bezár
 

színház

2019. 11. 04.
Maszk mögött, kifejezően
Familie Flöz a CAFé-n
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Az agy és a lélek mélyét feltáró, szuggesztív előadással örvendeztette meg a berlini székhelyű Familie Flöz a MÜPA közönségét. A CAFe Fesztivál keretében meghívott Dr. Nest egy mára itthon kevésbé használt formával, a maszkjátékkal mutat rá az emberi elme törékenységére, valamint az agy hatalmára.

A darab (igazi) kezdete előtt üdítően és felszabadítóan hat a közönségre a színészek közvetlensége. Fehér egyenruhában szaladnak ki és be a nézőtérről és a nézőtérre, sorról sorra ugrálnak, kommunikálnak, érintkezésbe lépnek velünk. Nem számít, hogy nem mindenki beszél németül, mert az értelmező gesztusok, mozdulatok és hanglejtések eszköztára határtalan. Mindegyik játszó kezében egy, a későbbi karakterüket meghatározó tárgy, egyfajta attribútum látható. Egyikük kezeli a színházjegyünket, a másik meghúzza mellettünk a laposüveget, a harmadik csenget előttünk. Olyan bájos, emberi felütés ez, amely révén a játszókból emberileg is, ugyanakkor kicsit a szerepükből is kapunk egy kis szeletet. Így könnyebben elfogadjuk azt, hogy az előadás további részében a beszédhang és az arc eltűnik. Helyükbe a hatalmas, kissé karikírozott, atmoszférateremtő maszkok és a végtagok lépnek. Egyfajta maszkos koreográfiának is  nevezhetnénk a látványt.

Szkéné színház

Egy elmegyógyintézetbe csöppenünk, ahová főhősünk, dr. Nest kerül munkaerőként, miután elvégezte tanulmányait. Az ember számára mindig is izgalmasak – egyben hátborzongató – jelenség az emberi tudat, az elme folyamatai. Mi számít valóságnak, mit érzünk valóságnak? Mi a képzelet? Mikor álmodunk, és mikor hisszük azt, hogy csak álmodunk? És mekkora hatással, befolyással vannak ránk elfojtott érzéseink, emlékeink?

Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket boncolgat Hajo Schüler rendezése. Ehhez a témához pedig nemcsak az elmegyógyintézet mint helyszín, hanem a maszkos játék műfaja is nagyon passzol. Hiszen elvileg ugyanaz az agy működik a göndör hajú, minden kisebb zajtól állandóan remegőgörcsöt kapó úrban, mint a szőke, tettre kész ápolónőben. Vagy mégsem? Ebben a reális és irreális térben, az „igazi” valóság és a valósnak hitt események és dolgok világában ki mondja meg, ki a beteg, és ki az ép?

Hivatalosan dr. Nest és orvostársa. Nest maszkja néz ki talán a leghétköznapibban, és ez a tény ösztönösen elindítja bennünk az érzést, hogy Nest szemüvegén keresztül látjuk az eseményeket. Ezért látunk megnyúlt orrú, a törölközőt kisbabájaként szorongató hölgyet, mániákusan zajt keltő, bohókás öreg urat vagy Einsteinnek kinéző kollégát. S bár Nest a legtöbb beteget a gyógyulás felé tereli – ha máshogyan nem, legalább úgy, hogy új, „emberibb” mániát ad a kezükbe -, mégis, egy idő után az a benyomásunk, hogy Nest elméje is kezd meghasadni feldolgozatlan emlékek és események miatt. Mintha ő is csak egy lenne a páciensek közül.

Az elképzelt és a tényleges, a megtörtént és a megtörténtnek vélt között ingázunk, és észrevétlenül folyunk át egyik állapotból a másikba. Ezt nemcsak az egyszerre idegőrlő és nyugtató hatású zongoraszó és más zenei betétek erősítik meg, hanem a hidegebb és melegebb, világosabb fényekkel való játék is segíti. Az olykor éles, kék fényt kibocsátó ajtó, ahová beviszik a nyugtalan betegeket, egyenesen lidérces benyomást kelt. És nem feledkezhetünk meg az alapdíszlet szinte állandó változtatásáról, áthelyezéséről sem! A díszletfalak, a vaságy és a különböző elemek ide-oda tologatása pontosan azt a szorongó érzést kelti bennünk, amelyet a hasadt elme is átélhet.

És mégis, mindezt a szorongást oldják bennünk a maszkok mögött alázatosan, önfeledten játszó színészek, akik elérik, hogy az ő kezük és lábuk a maszkkal képviselt egyén végtagjai legyenek. Akik elérik, hogy ne megcsinált maszkokat, hanem szerethető egyéniségeket, különböző elmebajban szenvedő, de egyéni és megismételhetetlen karaktereket lássunk a színpadon. A báb, a pantomim és kicsit a – csak a testtel való kommunikációra hagyatkozó - fizikai színház is keveredik ebben a műfajban Ráadásul a maszkjáték látványossá és kitetté, ily módon érthetővé teszi a színészi munka egyik alapkövét: az átszellemülést.

Nem tudjuk meg biztosan, dr. Nest végül tényleg megháborodott, vagy csak egy pillanatnyi idegroham képei, lázálmok tűnnek fel a színpadon. Nem tudjuk, hogy a doktor saját szobájában ül-e, és tényleg meglátogatja a szeretett nő, vagy ez is csak képzelet játéka. Kétségek között maradunk mindvégig, és ez az érzés akkor sem oldódik, amikor a színészek a ráadás csengőjáték után végre leveszik maszkjukat, és meghajolnak. Mert noha azokat a kellékeket levették, saját, általunk kialakított, valós lényünket állandóan takaró maszkjaink ott maradnak az arcunkon. Kérdés, felismerjük-e ezeket, ahogyan az is kétséges, hogy vajon én, az „ép” mindig tudom, mi a valós, és mit képzelek csak én annak?

Pedig normális vagyok. Vagy mégsem?

 

FAMILIE FLÖZ: Dr. Nest. Előadják: Fabian Baumgarten, Anna Kistel, Björn Leese, Benjamin Reber, Mats Süthoff. Írók: Fabian Baumgarten, Anna Kistel, Björn Leese, Benjamin Reber, Hajo Schüler, Mats Süthoff, Michael Vogel. Maszkok: Hajo Schüler. Díszlet: Felix Nolze, Rotes Pferd. Jelmez: Mascha Schubert. Zene: Fabian Kalbitzer. Fény: Reinhard Hubert. Rendező: Hajo Schüler. Bemutató: 2018. március 28. MÜPA. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál. Fotók: Valuska Gábor

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Németh Fruzsina Lilla --


További írások a rovatból

színház

Lápos és az akkumulátor Lápos és az akkumulátor
A Független Színház Falunap című előadásáról
színház

Megszületett a félig született egésze Megszületett a félig született egésze
Fekete Ádám Haloktatás, márványprotézissel című vízigót kosárlabda darabja
Interjú Hód Adrienn koreográfussal táncosok lehetőségeiről, egyéni utakról és koprodukciókról
Az Orlai Produkciós Iroda Határátlépések című előadásáról

Más művészeti ágakról

gyerek

Vigyázzatok a szellemtrutymóval! Vigyázzatok a szellemtrutymóval!
Magdalena Hai: Rémálmok kisboltja 1. – A csúf csikipor
art&design

Urbánus sziklák lecsupaszítva Urbánus sziklák lecsupaszítva
Szabó Kristóf KristofLab kiállítása: Cserhalmi Luca megnyitó szövege
irodalom

„A fonat lesz az, amit én regénynek képzelek” „A fonat lesz az, amit én regénynek képzelek”
Beszélgetés Tompa Andreával a Költő a nappaliban eseményén


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés