2006 óta, húsz éve szerkesztek folyóiratot, leghosszabb ideig a Hitel szépirodalmi rovatát gondoztam. Pontosan ismerem a szakmai lapok hányatott sorsát, és számos alkalommal küzdöttem azért, hogy az jobbra forduljon. Fel-felkacagtam, amikor személyeskedő kiszólásaidhoz értem az olvasással. Jogosan kérdezhetném, hogy ugyan, miért nem jöttél el annak a több száz konferenciának és szakmai eseménynek az egyikére sem, amelyeket szerveztem vagy amelyeken szerepeltem. És jogosan kérdezhetném, hol találom nagy hatást kiváltó közleményeidet az MTMT-ben. A kérdés, ha föltenném, költői lenne, értsd: nem kellene rá válaszolnod (így se kell).

2016 és 2022 között voltam az NKA Szépirodalom Kollégiumának kurátora, illetőleg vezetője. Ebben az időszakban eredményesen érveltem, sőt vitatkoztam a kiegyensúlyozott és ideológiamentes döntéshozatalért, pedig akadtak a kuratóriumban, akik másként vélekedtek. Ha csakugyan a kulturális közélet ütőerén tartod ujjadat, ezt tapintanod kellett. Nem is miattad idézem föl, hanem azok miatt, akikhez nyílt levelem eljut, de nem a mi kis szaunánkban izzasztják magukat, ezért megtévesztheted őket. Egy minisztériumi egyeztetésen például, amelyet kollégiumvezetőként kezdeményeztem, a Lapker megbízottja megígérte, hogy akkor is terjesztik az irodalmi lapokat, ha számukra ráfizetéses. Azóta is átveszik azokat terjesztésre.

Kedves Endre, olvasótáborunk, mindnyájunk közönsége vészesen apad! Ezt a tényt hasztalan igyekszel azzal elkendőzni, hogy a szakmai közösségből kirekesztenéd a számodra ellenszenves írókat, szerkesztőket és kutatókat. Ehelyett te is eltűnődhetnél azon, hogyan lehet vagy hogyan érdemes (ha már kipuhatoltuk, hogyan nem lehet vagy hogyan nem érdemes) változtatnunk szokásainkon, testtartásunkon, viselkedésünkön, terveinken, intézményeink szerkezetén stb. Akik ismerik a munkásságomat, pontosan tudják, hogy nekem mindig ezen jár az eszem. Nekikeseredve pörgetem a híreket, hogy az utóbbi években miként romlott meg a Nemzeti Kulturális Alap, a szakmai ítéletalkotás korábban sem tökéletesen működő, de a lehetőségekhez képest mértékadó fóruma.

(Ajánlom szíves figyelmedbe egy régebbi publicisztikámat.)

Legutóbb a Hitel egyetlen csöpp NKA-forrásból sem részesült, és a kiadási jogok tulajdonosa erre hivatkozva szüntette meg. Bízom abban, hogy az új kormányzat végre megnyugtatóan, kiszámíthatóan és méltányosan támogatja a folyóiratok fennmaradását, ahogy például a könyvpiac arcpirító visszásságaira már szerencsére reagált.

2020 óta vagyok a Magyar Művészet főszerkesztője, amelyre azóta több alkalommal, nyílt pályázat útján választottak ki. Kedves Endre, ha komolyan gondolod, hogy abból a csillagászati összegből gazdálkodtunk, amelyet emlegetsz (azt hittem, rosszul látok), a nagyságrendekkel sem vagy tisztában! A másfél esztendeje indított, s a hasonló kulturális tartalmakat népszerűségben messze felülmúló podcastunk, a Korszakos költségvetése is elenyésző. Ilyen számszaki képességgel hogyan vállalhatsz felelősséget egy intézményért? Szellemi síkon mindannyian élethalálharcot vívunk. Emiatt szólítottalak meg egy magánlevélben. Tapasztalom, hogy valamennyi orgánum, igen, a Prae is küzd a művészetértelmező írások általános színvonalesésével, valamint befolyásuk csökkenésével az ízlésformálás terén. A Magyar Művészet részben elméleti, részben kritikai orgánum. Bizonyára te is követed a nemzetközi szakirodalmat (lásd: https://www.sternberg-press.com/product/art-writing-in-crisis/), amely sohasem volt egységes a művészetelméleti szövegekkel szemben támasztott szakmai követelmények „tudományosságának” meghatározásában. (Erről is szóló tanulmányomat itt találod.)

Kedves Endre, hagyjuk a süketelést, ha már kettesben beszélgetünk, elvégre én téged szólítottalak meg! Nem kérem számon, hogy a jelek szerint hanyagolod a Magyar Művészet forgatását, viszont karakteres véleményed van róla. Ha olvasnád, tudnod kellene, hiszen postázunk tiszteletpéldányt, hogy kéthavonta jelenünk meg, és nemcsak „elvileg”, hanem „gyakorlatilag” is. A tanulmányomban hivatkozott szerzők közül viszont érdemes lenne végigbogarásznod legalább Oscar Wilde, Heidegger, Derrida, Joseph Kosuth, Boris Groys és Noël Carroll munkáit, hogy képet kapj a művészettel foglalkozó írásmódok feltűnő sokszínűségéről. Ha már a szakmai megmérettetésnél tartunk. Nem kenyerem a dicsekvés, de a magam és szerzőink legjavának MTMT-profilja is büszkeséggel tölthet el. Ez már azonban egy parttalan tudományszociológiai vita kezdete. Kinek a diskurzusközössége az „igazi”, ki képviseli az „igazi” szakmaiságot, ki miről vesz tudomást, ki kit hajlandó megismerni a konferenciákon és a folyosókon stb.? Több mint húsz, ha jól számolom, huszonhat éve vagyok játékban, tizennégy saját könyvvel és egy általam főszerkesztett irodalomtörténettel a hátam mögött. Nem lep meg a hozzáállásod. Folyóiratunk, az intézmény védelmében kellett ezt a levelet megírnom.

Üdvözöllek a messzeségből, vagyis innét, a szaunakályha túloldaláról,

Falusi Márton,

vagy ha számodra így meggyőzőbb: „dr. Falusi Márton PhD”

Balogh Endre írása.

Illusztráció:
Andrea Mantegna: Minerva kiűzi a bűnöket az Erény Kertjéből