A beszélgetés rituális felolvasással kezdődött, majd Nagy Márta Júlia a már jól bejáratott, rituális kérdésekkel folytatta: hogy élte meg, esetleg megbánta-e a JAK-füzetes megjelenést? Toroczkay erre elmondta, hogy a füzet végeredménye tetszett neki, főleg az Oláh Gergely Máté fotóját felhasználó borító, ami véleménye szerint jól eltalált és nagyon illeszkedik a kötethez.

A szerzőtől megtudhattunk műhelytitkokat is a kötet szerkesztésével kapcsolatban: Borsik Miklóssal felszabadító volt együtt dolgozni, aki két szöveg szerkesztése között sokat ukulelézett és dobolt, majd visszatérve (ahogy ez lenni szokott), jó sok szöveget kihúzott, de Toroczkay ezekkel a döntésekkel utólag már egyet tud érteni. A kötet fogadtatásáról és a kritikákról egyébként nincsen habzó véleménye, az zavarná leginkább, ha azok egyáltalán nem is születnének.

Toroczkaynak a 2015-ös év szakmai szempontból egyébként sűrű volt: ebben az évben jelent meg A labirintusból haza, illetve novelláskötete, a Búcsú Éhestől is, ezt a zsúfoltságot visszatekintve, a marketing szempontjából már nem tartja túl okos húzásnak.

Arról, hogy mit jelentett neki a felkérés, a megjelenés és a JAK-közösség, elmondta, hogy szereti a falkában való létezést, fontos neki, hogy egy közösség része legyen, továbbá elég nehezen viseli, ha kihagyják valamiből.

Ezt Nagy Márta Júlia még megtoldotta azzal, hogy ezen nincs mit szégyellni, a FoMO (Fear of Missing Out) jelenség napjainkban mindannyiunk életének gyötrő része.

Toroczkay az esten beszélt korábbi szorongásának tárgyáról is, ami azt hiszem, hogy minden fiatal író szívét és idegrendszerét feszíti, mint az irodalmi szocializáció és az első tapogatózásokkal kapcsolatos megpróbáltatások. Ezeket véleménye szerint azzal lehet leküzdeni és feloldani, hogy egyszerűen terepre mész, tapasztalsz, nem pedig élből azt gondolod, hogy ki vagy rekesztve, annak ellenére, hogy oda se dugtad az orrod.

A karanténnal, a bezárkózással kapcsolatban kifejtette, hogy

eleinte nehezen viselte, de aztán belerázódott, eldöntötte, hogy amíg ez az egész eltart (a vakcina érkezéséig) addig szakállat növeszt.

Ennél fontosabb, hogy az események hatására elkezdett benne egy regény érlelődni, aminek a végét még nem nagyon látja, sok kutatómunka lesz benne, mélyítenie kell a tudását például a kábeltelevíziózás témakörében.

Jövőre várható továbbá az új, még szerkesztés előtt álló regénye, aminek a címe A boldog emberek lesz. Ez szemétszedésről (amiben a szerzőnek része volt néhány évig) és a 2008-ban kirobbant gazdasági világválságról fog szólni, de a történet a gerincét egy szerelmi szál adja majd. Ezen kívül egy verseskötete is tervben van, aminek a koncepciója az, hogy az ABC minden betűjére ír egy verset.

Szándékában áll továbbá foglalkozni még zenekarával, a Belső Paranccsal is, amivel hamarosan új klippel is jelentkeznek, ez fontos, a szerző szerint napjainkban már szemmel hall az ember, dögös klip nélkül nincs sikeres zene. A kissé kaotikus este felolvasással kezdődött és egy Belső Parancs számmal végződött, óvatos, rövid taps keretében, a zajongásra érzékeny Vili kutya idegeit is jótékonyan megkímélve.

Az esten készült videó megtekinthető a prae.hu Facebook-oldalán

Fotó: Balogh Endre