Nyilván – és talán, sajnos – elképzelhetetlen nyilatkozni a két produkcióról a Systemre történő hivatkozás nélkül. Egyik alma sem esett túlságosan messze a fájától, jóllehet a két frontember közül Serj a kísérletezőbb, Daron viszont az energikusabb. A gitáros nyilatkozata szerint a Scars on Broadway „melodikusabb és rock-orientált”, ahol tehetségét olyan dalokban is kamatoztathatja, melyek nem férnének bele a System of a Down világába.

<object width="425" height="344"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/nf2nLovGwlQ&hl=en&fs=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/nf2nLovGwlQ&hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object>

Kétségtelenül igazat kell adnunk neki. Tény azonban, hogy a Scars nem mutat túl az anyazenekar szemhatárán, sőt ez egyszerűbb, közérthetőbb, úgyszólván lebutított formában él tovább az új csapat bemutatkozó lemezén. Persze, Malakian elvitathatatlan tehetség: dinamikus, tetszetős játéka valamennyi dalban megmutatkozik. Csak éppen ki nem teljesedik. Ez azonban vélhetően összefügg a koncepcióval, mely a következő lehetett: minél rövidebb, minél fogósabb számokat írni, minél hamarabb. A kapkodás sajnos érződik: noha alighanem a szó szoros értelmében vett dalszerűséget tekintették vezérelvnek – azaz nincsenek „kalandozó” zenei betétek –, mégis, egyik tétel a másik után úgy száll el, hogy kevéssé késztet a rendszeres újrahallgatásra. A legtöbb szám énekkel kezdődik, és akkor ér véget, amikor a szöveg elégszer el lett ismételve ahhoz, hogy akár első hallásra is bevésődjön az ember emlékezetébe. Így a folyamatos, aprólékos felfedezés öröme elmarad. Bár Daron nem a világ legtehetségesebb dalospacsirtája, igyekezete azért figyelemre méltó, dallamérzéke remek, keményebb és lágyabb témái illetve dallamai harmonikusan illeszkednek.

A befogadást nyilván nehezíti, hogy egyszerre 15 dalt pakoltak a CD-re, ám a szerzemények túlnyomó többsége három perc alatti, könnyen emészthető, leginkább talán „rádiós alternatív rock”-nak nevezhető sláger. Valamennyi könnyen megjegyezhető, dúdolható, akad köztük kimondottan hangulatos is – mégsem érezni azt a pluszt, amit a Systemnél. Noha a Scars a főbanda legutóbbi két albumának, a Mezmerize-nak és a Hypnotize-nak a vonalát viszi tovább, ezek a dalok az említett lemezeken szereplőkhöz képest abszolút b-oldalasak, mintha csak a gitáros elhajigált ötleteiből dobták volna össze őket. Azokból az ötletekből, melyek viszont még így is túl jók ahhoz, hogy veszendőbe menjenek. Összesen talán két szerzeményről mondható, hogy megférne egy System-lemezen, mégpedig a dögös és kapkodós, a Systemtől megszokott idióta énekléssel előadott Stoner Hate-ről (amolyan változat a Cigaróra – ám itt azért hallhatóan hiányzik Serj), valamint a Babylon moralizáló melankóliájáról, mely mintha csak a Hypnotize-ról maradt volna le. A többi, nos, amint jeleztem, kellemes alterrock, helyenként metálos hatású ujjgyakorlat; némelyik – kis túlzással – akár egy Kispál-lemezre is ráférne (lásd pl. Insane), de a sikerültebb pillanatokban még a kései Red Hot hatása is egészen eredményesen épül be a gitáros játékába és énekstílusába (3005).

Daron és Serj együtt ördögadta tehetséggé forrnak. Külön-külön sem rosszak, ám lássuk be, együtt az igaziak.

Hasznos linkek:

System of a Down honlap
A hivatalos Scars on Broadway honlap
A hivatalos Scars on Broadway videó