bezár
 

film

2022. 12. 08.
Felperzselt jelen
November 8–20. között rendezték meg idén a Verzió Filmfesztivált
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Háború és háború. Könnyen elsiklik felette az ember tekintete, a felszínen nem látható. Filmek, sorozatok, reklámok. Minden boldog, minden nyugodt. November 8–20. között rendezték meg Magyarországon a Verzió emberi jogi dokumentumfilm-fesztivált, már 19. alkalommal. Dokumentumfilmek, a világ minden tájáról. Filmek, amelyek megmutatják, mi van a felszín alatt.

„Égető témák” – olvasom a programfüzetben a Toldi mozi nagytermében ülve. A filmeket szekciók szerint sorolja a füzet. Nemzetközi, magyar, elsőfilmes és animációs. Filmek a világ minden tájáról. Kutyáktól, Burkina Faso-i felkelésen át, egészen Kassák Lajosig. Nincs időm átfutni az egész filmkínálatot, kezdődik a vetítés.

Magyar kutyának magyar szuka? Ki kutyája vagyok én? Jó téma, kutyák, aranyosak, lihegnek, ugatnak, de a film ennél komolyabbról is mesél. Nemzeti identitás kérdése, magyar-román ellentét és együttélés. Egy kutyatenyésztő párt keres kedvencének, de ez nem is olyan egyszerű, mint gondolná. A film kegyetlen humorral beszél a témáról, a közönség gyakran felnevet, az egymás mellett ülők mosolyogva összenéznek. Nem az a szokványos dokumentumfilm, erős a sztori, még karakterfejlődés is történik a vásznon. A közönség tapssal jutalmaz.

Ki kutyája vagyok én?

Ki kutyája vagyok én?

Nevess magadon! Pár perc szünet, azután megjelenik a film producere, Balogh Rita és a film operatőre, Bán Attila. Balogh Rita elmeséli, hogy a megosztó téma miatt izgult a romániai bemutatón, de meglepetésére a közönség végignevette a filmet. „Szerencsére az emberek nagy része még képes az önkritikára” – teszi hozzá. Bán Attila pedig a kutyákkal való forgatás nehézségeiről mesél, sajnos nem úszták meg a munkát harapás nélkül. Bán Attila pechére éppen ő esett áldozatul a kutyák őrzővédő reflexeinek.

A magunk módjára üvölteni

A magunk módjára üvölteni

Egy tűt sem. A magunk módjára üvölteni. A táskámat az ölemben kell tartanom, tele a Művész mozi nagyterme. Belép az egyik önkéntes. „Itt van a hölgy, aki a párja nélkül érkezett?” – kérdezi. A hölgy jelentkezik, a közönség felnevet, pár férfi mosolyogva hátrafordul. Az önkéntes kénytelen tisztázni magát. „Csak azért, mert akkor még maradt egy szabad hely” – mondja zavartan. A szerencsés késő bejut a filmre.

Művészet és hatalom. Mennyiben befolyásolja egyik a másikat? Hogyan tud egy művész megváltoztatni politikai hatalmakat, hogyan tudja a hatalom kisemmizni az alkotókat? Kassák Lajos élete. Mindig másnak lenni, újítani, reformálni. És elbukni. A film bátran von párhuzamot, Kassák Lajos élete és a jelen problémái (tanártüntetések, Freeszfe, háború) között. A filmet követő beszélgetéskor Dér Asia, a film rendezője a színpadra hívja az alkotókat és a szereplőket. Az első közös vetítés a stábbal. A rendezőnő elmondja, hogy tudatos döntés volt, hogy az archív felvételek keverednek az alkotók által archívvá varázsolt képekkel. Ez a stílus jól illeszkedik Kassák művészeti stílusához.

A forradalom felfalja a gyermekeit

A forradalom felfalja gyermekeit!

Szabadság, egyenlőség. Testvériség? A forradalom felfalja gyermekeit! Ismét a Toldi mozi, ezúttal a kisterem. A film keveri a dokumentumfilmet a fikcióval, ez érdekes eredményt szül, nehéz elválasztani, mi az igaz, mi a fiktív. Egy német bábszínháztársulat Afrikába látogat, hogy előadja egyik darabját, de a forradalom közepébe csöppen. Egy polgárháború kirobbantása szükségszerűen felemészti annak kirobbantóját, ahogy a filmben szereplő német bábszínházrendezőt is magával ragadja a forradalom szele, ezzel veszélybe sodorja saját és színésztársai életét. A film bátran mutatja be egy forradalom ellentmondásosságát, de kijelenti: érdemes küzdeni a hatalmi elnyomás ellen.

Emberség. Több kisfilmet is levetítenek a hosszabb alkotások előtt. Az egyik megható, a másik elgondolkodtató. A memória című film megdolgozza a befogadó érzelmeit, szinte fejfájást okoz az erős filozófiai téma: az idő. Mi az emlékezet, mi az, amit az ember időnek hív, mi a jelen, mi a múlt? A film fekete-fehér képekből áll, egy szlovák család életét mutatja be, elvétve használ mozgóképet. A képek alatt szóló meditatív zene segít, hogy leülepedjen a rengeteg gondolat a nézőben. Az Imádság megfáradtaknak is az érzelmekre hat, de nem metafizikai szinten. Egy fogyatékossággal élő tehetséges versmondó férfi napját követhetjük figyelemmel, az eredmény egy szavalat. József Attila verse. Megrázó és kedves.

Imádság megfáradtaknak

Imádság megfáradtaknak

Átsétál rajtam egy nő. Meglátogatom az Eötvös10-ben megrendezésre került VR kiállítást. Pincehelység, vörös falak, székek, asztalok, az asztalokon VR szemüveg. Leülök, egy kedves hölgy segít a fejemre illeszteni a szemüveget. És eltűnik a valóság. Egy omladozó kórházba kerülök. Piros és sárga, a padlón víz. Megfordulok a székemen, próbálok túljárni a VR eszén, de mindenhol a kórházat látom. Előttem cigiző nő. Kinyújtom a kezem, olyan élethű. Rám néz, elindul, átsétál rajtam. Megfordulok, figyelem, ahogy eltűnik a sötétben.

A kisfilmek, amelyeket levetít a VR szemüveg, nem csak látványosak, de komoly problémákra is felhívják a figyelmet. Megerőszakolt nők a koreai háború alatt, embertelen kórházi körülmények, egy rákos nő halál előtti állapota. Szinte szédülve kóválygok ki a pincehelységből.

A győztesek. Minden szekció jutalmazza a legjobb alkotásokat. A legjobb emberjogi film a Kis Palesztina – Napló egy ostrom alatt álló városból című alkotás. A legjobb elsőfilm/diákfilm kategória nyertese A forradalom felfalja gyermekeit! A legjobb magyar alkotás A döntés, a közönségdíjat az Egy újságíró meggyilkolása című politikai dokumentumfilm nyeri el. A nemzetközi szekció különdíja a Túl a traumán, a magyar különdíj pedig a Magunk módjára üvölteni című filmekhez kerül.

Egy újságíró meggyilkolása

Egy újságíró meggyilkolása

Még van remény. A Verzió Filmfesztivál felnyitja az ember szemét: a világ nem olyan, mint a reklámokban vagy a hollywoodi filmekben. Itt vannak problémák. A jelenben. Háború, kizsákmányolás, embertelenség. De ha beszélünk róla, akkor talán még van idő változtatni. Ezért jó, ha a problémák sok emberhez eljutnak. Ezért jó egy dokumentumfesztivál.

 

A képek forrása: Verzió Film Alapítvány

nyomtat

Szerzők

-- Ocsenás Péter Bence --


További írások a rovatból

Hajdu Szabolcs: Kálmán-nap
Jeanne Herry: Az arcuk mindig előttem lesz
Denis Villeneuve: Dűne – Második rész
Beszélgetés Hevér Dániel rendezővel és Kertész Zsanett forgatókönyvíróval a Valami madarak című filmjükről

Más művészeti ágakról

irodalom

Fehér Enikő Az analóg ember című könyvének bemutatója
Händel: Alcina. Marc Minkowski felvétele
(Nép)mesék és kisebbségi diskurzusok Szegeden


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés