bezár
 

irodalom

2017. 04. 28.
A jövő Nabokovjai és Dosztojevszkijei
17. Európai Elsökönyvesek Fesztiválja
A jövő Nabokovjai és Dosztojevszkijei 17. alkalommal rendezték meg az Európai Elsőkönyvesek Fesztiválját a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál keretein belül. A hagyománoknak megfelelően a hét folyamán különböző programokon részt vevő alkotókkal szombat kora délután egy közös - két részes - pódiumbeszélgetésen is találkozhattak az érdeklődők. Az első etapot Gács Anna, a másodikat Forgách András moderálta.   

Nem tudom biztosan, talán csak az emlékezet torzít, de mintha kilenc évvel ezelőtt, amikor először követtem végig az elsőkönyvesek bemutatkozó pódiumbeszélgetését, többségében lettek volna a harminc alatti résztvevők, és már-már kuriózumnak számított egy-egy negyven feletti. Idén viszont már a résztvevők fele velem egykorú, vagy nálam idősebb (azaz 1980-ban, vagy korábban született)volt, és hajlamos vagyok  ebben a jelenségben egy tendenciát látni. De várjuk ki, mit hoznak a következő évek.

Magyarországot idén Szaniszló Judit képviseli Beenged című kötetével, amely tavaly jelent meg a Magvetőnél és szerkezetét illetően  igencsak látszik a szövegeken a szerző blogszerző mivolta.   A résztvevők listáján rajta kívül  találkozhattunk még két másik magyar névvel is: az osztrák Gábor Fónyad Bécsben született, germanisztikát és finn-ugor nyelvészetet tanult, regénye (Először a tea))  pedig a tudományos világban játszódik, vagyis jellegzetes úgynevezett campus vagy academic novel. Nora Szentiványi viszont Budapesten született, ám Svédországban nőtt fel, s jelenleg Norvégiában él. Az ő regénye (A lakás) Budapesten játszódik, és klasszikus harmadik generációs történetnek tűnik, ahogyan a távolba szakadt unoka megpróbálja a nagymama életének mozaikkockáit összerakni.    

Persze mindez nem csupán közép-európai, vagy az innen elszármazottakhoz kötődő jelenség, ezt bizonyítja, hogy a dán résztvevő, Siri Ranva Hjelm Jacobsen is hasonló motívumokból építkező történettel érkezett. A Sziget  című regény cselekménye két szálon fut, a jelenben, amikor a főszerepő hazatér Dániából a Feröer-szigetekre, s a múlzban, amikor nagyanyja elköltözik, kivándorol onnan. A beszélgetés során szóba került, hogy ez a két terület teljesen más világ, csupán az köti őket össze, hogy  polgárai "ugyanazon korona alatt" élnek. Nem csupán a nyelv különböző, de egy Dániában született és felnőtt ember számára az is szokatlan lehet, hogy a szigeteken nincsenek fák. A dán szerző említett egy érdekes kifejezést is: "long distance nationalism", amikor épp a távolság hozza elő valakiből, hogy fontossá válik a származás, a gyökerek.  

Valamivel távolabbi múltba visz a román Tudor Ganea A kazamata című regénye: egy elhagyott régi, második világháborús épület a központi motívum, ebből indulnak ki, eköré szövődnek a mágikus relaista történetek. A címhez fűződő érdekesség: a kazamata ez esetben nem föld alatti, hanem emeleti helyet jelent. A Legyelországból érkező Maciej Płaza elbeszélései (Kölök) inkább a Szolidaritás idejére sűrűsödnek, a szlovák Michal Havran pedig a 90-es évekről, az akkori közép-európai életérzésről ír Analfabéta című könyvében, melyben szó van szexről, drogról, és valószínűleg rock and rollról is. Ezzel kapcsolatban mesélt a szerző egy bizarr interjúszituációról, mikor egy újságírónő mindenáron a szexjelenetekről akarta kérdezni, különösképpen arról a mozzanatról, hogy a történetben szereplő aktusokról mennyire saját tapasztalatok alapján írt.   

Máskor egy utazás is sokat tehet azért, hogy az ember rájöjjön arra, kicsoda-micsoda is valójában. Erről szól a Németországot képviselő Dmitrij Kapitelman Láthatatlan apám mosolya című regénye is, melyen apa és fia Izraelbe látogatnak, hogy az addig sem Ukrajnában (ahonnan származik), sem Németországban magát otthon érezni nem képes idősebb férfi így talán tisztában jön többek között saját magával.  A migráns lét egy másik - igencsak aktuálisnak is mondható - regénye a Boeing -747, Viktor Tzakov története. A bolgár író 27 éves korában vándorolt ki Kanadába, ma újra Bulgáriában él. Regénye angol nyelven is megjelent, saját maga fordította, ezzel kapcsolatban beszélt arról, hogy azért lett más az angol címe (The Inspirational Memoire of a Ghost), hogy könnyebb legyen a neten rákeresni és megtalálni. 

A generációk közti kapcsolat több más regényben is felbukkan, a portugál Ricardo Fonseca Mota hol Lisszabonban, hol Münchenben, hol Budapesten vagy éppenséggel San Franciscóban játszódó Fredo című regénye egy bizonytalan fiatal művész és egy élete végén járó titokzatos férfi barátságról szól. Az író civilben egyébként pszichiáter, ennek következtében rengeteg történetet hall másoktól, az ebből szerzett tapasztalatokat - nem a konkrét sztorikat, hanem bizonyos viselkedéstípusokat - hasznosítani tudja írás közben. Ugyancsak fiatalok és idősekről viszonyáról - ezzel együtt pedig az elmúlásról - van szó a svájci Frédéric Zwicker (Itt lehet körbe járni) és a szlovén Gašper Krajl (Szavatossági idő) regényében is.

A legtöbb esetben érezhető, vagy legalább is sejthető, hogy a szerzők életrajzi elemekkel dolgoznak, épp ezért tűnik különlegesnek a Finnországból érkező Hanna Weselius regénye, ami egy híres ember életét dolgozza fel: Alma! című könyve Alma Mahler alakját idézi meg. Az idei könyvfesztivál egyik érdekes tanulsága volt egyébként is, hogy kirajzolódni látszik az a trend akár Csehországban, akár Németországban, vagy Ausztriában, de ide vehetjük tehát a finneket is, hogy közismert múltbeli alakok köré szőnek az írók szépirodalmi igényű történeket. 

Bár én reflexszerűen is a múltfeldolgozással foglalkozó műveket keresem, mindazonáltal nagyjából arányos a történelmi tárgyú és a jelen hétköznapi problémáit megragadni kívánó kötetek.  Az olasz GIorgio Ghiotti , vagy a horvát Borna Vujčić (a két legfiatalabb résztvevő) saját korosztályáról, vagy a valamivel fiatalabbakról írt, bár az életkori sajátosságon kívül valószínűleg kevés más összekötő elemet találhatnunk a két mű között. Ghiotti (Isten focizott) elbeszéléseiben a haverok, buli, tengerpart, a kamaszkor idillje játszik fő szerepet,  a Szükséges rossz pedig egy politikai allegóriaként is felfogható regény, melyben egy középiskola diákjainak mindennapjai által vizsgál komplex társadalmi kérdéseket.

A cseh Sára Vybíralová (Romlás), a francia Olivier Bourdeaut (Merre jársz, Bojangles?), illetve a holland Roos van Rijswijk (Áldatlan) szövegei úgy tűnik, klasszikus párkapcsolati, családi illetve szerelmi szituációkról, problémákról szólnak. Van Rijswijkről egyébként érdemes tudni, hogy 2014-ben alapított egy rövidprózai alkotókat kitüntető díjat, melynek pénzjutalma közösségi összefogás révén gyűlik össze. Értelemszerűen így ez évről-évre változik, ám az alapító elmondása szerint nagyjából 4-5 ezer euró körüli az összeg.

A két beszélgetés során persze nagyon sok minden apróságot is megtudhattunk  a 18 szerzőről, többek között, hogy mikor írnak, vagy hogy elképzelték-e már a regényöket filmként, míg a kedvenc írók "versenyében" pedig Dosztojevszkij és Nabokov végzett holtversenyben az élen.

Bár a cikkben végig a kötetek tükörfordításból született magyar címeit használtam, Szaniszló Judit könyvén kívül jelenleg csak Olivier Bourdeaut regénye érhető el magyar nyelven, szintén a Magvető gondozásában. Reméljük, az elkövetkezőkben bővül majd a kurta kis lista több más fordítással is.  

 

 

  

nyomtat


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés