bezár
 

irodalom

2020. 03. 28.
Szarvasbőgés a városban – gondolatok karantén idején
Az immunbiológus, író esszéje
Tartalom értékelése (4 vélemény alapján):
"Kedvelem a disztópia műfaját, és néha úgy érzem, a jelenlegi járványt írhattam volna én is. Viszont ha én írom, akkor sem hittem volna benne, hogy tényleg bekövetkezhet."  Molnár T. Eszter immunbiológus, író a francia Le Grand Continent felkérésére foglalta össze gondolatait a koronavírus-járványról. Nálunk a francia publikációt megelőzve olvashatják a szöveget.

Budán élek, félúton a belváros felé tartó villamos megállója és az erdő között. Bár a ház előtt erős a forgalom, téli estéken a kertben gyakori vendég a róka, néhány utcával feljebb pedig már vaddisznók is járnak. Pár napja, ahogy a patika felé igyekeztem, feltűnően csendes volt a környék, nem zsibongtak a gyerekek a szomszédos iskola udvarán, és nyoma sem volt a megszokott feltorlódott autósornak. A rigófüttyöt hallgatva azon gondolkodtam, hogy ha tovább szigorodnak a lakhelyelhagyás feltételei, a természet lassan visszafoglalja a várost. Néhány hónap alatt elvadul a sövény, a fű derékmagasságig nő, a csatorna partján megtelepednek a gólyák, és ősszel már a négysávos út mentén hallgathatom a szarvasbőgést. Aztán a patika bejáratánál szembetalálkoztam egy idősebb, szájmaszkos férfival. Látásból ismerem, máskor udvariasan biccentünk köszönésképpen, de most elfordította a tekintetét, és nagy ívben kikerültük egymást.

prae.hu

Kedvelem a disztópia műfaját, és néha úgy érzem, a jelenlegi járványt írhattam volna én is. Viszont ha én írom, akkor sem hittem volna benne, hogy tényleg bekövetkezhet. Az én generációm a folyamatos fejlődésben bízva nőtt fel, egy olyan korban, amikor a technika és az orvostudomány vívmányai feledhetővé tették az ember törékenységét. Orvoscsaládba születtem, gyakran kértem, hogy esti mesének a védőoltások történetét olvassa fel nekem édesanyám. Később

immunológus kutatóként foglalkoztam influenza elleni vakcinációval, de a környezetszennyezést és a globális felmelegedést fenyegetőbb veszélynek tartottam az emberiségre nézve, mint egy esetleges világjárványt. Ugyan szembesültem a modern kori járványokkal, az Ebolával, a SARS-szal és a MERS-szel, és tudtam, hogy a nemzetközi mobilitás növekedésével a fertőzés terjedésére is nagyobb az esély, mégis abba az illúzióba ringattam magam, hogy a járványok kordában tarthatók.

Közép-Európában nem fenyegetnek minket hurrikánok, földrengések, ritkák a mérges kígyók és pókok. Sőt, az én élettapasztalatom alapján a háborúk is máshol történnek. Legalábbis az országhatáron túl. Magyarországon amúgy is régi szokás, hogy házon kívül keressük a hibát. Az ellenségben, a máshogy gondolkodókban, a bevándorlókban vagy a szomszédban. Most azonban az ellenség közöttünk van és láthatatlan.

Elbújik a szeretteinkben a barátainkban, és az egyetlen lehetőségünk a védekezésre az, ha távol tartjuk magunkat egymástól. Minden ember veszélyforrás lehet, és mi is veszélyt jelentünk másokra nézve.

Ezekben a hetekben alapvető hiedelmek dőlnek össze, és az életünk, ahogy azt megszoktuk, egyik napról a másikra felszámolódik. Érthető, hogy a lakosság első reakciója a hitetlenkedés, majd a pánik, amit szorongás követ. Hiszen nekünk nem ezt ígérték. Ilyen mértékű bizalomvesztés talán csak háborúk esetén jellemző a társadalomra. Van, aki tagadással vagy áldozathibátzatással, mások sötét humorral vagy tenni akarással reagálnak. Úgy látom, azoknak a legkönnyebb feldolgozni a történteket, akik aktívan kiveszik a részüket a veszélyhelyzet elhárításában, és biológiailag is ők a legadaptívabb csoportja a társadalomnak.

Az első sokkon túl már könnyebb elfogadni a szabadság korlátozását. Eleinte még bosszankodtunk az elmaradt könyvbemutatók, turnék és színházi előadások miatt, de a második hét végére már megelégszünk azzal is, ha megfizethető áron kapunk csirkemellet a sarki közértben. Aki teheti, otthon marad, kiürült a város, nem találkozunk a barátainkkal, otthon tanulunk a gyerekekkel, játékos edzést tartunk a nappaliban, esténként lázat mérünk, és naponta hívjuk a szüleinket, hogy ők is betartják-e a szobafogságuk szabályait. De miközben mindent megteszünk, hogy a hétköznapjaink viszonylagos normalitásban teljenek,

éget minket a kérdés, vajon meddig kell ebben az állapotban kitartanunk, és a 2020-as koronavírus járvány csak átmeneti szükségállapotot idéz elő, vagy egy új világrend kezdete lesz. Legyőzhető-e a COVID-19, mint a fekete himlő, vagy be kell rendezkednünk arra, hogy együtt éljünk vele, mint az influenzával. Hiszen még az sem teljesen világos, hogy kialakul-e hatásos immunitás a fertőzés leküzdése után, vagy a vírus képes többször, akár szoros egymásutánban is megfertőzni ugyanazt az embert.

A kapcsolatok lazítása néhány hónapig fenntartható, sőt egyenesen üdítő, az ipari termelés és a közlekedés visszafogása pedig pozitív környezeti hatással jár, azonban ha ennek a távolságtartásnak kisebb szünetekkel egészen a hatékony védőoltás vagy a vírusgátló gyógymód kifejlesztéséig kellene tartania, annak már mélyreható következményei lennének. Ráadásul a COVID-19 után fel kell készülnünk arra, hogy bármikor kitörhet egy hasonló világjárvány.

Akárhogyan alakul a jövő, a társadalom adaptálódni fog a megváltozott körülményekhez. A gyorsan változó vírusok folyamatos evolúciós kényszer alatt tartják az emberiséget, de az ember éppen az alkalmazkodóképessége révén jutott el a mai magas fejlettségi szintre. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az összefogás, amelyet a nemzetközi diplomáciától kezdve a magyar családokig mindenütt megtapasztalunk a járvánnyal kapcsolatban.

Bár íróként eljátszom azzal a gondolattal, hogy milyen lenne Budapest, ha teljes egészében visszafoglalná a természet, a szemem láttára történő folyamatok valószínűleg sokkal izgalmasabbak annál, mint amit el tudok képzelni.

A szerző honlapja: www.molnarteszter.hu

Fotó: Bach Máté

nyomtat

Szerzők

-- Eszter T. Molnár --

2014 óta verseket, novellákat, tudósításokat és műfordításokat publikál folyóiratokban, 2016-ban jelent meg első regénye, a Stand-up! (Tilos az Á Könyvek), melyet hamarosan követett a folytatás, a Most már igazán, majd egy novellafüzér, A számozottak (JAK-füzetek: JAK+Prae Kiadó). A Szabadesés című regénye (Prae Kiadó) a 2017-es könyvhétre, a Teréz, vagy a test emlékezete című regénye (szintén Prae Kiadó) 2019-ben, az Őszi Margóra jelent meg. Honlap: www.molnarteszter.hu


További írások a rovatból

irodalom

Bemutatták Szeles Judit Világatlasz című verseskötetét
irodalom

Bemutatták Závada Péter Éngép című verseskötetét
Bemutatták Ungár Péter Ismétlődő eltévedés című kötetét, Prae Kiadó, 2025
Jegyzetek Schillinger Gyöngyvér Rohadjon meg az összes című regényéről

Más művészeti ágakról

színház

Cyrano de Bergerac a Budaörsi Latinovits Színházban
színház

Az Egy nyár című komédia a Katona József Színházban


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés