bezár
 

irodalom

2008. 07. 14.
Egy párhuzamos családregény
Esterházy Péter: Semmi művészet. Magvető, 2008
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Egy párhuzamos családregény A Semmi művészet az Esterházy-életmű leghangsúlyosabb darabjainak zavarbejtő át-, szét-, illetve újraírt verziója. A kritikus olykor nem talál szavakat, s inkább közhelyeket olvas a szerző fejére. Közhely? „Közhely, de a közhelyek igazak (ez is közhely; ez is; és így tovább…)”
I. (nagylevegő, és)

A borítókép eltalált, a gigantikus könyvkupacra helyezett harisnyás női láb és a futballcipők párhuzamosan utalnak szöveg anya-regény, futball-regény, illetve szöveg-regény mivoltára.

A Semmi művészet az Esterházy-életmű leghangsúlyosabb darabjainak zavarbejtő át-, szét-, illetve újraírt verziója: az Esterházy-galaxisban új, párhuzamos dimenzió nyílik, amelyben minden másként van, az anya visszatér, és jót mulat a Szív segédigéin, örül, hogy segíthetett.

II. (ööözések és szakállbirizgálások közepette)

A regényből így kvázi-metaregény lesz, egyszerre hat önéletrajzinak, hiszen a narrátor, aki szerepe szerint regényíró, sőt, éppen az EP-regények írója, még könnyebben tűnik azonosíthatónak a szerzővel magával, mint általában; ugyanakkor a biografizáló hatás ellenhatásaként a szöveg méginkább elbizonytalanít annak életrajziságát, és/vagy fikcionalitását illetően. Sőt, hogy őszinték legyünk, annyira elbizonytalanít, amennyire szöveg elbizonytalaníthat. Különösen, mikor egy fejezetcím mellé zárójelben odakerül, hogy (fikció), mert ugye, miért, akkor a többi micsoda. Hasonlóképpen funkcionálnak az olyan passzusok, mint pl: „A húgommal (vagyis avval az öcsémmel, pontosabban azon két öcsém egyikével, akiből a regényekben többnyire húg lesz, húgot csinálok…”

A narrátor személye oszlik, szóródik, az „író” narratívájába újra és újra bele-beleíródik az anya, szintén egyes szám első személyben, ellenben a „fiacskám” kitétel mindig láttatja, hogy épp ő szól közbe. Sűrű utalások történnek a korábbi Esterházy-szövegekre, a focis-anyás témából adódóan főleg az Utazás a tizenhatos mélyére, illetve persze mindenekelőtt A szív segédigéi kerül szóba (15).

III. (kicsit lelkesebben)

Ennek hatására az olvasó fel is hagy ezek szétszálazásával, és inkább olvas, aminek következtében nem az elvárásait bütyköli, hanem megpróbálja élvezni azokat a szellemességeket, visszaköszönéseket, kikacsintásokat, és hasonló több évtizedes trükköket, amelyek hatására már nem csapkodjuk a homlokunkat, de megelégedetten vigyorgunk.

És – mily meglepő – kapunk sok-sok önreflexiót a szövegtől, s megérjük végre azt is, hogy a ’posztmodern’, mint jelző végképp szitokszóvá nemesüljön: „… arról beszéltek, hogy beszélnek. A posztmodern áldóját!” (59)
A borító

De a sok-sok nyelvi, kis túlzással irodalomelméleti utalás – ráadásul nem odaillő helyeken, helyzetekben; regiszterkeverés, ugye – sem okoz nagy megdöbbenést, hiszen, mint olvassuk: „szavakkal engem már kiskoromban se lehetett elijeszteni” (111) Az EP-szövegek fordíthatatlansága kapcsán is kapunk egy fricskát: „lefordíthatatlan szójáték” – (19) jegyzi meg, egy lefordíthatatlan szójáték kapcsán. Sőt: a közelmúltban zajlott, utalásokról és jelöletlen idézésről szóló, tíz éve is korszerűtlennek ható vita(?) is megkapja a magáét: „… ezt csak azért jegyzem meg, kicsit kellemetlenkedve, mert azt olvastam a minap, hogy az olvasónak joga van az irodalmi szöveg utalásait megérteni. Hát…” (135-136)

A regénynek több nyitánya és több zárlata van, és töredezettség, fragmentáltság, hipertextszerűen, egy-egy motívummal kapcsolódó elemekből építkező, decentralizált struktúra jellemzi („Emlékszem, van vagy negyven éve, mentem épp ide” [63]; „Évekkel ezelőtt álltam már egyszer ugyanígy valakivel” [145]) – de mondok-e az ilyenekkel bármit is. (ld. a leadben idézett passzust a közhelyekről).

Az anya-szál mellett egyre erősebben bomlik ki egy másik, a könyvben előrehaladva egyre hangsúlyosabb történet is, melyben az elbeszélő tudtán és akaratán kívül egy csupa férfiakból álló szerelmi háromszög derékszögére kerül, és ebből sok bonyodalma származik. A futball nyelve pedig mindeközben világmagyarázó elvvé lesz: „ama téglalap világszerűsége, a futball mint a Nagy Elbeszélés kicsiben…” (105)

IV. (elkalandozva)

„Megbízhatóan jó, kedves, szellemes, okos mondatokat gyárt sorozatban a gépezet”, írja Vári György. Igaza van, bár azzal, hogy ezek a mondatok „könyvvé sem igen állnak össze”, már nehéz egyet érteni. Mert egyfelől van ebben a könyvben egy olyan finom motívumháló, melynek elemzése meghaladná e cikk kereteit, jelzésszerűen álljanak itt zárójelben oldalszámok és rövid utalások. (56; 59-60; 196: mindahány helyen a nyelv és annak jelöltje közti viszony borul föl, explicite tematizálva a szövegben: először egy zaklatott felsorolásban, a sufni, kilincs, az apa, amelyekről beszél az anya, de jelenlétük hiányzik. Később ugyanez a motívum tér vissza a taxióra lecsapásának képével, végül a jobbösszekötő posztjával a focipályán: közös bennük, hogy egyiknek sincs már megfelelője a világban. És akkor kedvenc mondatomat még nem is kapcsoltam ide: „rám akart gondolni… ám folyton egy zokni jelent meg előtte” [127].)

Másfelől (és akkor gonosz leszek), ha azt, hogy valami összeáll-e könyvvé, nem kötészeti kérdésnek tekintjük, azonnal irreleváns elvárások setét mezején találjuk magunk.

V. (lezárás helyett)

Lehetne zsörtölődni, és merengeni azon, az ilyen kiszólások irodalmi, avagy publicisztikai erények-e, és azon is, az eddigi életmű fényében milyen pozíciót foglal el a Semmi művészet. Helyesebbnek tűnik azonban az életmű helyett az olvasólámpa fényére hagyatkozni, nekünk magunknak pedig valamilyen kényelmes pozíciót elfoglalnunk, és a szöveg örömére hagyatkoznunk, ami e regénytől elvitathatatlan – bár alátámaszthatatlan is egyszersmind, persze.

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Molnár Illés --


További írások a rovatból

irodalom

A türelmi időszakon túl A türelmi időszakon túl
Beszélgetés a Műút megújulásáról
irodalom

A Szép hűtlenek alkonya A Szép hűtlenek alkonya
Nádasdy Ádám: A csökkenő költőiség. Tanulmányok, beszélgetések Shakespeare és Dante fordításáról, Magvető Kiadó, Budapest, 2021.
irodalom

Az élőlény mozog és lélegzik Az élőlény mozog és lélegzik
Tóth Kinga és Ladik Katalin beszélgetése és hangköltészeti előadása a Ms. Columbo Live! sorozat keretében

Más művészeti ágakról

színház

Jurányi - Betekinteni egy beláthatatlant Jurányi - Betekinteni egy beláthatatlant
Egy független színházi alkotóbázis hétköznapjai
art&design

Planet Budapest 2021
Fenntarthatósági Expó és Világtalálkozó
Interjú Varga Judittal a siker lehetséges jelentéseiről, a zenei egyetemek szerepéről és a női zeneszerzők helyzetéről
színház

A Desiré Fesztiválról – Szabadka, harmadik nap A Desiré Fesztiválról – Szabadka, harmadik nap
Desiré Central Station 2021 – The History and You


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés