdonképp kinek szól - vagyis ki mustrál kit?

Lili: Tulajdonképp először mi mustráltuk a barátainkat, majd kicsit szélesítettük a kört. Mindenesetre már a legelején kialakult az irány, vagyis az, hogy a még kezdő, de már művészetet tanuló fiatal alkotókat mustráljuk. Aztán pedig, mivel még mi magunk sem vagyunk akkora nagy szakemberek, úgy gondoltuk, a színvonal erősítésének érdekében felkérünk néhány szaktekintélyt – művészettörténészeket, galériásokat, kurátorokat, hogy ők zsűrizzenek és mustráljanak.

Noémi: Az elbírálásban Somogyi Zsófia művészettörténész a kezdetektől fogva segített nekünk, idén pedig már egy nagyobb, öttagú zsűri hozta a döntést, Petrányi Zsolt, Szoboszlai János, Rényi András, Pőcze Attila és Kozma Zsolt közreműködésével.

PRAE.HU: Hogyan született meg ez a rendezvény? Mi a története, honnan jött az ötlet?

Lili: Külön utakon indult a dolog. Dióhéjban úgy történt, hogy én 2005-ben, felkérésre rendeztem egy divatbemutatót, Noémi pedig magától egy kiállítást. Ez körülbelül két hét eltéréssel zajlott, és mindkét esemény ifjú művésztanoncoknak szólt. Ugyanaz volt tehát a célunk, meg a célközönség is, jó barátok is vagyunk, és akkor leesett, hogy igazából együtt is működhetnénk. A következő évben már így történt. Szóval csak úgy elkezdtünk valamit, de egyikünk sem puszta időtöltésnek szánta.

Noémi: Így van, hiszen mindketten ilyesmivel, mármint kiállítás-szervezéssel szeretnénk foglalkozni a jövőben is. Aztán kitaláltuk, hogy kell nekünk egy név. Mert szép, hogy mi ebbe belefogtunk, de mindenki azt tanácsolta, üljünk le, és fogalmazzuk meg egy oldalban, miről is szól ez az egész. Így lett a Cékl’art. Lili és Noémi
PRAE.HU: Nem csak az alapkoncepció, a név is izgalmas.

Lili: Sokat töprengtünk rajta! Valami különlegeset akartunk, és mivel a lila az én színem, a cékla meg a Noémi kedvenc salátája, ezért ez lett. Először csak a cékla volt meg, aztán tettük hozzá az art-ot, mert szerintünk pont oda illett.

PRAE.HU: Tehát a Cékl’art kifejezetten a fiatal művészek felfedezésére, ösztönzésére alakult kezdeményezés. Ti magatok is aktív alkotók vagytok?

Lili: Én egyetemista vagyok, mellette látványtervezőként alkothatok is. Színházban dolgozom, meg fotózásnál. Tehát nem tervezem a ruhákat, bár az is megesik, hanem az összeállítást komponálom meg.

Noémi: Én esztétikát tanulok most épp az ELTE-n, mást nem alkotok. Egyszer, ha nagy leszek, szeretnék egy saját galériát. De a Cékl’art teljesen közös mű. Lili kicsit jobban ért az iparos részéhez, én meg a képzőhöz, de lényegében közösen dolgozunk.

Lili: És tudjuk egymást erősíteni is! Rengeteg kiállítás nyílik Budapesten, és az a tapasztalatunk, hogy kell valami pluszt adni, ami bevonzza a közönséget. Hasonlóképp, annyi divatbemutató van már, fiatal, öreg, ilyen meg olyan tervezőknek, hogy ott sem árt valami különlegesség. Ezen felül a performance-jellegen keresztül némi színházzal is bővül a megnyitó. Szóval ez lett így együtt a Cékl’art. Nagyon jó, hogy így összejöttünk.

PRAE.HU: Igen, mindenképp különlegesnek mondható gesztus, ha két fiatal tulajdonképp a saját pályatársait karolja fel. Azt gondolná az ember, egy pályakezdő elsősorban a saját harcaira, útkeresésére koncentrál.

Lili: Én egyébként már az elején is ezért fogtam bele. Az ötlet valahogy bekattant egy ismerősömnek, és akkor eszembe jutott, én hogy örültem volna, ha megtalál egy hasonló lehetőség, amikor még magam is művészeti iskolába jártam, vagy amikor érettségi környékén azon gondolkodtam, merre induljak tovább. Azóta már azt is megtapasztalhattam, mennyire élvezem ezt a munkát, milyen jó látni a mi alkotóinkat.

PRAE.HU: Ez már a negyedik ilyen esemény, a jelenlegi az Áll a bál! címet kapta. A tematika mennyiben meghatározó? Hiszen igen sokféle tárgy látható itt…

Noémi: Próbáltunk olyan mottót kitalálni, ami elég tág teret hagy az értelmezésnek. Az eddigi években ilyen volt a TÜKÖR, a SZÍV, a SALÁTA, és most az ÁLL A BÁL!. Én személy szerint azért szeretem ezeket a témákat, mert mindenki másképp tudja megközelíteni őket. Jelen esetben például gondolhat valaki konkrétan a bálozásra, szép ruhákkal meg tánccal, de ugyanúgy a zűrzavarra, az otthoni vagy politikai balhézásra is. Azt tapasztaltuk, azért jó ilyen témát megadni, mert a pályázóink sokféle technikával dolgoznak, és így többen jöhetnek. Ügyelni kell arra, hogy a kiírás textilesnek, festőnek, fotósnak, szobrásznak egyaránt izgalmas legyen.

PRAE.HU: Ezek szerint véletlenül jött ki úgy a lépés, hogy a cím egybecseng a farsangi időszakkal?

Lili: Abszolút. A mottó egyéb célja az anyag koncepcióba rendezése volt. Ez az eljárás manapság bevett gyakorlat a múzeumokban is. A kurátorok egy adott témára szedik össze a művészeket. Vagy úgy, hogy kész műveket választanak ki, vagy hozzánk hasonlóan felhívást tesznek közzé, és arra készítenek a művészek.

PRAE.HU: A tárgyakat tekintve van valamilyen fő profil, vagy olyasmi, ami közelebb áll a szívetekhez, amit szívesebben láttok a mustrán?

Noémi: Nem akarunk keretet szabni. Sőt, én szeretném a jövőben megteremteni a technikai hátteret ahhoz, hogy animációs, filmes résznek is teret tudjunk biztosítani. A lényeg, hogy szabadon szárnyalhasson az alkotói fantázia. És igazából egyben érdekes látni, ki-hogy reflektált a megadott témára.

Lili: Igen, és ami kialakult, a kiállítótér, az maga is egy nagy forgatag. Ez azért megnehezíti a divatbemutatót, mert nincs egy adott vonal, ami mentén felépíthetem. Korábban megkötöttük, milyen anyagból, vagy milyen színnel dolgozzanak a tervezők, de idén felhagytunk ezzel. Meg egyébként is, a mi feladatunk nemcsak a mustra megszervezése, hanem a művek egybepakolása is.

Noémi: Egyáltalán az, hogy a kiállítótér saját struktúrával rendelkezzen. Így például az egyik fal inkább street-art, amott a fotók, megint máshol a ruhák kaptak helyet. Ezt mind úgy igyekeztünk felépíteni, hogy meglegyen a hangulata, a vibrálása. Azt pedig, hogy ki szerepelhet a kiállításon, a zsűri döntötte el. Lili és Noémi elrendezte

PRAE.HU: Mégis, melyik tárgy a személyes kedvenc?

Noémi: Ez nagyon nehéz kérdés, mert mindegyik közel áll a szívünkhöz. Valamennyi tárgy csodás a maga nemében. Úgy értem, annyira jó, hogy a pályázók kezdik felismerni a mustrában rejlő lehetőséget! Eddig akadt olyan, akinek el kellett ezt magyarázni.

Lili: Igen, de ez persze azért van, mert még csak most kezd bejáratottá válni ez az esemény. Reméljük, végül sikerül majd olyan rendszert kialakítani, amiben az alkotók is kihagyhatatlan lehetőséget látnak.

Noémi: De minden évben jöttek újak, idén pedig már húsznál is több újonc jelentkezett. Ez nekünk hatalmas előrelépés.

PRAE.HU: Sokan pályáztak? Mit lehet tudni róluk? Mind fiatal, pályakezdő szakmabeli, vagy bebátorkodnak amatőrök is?

Noémi: Összesen 56-an jelentkeztek, ebből 53 művész alkotását állítottunk ki. Az eddigi évek során több amatőr jött, mint most, talán érzik, hogy ez már egy picit magasabb szint.

Lili: Ahogy növünk fel, úgy nő az esemény színvonala is – reméljük. A 3-4 amatőrünk között olyan is van, aki kiállít, galériában is megjelenik, szóval nincs diplomája, de megy neki a dolog, vagy egyszer majd ilyen pályára készül.

PRAE.HU: Mi az átlag korosztály?

Noémi: A legidősebb 32, a legfiatalabb pályázó 17 éves – ő nagyon lelkes! De a legtöbb jelentkező a húszas évei közepén jár.

Lili: Leginkább az iparos és képzős egyetemisták az érdeklődők. Vidéki egyetemekről, például Kaposvárról és Nyíregyházáról is jönnek. Elküldtük a felhívást az összes olyan művészeti iskolába is, mint amilyen például a Novus vagy a Krea, így most már onnan is jelentkeznek.

PRAE.HU: Ezek szerint nem a fiatal amatőrök, hanem a kezdő hivatalos művészek az elsődleges célcsoport.

Noémi: Igen, a célunk tényleg a művészeti iskolás fiatalok támogatása azzal, hogy az általunk kínált platformon megmutathassák magukat. Tapasztalatot nyerhessenek, a rezüméjükben szerepeljen egy katalógus, és el tudják mondani, hogy 18-19 évesen már megjelentek a munkájukkal egy kiállításon. Szóval az elindulásukat szeretnénk segíteni, úgy, hogy nekik minél jobb legyen.

PRAE.HU: Említettétek, hogy a zsűri döntötte el, ki kerül be a kiállítótérbe és a katalógusba. Ezen kívül egyéb jutalmat, esetleg díjat is kaptak a résztvevők?

Lili: Jövőre már szeretnénk ilyet, de ehhez szponzori támogatások kellenek. Igen, ezt lehet nagybetűvel írni…

PRAE.HU: A díjazás tehát tulajdonképp maga a kiállítás, a szakmai babérok, és persze a dicsőség…

Noémi: Meg a katalógus, ami szerintem elég nagy szó. Főleg a fiatal művészeknek. Emellett az előzetes egyeztetések alapján újságcikkek is megjelennek a mustráról, a zsűri pedig kiemelhet alkotókat, akiket aztán felkereshetnek az újságírók. És persze híre megy, hogy ez egy igényes rendezvény, amire érdemes eljönni, pályázni, kiállítani. Több galériás is ellátogat ide, kifigyeli a számára szimpatikus alkotókat, eddig két művész innen került be galériába. De akár a diplomamunkához is segítséget jelenthet a mustra, ez is előfordult már. Vagy megemlíthetjük azt is, hogy a művész, aki a megnyitón ott áll a műve mellett, közvetlenül megkapja a befogadótól a visszajelzést, és elég széles körből, nemcsak a mesterétől vagy a barátaitól. Az ilyen kritika, ha jól kezelik, nagyon hasznos lehet.

Lili: Az sem mindegy, mennyien látják a munkákat. Ez az esemény ugye egy évben csak egyszer van, ezért is próbáljuk nagyon megszervezni, hogy minél több érdeklődőt vonzzon ide. És persze, nem utolsó sorban, az itt kiállított tárgyak meg is vásárolhatók, így az alkotók megtudhatják, milyen az, amikor eladják a műveiket. Mert minden évben eladunk egy párat.

PRAE.HU: Esetleg már van is olyan kezdő művész, akit a Cékl’art a saját felfedezettjének tekint?

Noémi: Igen! Konrád Áront emelném ki, ő galériába került, Langfeld Márk szintén. De például Boros Gábort az itt meglátott műve alapján kérték fel egy munkára, ez is sikernek könyvelhető el. Ugyanígy az ékszereket is figyelik, veszik, meg keresik a művészt. Most már a kereskedelmi galériák is figyelnek ránk. Minden alkalommal meghívjuk őket, el is jönnek, és tetszik is nekik a rendezvény.

Lili: Az a legfőbb célunk egyébként, hogy afféle középponttá váljunk, összekötő kapocs legyünk a művészek és majd a vásárlók, befogadók, galériák között.

PRAE.HU: Vannak visszatérő pályázóitok is?

Noémi: Persze. Az előbb emlegetett Konrád Áron például már negyedik alkalommal állít ki nálunk. Tordai András, Tordai Bence is visszatérő, és még sokan mások. A tendencia az, hogy aki tavaly először szerepelt, folytatja jövőre is. Azt tapasztalom, az alkotóink nagyon örülnek annak, hogy itt egy csapatot találnak, meg olyasmit, amiben értelmet és fantáziát látnak. Ezért növünk. És nekünk igazából az a legnagyobb öröm, amikor tőlük kapunk ilyen lelkes visszajelzést.

Lili: De hogy azért az érem másik oldalát is megmutassam, a pályázók némelyike még nagyon fiatal, és könnyen változik a fejében, mivel is szeretne foglalkozni. Találkoztam már olyannal, aki az első két évben jött, aztán úgy döntött, örül, hogy megismerhette ezt a világot, mégis más irányt választ. De így ez legalább már az elején kiderül, ilyen értelemben a mustra egyfajta pályaválasztási kisegítőként is szolgálhat. Ettől függetlenül, mivel ez a korosztály különösen érzékeny, mi mindig félünk egy kicsit attól, hogy ha valakit nem zsűrizünk be, esetleg elvesszük a kedvét. Épp ezért a döntés kihirdetésénél nagyon vigyázunk arra, hogy senkinek a lelkét ne törjük össze.

Noémi: Ebből egyébként még nem adódott konkrét probléma, hiszen mindenki tudja, hogy ez egy pályázat. Amit komolyan is vesznek, olyannyira, hogy nem egy pályázó csodálkozott már azon, mi milyen fiatalok vagyunk! De azt is látják, hogy a rendezvény magáért beszél.


PRAE.HU: Azt bátran állíthatjuk, a megnyitón rengetegen voltak. De egyébként mi a tapasztalat, mekkora az érdeklődés a mustra iránt a közönség, illetve a szakma szempontjából?

Noémi: A zsűritagok például egybehangzóan el vannak ragadtatva. Azt mondták, alig hiszik el, hogy két fiatal ennyire ambiciózus, és így össze tud hozni egy ilyen rendezvényt. Sok dicséretet kaptunk, hogy milyen fantasztikus ez a kezdeményezés, egyedülálló dolog, és milyen jó, hogy Magyarországon ilyen létezhet! Nagyon biztat mindenki, hogy folytassuk. Külön jó érzés, hogy nemcsak a művészeink, de szakmabeliek támogatását is élvezhetjük.

Lili: Reméljük, a jövőben még többen megismernek majd minket. Szerintem most annyit mondhatunk, hogy a szakmából páran már számon tartják ezt az eseményt. Az elején, teljesen érthető módon, azt mondhatták, itt van ez a két fiatal kis csaj, jól van, próbálkozzanak csak. De hogy most már ez a negyedik alkalom, kezdenek minket komolyabban venni.

PRAE.HU: A jövőben mit terveztek?

Noémi: Jövőre lesz az ötödik mustra, és ehhez mérten szeretnénk valami nagyobb szabású dolgot összehozni. Emellett tervezzük a nemzetközi nyitást is. Én mindenesetre nagyon szeretném, ha eljutnánk néhány környező országba is. Úgy néz ki, már a jelenlegi anyaggal is hivatalosak vagyunk a prágai Dox művészeti házba, Varsóba, illetve talán Moszkvába is, de arra törekszünk, hogy jövőre nemzetközi pályázatot hirdethessünk. A nemzetköziség nagyot lendítene a dolgon, mind a művészek, mind a mi szempontunkból.

Lili: Ez nem a mi fejünkből pattant ki, ilyesmire lehet pályázni az Európai Unió kulturális alapjánál. Olyasmi címszó alatt, hogy a fiatal, európai művészek ismerjék meg egymást, és közösen rendezzenek kiállításokat. Úgyhogy, ha minden jól megy, pályázunk, és így visszük majd tovább ezt a kezdeményezést. Egyébként, ami a belföldet illeti, jelenleg úgy tűnik, meghívnak minket a debreceni MODEM-be! Az egyik legnagyobb kortárs magyar gyűjtemény, az Antal-Lusztig gyűjtemény tulajdonosa, Antal Péter megnézte a kiállítást, és azt mondta, szívesen lát minket ott!

PRAE.HU: Az AKKU egy hétig fogadta a kiállítást. Hol látható legközelebb, mi következik most?

Lili: Ez még egyeztetés alatt van, de az biztos, hogy március 5-én, csütörtökön este Budapesten, az Instantban megismételjük a megnyitót! Az anyag két hétig marad ott, aztán március 18-án elárverezzük a tárgyakat. De a Cékl’art honlapján mindenképp fellelhető lesz majd a kiállítás anyaga, sorsa, illetve az alkotóink korábbi munkái is. A továbbiakkal kapcsolatban ott várunk szeretettel minden érdeklődőt.

nyomtat


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés