Az idei évben számtalanszor felkaphattuk a fejünket a neve hallatán: a Delta szemlés és Cannes-i sikere után a szakmai és a közönség zsűri szerint is a Frankenstein-terv lett a POSzT legjobb előadása, Monori Lili pedig a legjobb női főszereplő díját vehette át. Augusztus 20-án a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével (polgári tagozat) tüntették ki a fiatal rendezőt. A Delta magyarországi premierje kapcsán Mundruczó Retrospektív lesz a Cirko-Gejzírben, ami remek lehetőség a filmjeivel még csak most ismerkedőknek, illetve azoknak is, akik újranéznék őket, mert sajnos elég nehezen hozzáférhetőek. (A Nincsen nekem vágyam semmi csak VHS-en jött ki, és ezen kívül csak a Szép napokat adták ki, illetve A 78-as szent Johannája látható még a Jött egy busz DVD-n). Ehhez kapcsolódva mi is összeszedtük a legfontosabb színházi és filmes produkcióit, valamint néhány színházi és filmes határátlépést. Néhányba bele is lehet nézni, és érdemes is mindazoknak, akik már nem emlékeznek Mundruczó Kornélra a Szomszédok Sziklai Pétereként, vagy a Delta kapcsán kíváncsiak a hozzá szorosan kötődő rövidfilmekre, a Kis apokrif no. 2-re vagy a Rövid ideig tartó csendre.

Színész

1998-ban végzett színész szakon. Játszott színházban - olyan vizsgaelőadásokban, mint a Patkányok (rend. Zsótér Sándor), Hagyjál békén Krapatnek (rend. Máté Gábor), vagy a Bécsi erdő (rend. Ascher Tamás). Cratiano volt az Alföldi Róbert által rendezett A velencei kalmárban (Tivoli, 1998) és Bulanov Gothár Péter Erdőjében (Radnóti, 1999). Szerepelt tévéfilmekben és sorozatokban – mint a Szabadulásra ítélve (rend. Tényi István, 1996), a Szomszédokban ő volt Sziklai Péter, Mágenheim Julcsi barátja (rend. Horváth Ádám, 1999 - 4:10-nél Mundruczó Kornél „álnéven”), és a Kisváros egyik részében is feltűnt (Keresd Charlie-t! rend. Balogh Zsolt, 2000), legutóbb pedig Az igazi halálban (rend. Pacskovszky József, 2007).

Mozifilmekben is lehetett látni – Jancsó Miklós két filmjében is, az Utolsó vacsora az Arabs Szürkénélben (2001) és az Ede megevé ebédemben (2006). A Szezonban pornó operatőrként tűnik fel (rend. Török Ferenc, 2004), és ugyanebben az évben a József és testvéreiben is szerepet kap (rend. Jeles András, 2004), a Lányokban pedig ő Péter (rend. Faur Anna, 2007). Játszott rövidfilmekben is: Faur Anna két rövidfilmjében a Nukerben (2002) és az Apuban (2005), valamint a Főpróbában (rend. Tóth Csaba, 2003), és a Biancoban (rend. Kiss Rudolf Péter, 2006). 

Színházi rendező

Rendezett felolvasószínházat - az Egy szobalány Londonbant (Millenáris, 2003. január) és a Nibelung-lakóparkot (Millenáris, 2003. március) - és operát is (A tisztességtudó utcalány, Átrium mozi, 2003. október). A Nibelung-lakóparkot „színházi előadásként” is bemutatták (Budavári Sziklakórház, 2004. október, majd Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet). Sinead Morrisey verseiből vers-estet hozott létre (Zérus - Sinead Morrisey versei, Trafó, 2005. április), valamint színpadra állította Camus Caliguláját (Radnóti, 2006. május), Szorokin A jegét (Trafó, 2006. szeptember, majd Nemzeti Színház - 2008. szeptember 26-án lesz a bemutatója) és az általa és Bíró Yvett által írt Frankenstein-tervet (Bárka - Konténer, 2007. október).

Filmrendező

Filmrendező szakon 2004-ben végez. Már az egyetemi évek alatt számos rövid- és dokumentumfilmet rendezett – Minőségét megőrzi (dokumentumfilm, 1998), Wolf 7031 (rövidfilm, 1998), Vörös hold (rövidfilm, 1999), Haribo-hariba (rövidfilm, 1999), Mi (rövidfilm), Izzad a tenyerem (dokumentumfilm, 2000), El Robador (rövidfilm, 2002).

Az Afta (rövidfilm, 2000 - innen letölthető) elnyerte a 32. Magyar Filmszemle (2001) legjobb kisjátékfilm díját, valamint sikereket ért el nemzetközi fesztiválokon is (Oberhausen ARTE díja, az Ökumenikus zsűri díja, Imola: első díj, Krakkó: a legjobb játékfilm díja, Cottbus: fődíj, Szentpétervár: a zsűri diplomája). A 78-as szent Johannáját (rövidfilm, 2003, a Jött egy busz öt szkeccs-filmjének egyike) meghívták a Cannes-i Rendezők Kéthete válogatásába 2003-ban. A Kis apokrif no. 1 (rövidfilm, 2003) az Ökumenikus zsűri díját kapja Oberhausenben (2003) és a 35. Magyar Filmszemle (2004) legjobb kisjátékfilm díját, a sorozat második része a Kis apokrif no. 2 (rövidfilm, 2004, rendezői diplomafilmje - első részlet, 2. részet, 3. részlet) pedig a Cannes-i fesztivál Cinéfondation szekciójába kapott meghívást 2004-ben. Legutóbbi rövidfilmje a Rövid ideig tartó csend (rövidfilm, 2005 - első részlet, 2. részet, 3. részlet) szintén egy szkeccs-film, a hat fiatal kelet-európai filmrendező által készített Elhagyatva, s megtalálva része.
 
Egyetemistaként már két nagyjátékfilmet is rendez. A Nincsen nekem vágyam semmi (1999) a 31. Magyar Filmszemle (2000) legjobb első filmje, és díjazzák a Mediawave-en is. A Szép napok (2002 - trailer) Locarnóban elnyeri az Ezüst Leopárdot (2002), a 33. Magyar Filmszemle (2002) különdíját, a külföldi kritikusok díját (Gene Moskowitz-díj), valamint Tóth Orsi kapja a legjobb karakterszínésznő díját. Fődíjat nyer Szófiában és Brüsszelben is (2003). Tóth Orsi, Polgár Tamás és Wéber Kata további díjakat nyernek a filmben nyújtott alakításukért (Essonne és Angers, 2004). Az Európai Filmakadémia pedig Fassbinder-díjra nominálta a filmet. Harmadik nagyjátékfilmje a 78-as szent Johannájából „továbbgondolt” operafilm, a Johanna (2005 - trailer) is számos díjat és elismerést kapott. Díjazták Brüsszelben (2005, L'Age d'Or – fődíj), Cottbusban (2005, elismerő oklevél), Puchonban (2005, legjobb színésznő – Tóth Orsi), Sevillában (2005, zsűri különdíja), a 37. Magyar Filmszemlén (2006, legjobb eredeti filmzene, női alakítás – Tóth Orsi, és operatőri díj), Aubagneban (2006, zsűri különdíja), Portóban (2006, zsűri különdíja, legjobb színésznő – Tóth Orsi). Világpremierje az 58. Cannes-i Filmfesztivál (2005) Un certain regard elnevezésű hivatalos programjában volt.

Legújabb filmjét, a Deltát (2008 - trailer) öt évvel ezelőtt kezdték el forgatni, de a Bertók Lajos tragikus halála miatt Lajkó Félixszel újraforgatott filmet talán szerencsésebb is külön filmnek tekinteni. (Annál is inkább, mert a „Delta 1.”, ha a tervek megvalósulnak, animációval kiegészítve látható is lesz majd, és az eddigi információk alapján úgy tűnik, sok szempontból párfilmje is lehet, mert éppen a „másik/éjszakai oldalát” láthatjuk majd a Deltának). A Delta nyerte a 39. Magyar Filmszemle (2008) Arany Orsó-díját, Gene Moskowitz-díját, és a legjobb eredeti filmzenéért járó díjat, valamint a 61. Cannes-i Filmfesztivál (2008) FIPRESCI-díját is. (Magyarországi mozi premierje szeptember 11-én lesz). (rövid részlet, és a Delta 2-ből is a végén)

Mundruczó Kornél mindezek mellett videoklipet rendez, orosz filmnapokat szervez, a hamarosan (szeptember 25-én) nyitó KINO-t üzemelteti. A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje mellett Balázs Béla-díjjal is kitüntették (2003). Nős, két gyermek édesapja, és még csak 33 éves.


Nem színházi értelemben vett színház

Határátlépés történhet makroszinten, a színház és az élet, a színház és más művészeti ág, vagy mikroszinten, a színházi műfajok, színházi kultúrák, tradíciók és játéknyelvek sokasága között.

A színház és élet közötti határátlépés Mundruczó Kornél helyszínválasztásaiban is tetten érhető. Színpad és valóság kapcsolata szempontjából az eddigi rendezéseit két csoportra lehet(ne) osztani.

Az elsőbe azok tartoznak, ahol „valós” környezetet keres, többnyire olyan használaton kívüli épületeket, melyek már önmagukban többletjelentést hordoznak, és ezekbe íródik bele az előadás. A Tisztességtudó utcalány és a Caligula esetében ezek a helyszínek mozik (az Átrium és Metró mozi), a Nibelung-lakóparkot pedig a Budavári Sziklakórházban, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben, de egy németországi vendégjáték során egy elhagyatott rendőrkapitányságon is játszották.

A második "csoportba" A jég és a Frankenstein-terv tartozik, ahol az előadás kedvéért létrehozott „valóságos” környezetet láthatunk: A jégnél aprólékosan realista lakásbelsőt, működő fürdőszobával, a Frankenstein-terv „bérbe adott” konténere pedig csak azért válik gyanússá, mert közvetlenül a Bárka Színház mellett áll. Érdekes lesz, hogyan fog működni A jég a Nemzeti Színházban, hiszen a lakásbelső ugyan valóban áthelyezhető, de a Nemzeti Színháznak sajátos státusza miatt sokáig többletjelentése volt a többi színházhoz képest. Ez a státusz már tényleg újraértelmezésre szorul, A jéghez legalábbis is mindeképpen. Talán az Alföldi-féle vezetés talál is majd hozzá működő koncepciót.

A felolvasószínházak utáni első színházi rendezésekor egy, már önmagában igen összetett műfajhoz, az operához nyúl. A tisztességtudó utcalány, bár látszólag különbözőnek tűnik, mégis sok szempontból rokonítható a későbbi rendezésekkel. A „performance egy álságos kurváról, vagy az opera egy tisztességes prostituáltról” már a színpadon láthatóvá teszi a „felfeslést” is, hiszen a Sartre-Lendvay féle történet valósága fölött egy "fölétranszponált" változat is kirajzolódik, a szereplők ösztönénjét, a történet szexuális-szerepjáték-síkját bemutatva, ugyanakkor érzékeltetve a két sík átjárhatóságát is. A hatalom, az alá-fölérendeltségi viszonyok mibenléte a történet egyik kulcskérdése. Ez a Nibelung-lakóparknak is az egyik legfontosabb témája, valamint megjelenik a Caligulában is, de ehhez a témához kapcsolódik A jég szekta/manipuláció kérdése is. A zene fontossága az összes rendezésében megfigyelhető, ami A tisztességtudó utcalánynál nyilvánvalóan a műfajból is következik. Ki lehet emelni a Frankenstein-terv és A jég videoklipszerű betéteit, valamint igazán hangsúlyos, amikor A jég második részében a színészek zajokat-zörejeket is képeznek hangulatzeneként, vagy amikor az első részben az üvöltő zene a nézőpont meghatározására is képes (mikor Lapin fülhallgatóján keresztül mi sem halljuk a zene által elnyomott anyja szavait, csak a tátogó nőt látjuk). A Frankenstein-tervben, pedig a youtube-os videókat idéző beállítással is találkozunk. Az „alapanyagok” is speciálisak: a Nibelung-lakópark verses dráma, és A jég sem hagyományos regény, négy különböző stílusú részből áll. A jégben egy olyan „felfeslés” is bekövetkezik (Rába Roland és Péterfy Bori durva jelenete kapcsán), mely még abban is elbizonytalanít(hat), hogy hol a határ színész és ember között.




Létezésfilmek
 
„Az olyan filmekben, amelyeket én magamban létezésfilmnek hívok, sokkal fontosabb, hogy két ember között mi alakul ki a kamera előtt, mint az, hogy egyébként jó-e a dialógus vagy nem annyira”. (Mundruczó Kornél) Ennek a fajta ábrázolásnak is köszönhető, hogy már első nagyjátékfilmje, a Nincsen nekem vágyam semmi is több tud lenni annál, mint hogy pusztán egy szubkultúra, a homoszexuális prostituáltak világának bemutatásáról szóljon. A pusztuláshoz vezető emberi kapcsolatok, a testvérrel, a szeretővel való viszony ábrázolásai a rendező mindegyik filmjében visszatérnek, csak kicsit másként. Motívumaiban minden film a korábbi folytatása, csak másfelől közelít, mást bont ki jobban. Mundruczó Kornél nagyon alapvető, ősi mítoszokat gondol újra. A Szép napokban és a Deltában megtalálható a tékozló(?) fiú visszatérésének motívuma, aki kívülről jött idegenként bajt hoz a közösségre, és ismétlődik a tilalomszegés és annak megtorlása is. A Johannában maga a figura a bináris oppozíciók hordozója: hogyan jelenhet meg egy olyan szereplőben a "jó", a "tiszta", aki előtte "rossz" és "romlott" volt? Mit kezd mindezzel a környezete? Képes-e felismerni és megtűrni johannát, vagy lehet, hogy a szentté válás pillanatában egyszerre el is lesz átkozva? A Johannában, már a téma miatt is, kitüntetett szerepet kap a test, de egyébként is jellemző Mundruczó filmjeire, hogy a teste(ke)n játszatja le a dolgokat, ez többnyire a perifériára szorult figurák helyzetéből is fakad, hiszen ők sokkal kevésbé verbálisan élik meg érzelmeiket. Ettől működik a Deltában magától értetődő természetességgel még a testvérszerelem is, ami azonban nem marad megtorlatlan, és nem (csak) a közösség verbális nem tetszés-nyilvánításához, hanem erőszakhoz vezet.
  Határátlépést egyszerre sok különböző aspektusban élhetünk át és tapasztalhatunk meg, ez mátrixélmény is lehet. Amint Mundruczó Kornél mondja: „Szoktam ezt a szót használni, amit nem sokan értenek: mátrixélmény. Mikor egy valakivel való találkozás hatására kinyílik a gondolkodásom, érzékelésem, de nem egy területen, hanem komplex módon…”