A Joshua könyvek gondozásában megjelent önéletrajzi kötetet Enyedi Ildikó baráti szeretettel ajánlja a fülszövegben az olvasónak, már elöljáróban felvillantva a pezsgő életet élő, ezerszínű, az alkotás hevétől fűtött nő vonzó képét.

A lendületes megalapozás illeszkedik a könyv hangulatához: a szöveg az emlékezés és a szabadon áradó gondolatok logikájának megfelelően, hosszabb-rövidebb részekre tagolva bomlik ki, e részletek, emléktöredékek pedig hol bele-belekapnak a gyerekkor meghatározó emlékeibe, hol teret engednek a kronológiaigény unszolásának – csak azért, hogy aztán ismét elkalandozhassanak a fiatalság aranykorának legszebb pillanatai felé.

Fotó: Horváth Andor Márton

Cantu Mari az ötvenes évek elején született Budapesten, egy, a történelem viharaitól már-már közmondásos módon megtépázott budai család középső, egyben egyetlen lánygyermekeként. A korabeli budapesti iskolákban helyét kereső, de ugyancsak nehezen találó fiatal lány az érettségit követően megkezdte ugyan tanulmányait a gyógypedagógiai karon, ám huszonévesen az első adódó lehetőséget kihasználva az akkori Nyugat-Berlinbe szökött, hogy egy idegen kultúrában, kezdetben teljes illegalitásban, a semmiből építse fel kalandos, de nélkülözéssel terhes, vadonatúj életét.

Szinte meseszerű fordulatok követik egymást a könyvben előre haladva, ezt a hatást köszönhetjük a kötetben megjelenő megannyi különös figurának, akiket Cantu többnyire nosztalgikus szeretettel és színes, bár elnagyolt ecsetvonásokkal fest elénk. A füstös kis kávézóban gót játszó amerikai katonák, a „mélyen hívő makrobiotikus” szállásadó-barátnők és a berlini melegközösség egyes bohém tagjai villanásnyi skiccek, igazán elmélyülten nem ismerünk meg egyetlen mellékszereplőt sem – még a szerzőhöz rokoni kapcsolatok okán közelebb állók közül sem.

A GO könnyen olvastatja magát, köszönhetően annak az élőbeszédhez hasonló lendületnek, amelyet a következetes szerkesztés szerencsés módon érthetővé és követhetővé tesz, miközben nem gyomlálja ki a bátran asszociatív, anekdotázó jelleget sem. Az emlékezés e keresetlen stílben megragadott sodrása a közvetlen közelség illúzióját teremti meg az olvasó számára, és megidéz egy nagyon szubjektív, ám tagadhatatlanul érzékletes Berlin- és Budapest-élményt a hetvenes-nyolcvanas évekből, amikor a szabadság ígéretéért a maroknyi megmaradt kelet-európai értelmiség jelentős része gondolkodás nélkül váltotta aprópénzre addig felépített életét, hogy fejest ugorjon az idegenbe és a bizonytalanságba.

A szerző a töredékes emlékek között kutatva, újabb és újabb sztorikat a felszínre hozva meséli el saját megélt, ifjúkori tapasztalatai alapján, miként kell elképzelni a korban az NSZK-ban állomásozó amerikai katonák életét, és körülöttük a házasság révén megszerezhető jobb élet ígérete után ácsingózó lányokat. A sorsfordító szökési kísérleteket a berlini falon túlra, a rosszabbnál rosszabb állásokból való kirúgatások sorozatát és a rendre felbukkanó, különös segítőtársakat könnyeden, közvetlen humorral írja le Cantu. Sehol és senkinél nem időz sokat.

„Minden a margókról indul. Minden fontos a margókon történik” – írja Enyedi Ildikó a könyvről. Ezt a margót, amely a rendszerváltás előtti két évtizedben, egy soha azelőtt, sem azután nem létezett, különös, hibrid kulturális-politikai miliőben oly meghatározó helyszín volt, Cantu Mari sajátos, szubjektív szemszögből villantja fel.

Páratlanul színes panorámaképet képet kapunk tehát a korszakról, egy lazán összekapcsolódó emlékek láncolatává összeálló, ennek megfelelően gyorsan olvasható és üdítően könnyed könyvben. Történelmi, társadalmi vagy pszichológiai mélyfúrásokra azonban nem szabad számítani. A GO nem korrajz vagy szisztematikus önéletírás, sokkal inkább a fiatalság vibráló vitalitásának, minden akadályt bátran elsöprő, sodró lendületének ünneplése.

GO, Cantu Mari, Joshua Könyvek, 2022, 127 oldal ･ füles, kartonált ･ ISBN: 9786155730979