bezár
 

film

2017. 12. 20.
Újra tükörbe nézni
Halász Glória: Rupa butikja
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A fiatal rendezőnő, Halász Glória a bohócdoktorok és az újcirkusz-mozgalom után legújabb filmjében, a Rupa butikjában komor társadalmi téma felé fordul, a jellemzően keleti nők ellen elkövetett savtámadások problémájával foglalkozik.

Mostanában meglehetősen gyakran érkeztek hírek arról, hogy Londonban több embert ért savtámadás a nyílt utcán vagy nyilvános helyeken. A támadások elszenvedőinek arca sok esetben egy életre eldeformálódott, néhányan a látásukat is azonnal elvesztették. A londoni merényletek nem terroristákhoz, hanem kisstílű bűnözőkhöz köthetők, akik bosszúból vagy megbízásra öntenek le savval jellemzően férfiakat. Mivel jogi szempontból a savtámadás csak súlyos testi sértésnek, és nem emberölési kísérletnek minősül, valamint a sav könnyen beszerezhető, és nem fegyverként tartja számon a jog, ezért a brit fővárosban riasztó bűncselekmények eszközévé vált. Keleten pedig már régóta használják a savat hasonló célból, csak éppen Iránban vagy Indiában az áldozatok jellemzően nők, akik családon belüli erőszak miatt vagy egy visszautasított férfi bosszúja következtében válnak egy életre megnyomorított emberré. Róluk szól Halász Glória legújabb dokumentumfilmje, a Rupa butikja, melyet egyelőre nemzetközi fesztiválokon mutattak be, így aratott sikereket.

Halász Glória ígéretes fiatal tehetség, néhány éve végzett az ELTE Bölcsészettudományi Karán film és média szakon, de az elmélet helyett mégis a filmkészítés gyakorlata kezdte el érdekelni. És Halász Glória jó példa arra, hogy nem feltétlenül csak a Színház- és Filmművészeti Egyetem az egyetlen kapu a filmszakmába, minthogy a rendezőnő immáron három fontos dokumentumfilmet is maga mögött tudhat. Eddig bevallottan olyan témákról filmezett, melyek bár rendkívül izgalmasak, azonban valami miatt mégsem kerültek a dokumentumfilmesek figyelmének centrumába. Glória forgatott már börtönszínházról (Vasfüggöny – Színház a Váci Fegyház és Börtönben), a Dr. Lalában a híres bohócdoktorról, Balogh Lászlóról és a cirkuszmozgalomba új életet lehelő Recirquel színésztársulatról a Mi ez a cirkusz?-ban (ez utóbbiról kritikánk itt olvasható). Jelenleg Halász Glória a Három táncon dolgozik, mely a Magyar Táncakadémia növendékeinek életét fogja bemutatni.

Halász Glória: Rupa butikja

A rendezőnő műveiben közös, hogy bár mindegyikben tehetséges, különleges adottságokkal rendelkező emberek jelennek meg (a bohócdoktor, artisták, színészek), drámájuk ugyanaz, mint a társadalmi érintkezésben mindenkinek kicsiben: valamilyen szerepet kell eljátszaniuk, mely konfliktusba kerül legbelsőbb énjükkel. A Dr. Lalálban Balogh Lászlónak mindig topon kell lennie, ha súlyos beteg vagy gyógyíthatatlan gyerekekkel találkozik, hogy reményt adjon nekik a talán nem is lehetséges gyógyulásra, ám mint a dokuban elmondja, sokszor neki is nagyon nehéz megtartania optimizmusát, mikor látja szenvedni felvidítandó pácienseit. A Mi ez a cirkusz?-ban pedig az artistákon hatalmas a nyomás amiatt, hogy előadásuk tökéletesen sikerüljön, minthogy nemcsak a közönséget kell lenyűgözniük, de a veszélyes mutatványok közben testi épségüket is kockáztatják. Halász Glória ennek a feszült pszichológiai drámának a bemutatása végett a lehető legközelebb kerül alanyaihoz, a Recirquellel például hosszú időt töltött el, és a filmben is igyekezett megmutatni a próbák és a sikeres előadás mellett az artisták maszkja mögött rejlő fiatalembereket, akiknek sokszor nemcsak a maguk félelmeivel, de a szülők elutasításával is szembe kell nézniük (az egyik előadó édesapja például hevesen ellenezte gyermeke cirkuszi pályaválasztását).

A Rupa butikja bizonyos szempontból elrugaszkodás Halász Glória eddigi témáitól, azonban a magyar-indiai gyártásban készült film végső soron mégis kapcsolódik a Dr. Lalához és a Mi ez a cirkusz?-hoz. A film főszereplői ezúttal nem különleges tehetségű színészek vagy artisták, hanem épp ellenkezőleg, átlagemberek, akik pusztán az életüket szerették volna élni, csendben építve karrierjüket és boldogságukat. A címszereplő Rupa például divattervezői pályáról álmodozott, és erről az álmáról nem is tett le, azonban az élet közbe szólt, ezért nem úgy és nem abban a formában realizálhatja a vágyait. Ugyanis Rupa arcát savval öntötték le támadói, ami miatt a szép lány groteszk torzóvá változott az arcáról eltávolított roncsolódott bőrrétegek miatt. Rupa nincs egyedül az indiai Agra városában és Indiában. Halász Glória Rupa mellett öt másik lányt és nőt (Soniya, Gita, Neetu, Dolly, Laxmi) szólaltat meg, akik mind savtámadás áldozataivá váltak. A Rupa butikja az ő tragédiájukról és talpra állásukról beszél, és bemutatja, miként képes a szépségét elveszítő nő újra tükörbe és a társadalom szemébe nézni.

Halász Glória: Rupa butikja

A savtámadások Indiában és a Közel-Keleten szinte mindennaposak. A Rupa butikja hivatalos weboldalán is olvasható, hogy Indiában mintegy 3-5 támadást hajtanak végre hetente, az áldozatok jellemzően nők, de akadnak köztük férfiak is. A tettesek motivációi, mint az a beszámolókból is kiderül, alapvetően a rossz szokásjogra vezethetők vissza, melyet India a hetvenes évek óta tartó erőltetett modernizációja közben még mindig nem tudott lerázni magáról. És érdemes mindezt összevetni Asghar Khamseh iráni fotós megrázó képsorozatával, melyben iráni nők és egy férfi deformálódott arca jelenik meg rövid történetük kíséretében. Ezeknek az embereknek többségükben azért kell életük hátralevő részét e testi fogyatékkal leélniük, mert valaki kicsinyes bosszút akart állni rajtuk, vagy pusztán féltékeny volt. A Rupa butikjának egyik áldozata (vagy ahogy ők magukat nevezik: túlélője) is családon belüli erőszakról számol be. A túlélő és édesanyja elmondása szerint az apa/férj azért támadott rájuk savval, mert részegen úgy érezte, hogy a nők „a fejére nőnek”, és nem tisztelik őt mint férfit. Halász Glória merész módon felkereste az apát is, aki mindenféle magyarázatokkal áll elő („nem voltam önmagam”), és szabadkozik, hogy ő már rengetegszer bocsánatot kért feleségétől és lányától. Ám ettől még családja egy életen át megbélyegzett lesz.

Ugyanis Indiában (és Iránban) a túlélők helyzetét nehezíti, hogy a szokásjogtól és rossz tradícióktól még mindig áthatott társadalom stigmatizálja az áldozatokat. Mint a Rupa butikjának riportalanyai elmesélik, az arc elcsúfítása az egyik legnagyobb szégyennek számít az ázsiai országban. Tehát a savval leöntött nőknek nemcsak testi deformációjuk, de a testi deformációból következő megkülönböztetettségük miatt is nehéz visszailleszkednie a társadalomba, barátokat, párt és munkát találnia. Vagyis akit savtámadás ért Indiában, annak valóban örökre tönkre tették az életét, hiszen a közösség szerint az áldozat is hibás azért, ami vele történt.

Halász Glória: Rupa butikja

A Rupa butikjában tehát Halász Glóriának sikerül ezen a jelenségen keresztül rámutatnia az indiai társadalom legalapvetőbb problémáira. És a rossz szokások mellett felmerül az a kérdés is, hogy miért pont a savtámadás. Ez pedig egy másik probléma felé mutat, mégpedig az indiai higiéniai hiányosságokra irányítja a figyelmet. A sav azért népszerű fegyver a bűnelkövetők körében, mert (mint a filmben is elhangzik) az országban, főleg vidéken ez az egyetlen hatékony tisztítószer, így könnyen és olcsón beszerezhető. Jóllehet, fegyvert bármiből lehet készíteni, de a sav különösen kegyetlen eszköznek bizonyult mind a londoni, mind az indiai és iráni eseteknél. Hiszen egy késsel vagy pisztollyal halálos sebet lehet ejteni, de egy olyan kulturális közegben, mint India, a nem halálos, de látható és örök nyomot hagyó sav az áldozatok számára rosszabb a halálnál. Így a Rupa butikja mintegy halk kiáltás is a törvényhozók felé, hogy valamilyen módon elejét kellene venni a savtámadásoknak.

Mindemellett pedig Halász Glória a lelki folyamatokba is betekintene, jóllehet, sajnos ezen a téren nem annyira sikeres a Rupa butikja a film hossza és a sok szereplő közti feszültség miatt. 52 perces, ami elegendő idő arra, hogy egy dokumentumfilmhez méltó problémát exponáljanak benne. Azonban Glória túl sok szereplőt választott ehhez az 52 perces terjedelemhez, és emiatt nem tudunk igazán közel kerülni a riportalanyokhoz. Pedig egy ilyen témánál fontos lenne, hogy a néző igazán átélhesse és átérezhesse a megjelenő ember drámáját. A Dr. Lala pont azért volt nagyon jó és szívhez szóló doku, mert Balogh László hivatása és érzelmei közti konfliktusára fókuszált a szintén kb. 50 perces film. A Mi ez a cirkusz? másfél órás hossza pedig lehetővé tette több szereplő megismerését. A Rupa butikjában viszont sajnos rövid a játékidő arra, hogy ennek a hat lánynak a problémájához tényleg legyen valamilyen szoros viszonyunk. Ezért Rupa és társai története sajnos felsorolásszerűvé válik, egy-két kivételtől eltekintve nincs érzelmi töltete a különböző sztoriknak. Érdemesebb lett volna kizárólag Rupára, vagy legfeljebb két-három nőre korlátozni a Rupa butikját, hogy jobban megérintse a nézőt a túlélők drámája.

Halász Glória: Rupa butikja

Ettől persze elgondolkodtató az a probléma, hogy a sokunk számára természetes, sőt triviális mozzanat, ezeknek a nőknek és lányoknak viszont hatalmas trauma a tükörbe nézés. A tükör, amelyben addig önmagukat látták, egy szépnek aligha nevezhető, eltorzult arc jelenik meg. Szinte minden túlélő beszámolójában feltűnik ez a mozzanat, mikor újra bele kellett néznie a tükörbe. Sőt, ez az önelfogadás szimbólumává, rítusává vált, hogy az áldozat ismét képes legyen megbékélni önmagával, és megtanulja a torz külső mögött újra felfedezni az embert és a szépséget. Hiszen a társadalmi stigmatizálásnak is ez a magja, hogy az emberek kizárólag a felszínt látják, de mögötte nem tudják és nem is akarják észre venni az érzelmekkel és vágyakkal rendelkező, hozzájuk hasonló szubjektumot.

A Rupa butikja tehát egy igen fontos témáról szól, és ezzel Halász Glória megmutatta, hogy nemzetközi szinten egy globális jelenséggel is képes olyan komplex módon foglalkozni, mint a Dr. Lalában és a Mi ez a cirkusz?-ban. És mint az említett két korábbi doku, úgy a Rupa butikja is azt sugallja, hogy „the show must go on!”, vagyis merni kell szembe nézni a félelmekkel, mert csak így érhető el társadalmi szintű változás. Ebben segít a filmben megjelenő Stop Acid Attacks nevű mozgalom, és Halász Glória dokumentumfilmje is.

Halász Glória: Rupa butikja

 

A cikkben szereplő jelenetképek a Rupa butikja című dokumentumfilmből Halász Glória rendezőnőtől származnak.

Az utolsó stábfotó a Chhanv Foundation irodájában készült, bővebb információk a savtámadások ellen küzdő szervezetről itt olvashatók: Chhanv Foundation – Stop Acid Attack campaign

 

Rupa butikja (Rupa’s Boutique)

Színes, magyar-indiai dokumentumfilm, 52 perc, 2017

Írta és rendezte: Halász Glória

Operatőr: Hatvani Balázs

Producer: Osváth Gábor, Praaful Chaudhary

Co-producer: Halász Glória, Hatvani Balázs

Zene: Bakai Márton, Fodor Réka, Tóth Szabolcs, Fülöp Szabolcs, Jésus Mejia

Szereplők: Rupa, Soniya Choudhary, Dolly Kumari, Gita Mahor, Neetu Mahor, Ritu Saini, Laxmi Agarwal

nyomtat

További írások a rovatból

CINEMIRA Nemzetközi Gyerekfilm Fesztivál az Akvárium Klubban
Armando Iannucci: Sztálin halála
Francis Lawrence: Vörös veréb

Más művészeti ágakról

irodalom

Tényleg ilyenek a mai fiatalok? Tényleg ilyenek a mai fiatalok?
Kemény Zsófi: Rabok tovább; Jelenkor, 2017. 278 oldal, 3299 Ft
színház

Többgenerációs suttogás Többgenerációs suttogás
Lavina a Szkéné Színházban


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés