A vendéglátó intézményem, a haifai Gordon College for Education tanárképző és továbbképző intézet, amelynek szerteágazó nemzetközi kapcsolatai vannak. Az együttműködésért felelős osztály vezetője meséli, hogy számos országban jelen vannak – éppen egy grúziai projektről beszél részletesen, ahol a korszerű oktatás fejlődése mellett a multikulturális hagyományok terjedését is szorgalmazzák. Nem véletlenül, hiszen Izrael földrajzilag belekényszerül a kulturális és vallási sokszínűségbe. Kezdetben ebből csak annyit tapasztalok, hogy az egyetem folyosóján csadort hordó lányokat is látok, később tudom meg, hogy ők a muzulmán vallású drúzok csoportjából valók.

Az ismerkedés során kiderül, hogy vendéglátóim felmenői között gyakran vannak Erdélyből származó magyarok vagy románok. Arra is hamar rájövök, hogy hiába vagyok több ezer kilométerre otthonomtól, sok mindenről úgy beszélgetünk, mintha épp tegnap váltunk volna el: ugyanúgy megszenvedték itt is a világjárványt és az online oktatást, ugyanúgy folyik a digitalizáció, a közéletben a környezetvédelem vagy a korrupció kérdései nagyon hasonlón tevődnek fel.

A következő napokban fokozatosan vezetnek be az intézmény hangulatába. Az innováció Izraelben tényleg valóság, nem hiába költik a világon a legtöbbet kutatásra és fejlesztésre. A Gordon College ebben a szellemben oktat: a mottójuk, hogy minden, ami létezik, valaha egy elképzelés volt valakinek a fejében. A multimédiás interaktív tantermekben a virtuális valóság jeleníti meg a tananyagot: egyetlen gombnyomásra változik a környezet, cserélődik a kép és a hang, legyen szó akár matematika vagy művészettörténet oktatásáról.

Haifa városa a tengerparton levő Carmel-hegyre épült. A szegényebb negyedek a tengerparton vannak, ahogy haladok felfelé az egyetem irányában, gazdagabb negyedekben találom magam. Az utcákon alig találkozom járókelőkkel, mindenki autóval jár. Viszont a bevásárlóközpontok környékén vagy a Ben-Gurion utcában, amely kávéházaival és éttermeivel a város szórakozónegyedének központja, folyamatosan hömpölyög a tömeg. Haifa itt mozgalmas éjszakai életet él, éjfél után is jelentős az autós forgalom. A két sávot az út közepén egy keskeny járdaszegély választja el, ahol bármikor lehet szelfit készíteni: a fiatalok ki is használják a lehetőséget. Az autósok türelmetlenek, szinte folyamatosan dudálnak, ha valaki nem indul rögtön a zöld lámpánál.

Az emberek harsányan szórakoznak, a felszabadult viselkedés nyersebbnek tűnik, mint például Európa déli részein. Az utcán sétálva a késői órákban néha az az érzésem, hogy azon nyomban tömegverekedés fog kitörni, annyira hirtelenek a mozdulatok, annyira hangosan kiabálnak az emberek. Nem egyszer fordult elő, hogy fiatalok rohangáltak az autók között, kiugráltak az autókból vagy éppen a jelzőtáblákat püfölték ököllel. De mégsem esnek egymásnak, hirtelen minden elcsitul és hömpölyög tovább a tömeg, zajlik az élet Haifában.

A várostól mintegy 40 kilométerre keletre fekvő Názáret hetvenötezer lakosával a legnagyobb arab város az országban. Persze, az arabok is sokfélék – figyelmeztetnek a vendéglátóim. A legnagyobb számban levő muszlim arabok mellett a keresztény arabok, a beduinok és a drúzok is az izraeli arab közösség részei. Az autópálya mellett feltűnnek az arabok lakta kisebb települések. Egyértelműen meg lehet különböztetni a zsidó és arab városokat: míg az előbbiekben gyakoriak a sok emeletes, modern felhőkarcolók, az utóbbiakra az egy-két emeletes lakóházak jellemzőek. Kulturálisan kódolt tényező, hogy az arabok nem laknak magasan – magyarázzák a vendéglátóim – közben az is hozzáteszik, hogy az arab települések köztudottan kevesebb pénz kapnak a kormánytól, ezért kevésbé fejlődnek. A politikai eszközök mindenhol a világon ugyanazok – vonom le a következtetést.

Názáret a kereszténység legfontosabb városa, ahol a látogató a Jézus életéhez kapcsolódó helyeket járhatja végig. Az óvárosban a Mária kútja mellett levő vendéglőben ebédelünk. A vallási hagyomány szerint ezen a helyen jelent meg Gábriel arkangyal Máriának. Az arab vendéglőtulajdonos kitesz magáért, és annyi ételt tesz ki az asztalra, hogy hármunknak egy hétre is elég lenne. A különböző nővényekből készített saláták népszerűek Izraelben; már az előételektől jóllakunk, főleg a jellegzetesen csípős ízű koriander saláta marad meg emlékezetemben. Közben arról beszélgetünk, hogy a zsidók számos arab ételt vettek át, köztük az Európában is népszerű humuszt és falafelt.

A zsidó állam létrehozása után az arab lakosság és az izraeli közigazgatás között nem mindig volt békés a kapcsolat, az arab nacionalizmus sokszor fellángolt a városban. A vallási sokszínűség, a kegyhelyek sokasága vonzza a látogatókat, folyik a kereskedelem, a butikokban kegytárgyakat árulnak. Názáretben közel harminc keresztény templom van: a római katolikus Angyali Üdvözlet Bazilika és Szent József templom mellet görög-katolikus és ortodox templomok is megférnek; a közelben a Fehér Mecset a legfontosabb muszlim vallási hely a városban.

Fotók: Győrffy Gábor