PRAE.HU: Ha nem tudnánk, hogy zenélsz, a könyvek alapján is következtethetnék arra, hogy valamiféle közöd van a zenéhez. Hogyan kezdődött a "kapcsolatotok"?

A családban nagyon sokan tudtak különféle hangszereken játszani, a hétköznapi életünkben rendkívül fontos szerepet játszott a zene, s én is gyerekkorom óta zongorázok és hegedülök. Aztán kamaszként persze a hegedűt és a zongorát elhanyagolva a rock felé fordultam. Gitározni kezdtem, de valahogy inkább énekesnek éreztem magam.

Később rájöttem, az egész életemet két igazán fontos témakör határozza meg: a pop-rock és az irodalom. Az alternatív pop-rock kultúra számomra egyébként is azt jelenti, jelentette, hogy egy másik világ részese lehetek. Új világ nyílt meg számomra, amelynek segítségével meg tudtam határozni önmagam.

Nem igazán emlékszem már rá. Valószínűleg ahhoz a pillanathoz köthető, amikor elhatároztam, hogy megpróbálok az igazi énemhez és egy realistább élethez közelebb kerülni. A legfontosabbnak azonban talán azt tartottam, hogy a karakter, amit megalkotok, életszerű, hiteles legyen. Hogy te vagy más olvasó azt gondolja, Jarle akár köztünk is ülhetne.


 

PRAE.HU: Mit gondolsz, fontos, hogy ez a regény éppen Norvégiában játszódik? Gondolok itt a második világháborút érintő részekre, vagy a fiatalok kicsapongásaira, a politikai fűtöttségre, az anya elnyomott szerepére.

Nem feltétlenül van tétje. Azt hiszem, egyszerűbb ez ennél; az egyetlen ország, amit igazán ismerek, Norvégia. Arról tudok írni valósághűen, amit ismerek. Meg vagyok győződve arról, hogy az érzéseket például le lehet úgy írni, hogy azok bárhol a világon működjenek.

PRAE.HU: Igen, de például nagyon érdekelne, miért van az, hogy a regényekben a nők folyton alávetett szerepben vannak, ennyire kiszolgáltatottak? Tehát mégiscsak szeretném megkérdezni, milyen norvég vonatkozásai vannak ezeknek?

Ezek, akármit is gondolunk Norvégiáról, a mai napig aktuális kérdések. Fontos téma tehát a család vagy a nők helyzete. Persze Norvégia a világ talán azon kevés országainak egyike, ahol az egyenjogúság férfi és nő között a legmagasabb szinten megvalósult. Sara, Jarle anyja azonban még az előző generáció női szerepeit viseli magán. Ő még nem élheti át azt a fajta nyitottságot és egyenjogúságot, amit a mai norvég nők már megtapasztalhatnak.


 

PRAE.HU: A politika is fontos eleme a regényeknek, hiszen a fiatalok is folyton politizálnak, az idősebbekben pedig a második világháború tapasztalata nagyon erős…

Igen, ezek a norvégok önmeghatározásának nagyon fontos elemei. Háború(k), amit Norvégia, sok idézőjelben persze, de megnyert. S természetesen ez az édesapám vagy az ő apjának generációjában sokkal élesebb emlék, ugyanakkor a mai napig meghatározza, hogyan tekintünk magunkra.

PRAE.HU: Kitérhetnénk a táj és természet fontosságára, hiszen a regény nagy katasztrófái mindig a természetben történnek. Jarle apja Sarát ott akarja megerőszakolni, ott veri meg, Jarle is ott hagyja cserben. A táj tehát mindig valamiféle ösztönös erőszak helye, miközben gyönyörű tájleírásokat kapunk. Miért van ez a kettősség? Szándékos?

Nem, egyáltalán nem szándékos. Tényleg szép kontraszt, jogos, de soha nem vettem még ezt észre.


 

Részben igazad van, de én a kicsi Jarléra gondoltam. S véleményem szerint egy tíz év körüli gyerek tényleg azt gondolhatja és gondolja, a szülei problémáiért ő (is) a hibás. De mindemellett valóban igaz, hogy a felnőtt Jarle nem így gondolkodik. Egyébként úgy vélem, a regény és Jarle legfontosabb tapasztalata épp az, hogy mindez nem az ő hibája.

PRAE.HU: Milyen volt forgatókönyvíróként részt venni saját könyvednek vászonra vitelében, és miért nem vettél részt a második film elkészítésében?

Rögtön az utóbbi kérdésre válaszolok: mert hihetetlen unalmas forgatókönyvet írni!

Ha regényt írsz, ki tudod fejezni, min gondolkodik éppen a szereplő, min gondolkodott tegnap és a többi. Tehát míg ott teljesen meg tudsz rajzolni egy karaktert, addig a forgatókönyvben csupán kontúrokat skiccelhetsz. S bár örültem a lehetőségnek, annak, hogy ezt is kipróbálhattam, hiszen úgy vélem, majdnem minden író kíváncsi, hogyan működik a könyve a mozivásznon, mégsem szerettem. De volt egy másik oka is annak, amiért nem vállaltam el a második könyvet: túlságosan is sok személyes élményt, traumát tartalmaz. Nem akartam mindezt még egyszer átélni.
 

Most valami egészen újba kezdtem, Jarle szünetel, pihen egy kicsit, hiszen 12 éve minden napomat vele töltöttem. De hogy folytatni fogom a történetünket addig, amíg ő vagy én meg nem halunk, az biztos!

Fotók: Árvai András

A tolmácsolásért köszönet Török Bálintnak.