Yann-Artus Bertrand-ról annyit érdemes tudni, hogy a világ legjobb légifotósa (és mellesleg még rendező is), ezt a filmet pedig Luc Bessonnal együtt hozták létre. Ezzel gyakorlatilag elmondtam azt, ami az UNESCO által is támogatott film legkomolyabb húzóereje, amellett, hogy (nagyon régóta és rémisztően) aktuális, iszonyúan fontos témát mutat be a nagyközönség számára.
 

A Föld kifosztásáról, az energiatartalékaink módszeres pusztításáról, az élővilágunk kiirtásáról, a fáink tömeges kivágásáról, a saját életterünk precíz porig rombolásáról van szó. 2009 június 5-én, a Környezetvédelmi Világnapon tárták nyilvánosság elé ezt a másfél éven keresztül forgatott alkotást, ráadásul nem is akármilyen módon: a Cisco TelePresence virtuális tárgyalóját használták a nemzetközi sajtótájékoztatóhoz, így az újságírók több, mint 24 országban egyszerre tudtak kommunikálni a film három gurujával (Yann Arthus-Bertrand, Luc Besson és François-Henri Pinault). „Szilárd meggyőződésem, hogy az ilyen technológiák segítenek abban, hogy felelősségteljesebben viselkedjünk bolygónkkal szemben, hiszen azzal, hogy szükségtelenné teszik az utazást, nagy mennyiségű széndioxid-kibocsátás előzhető meg. Szerencsére ma már léteznek olyan technológiai megoldások, amelyek lehetővé teszik, hogy munkánkat a környezetvédelmi szempontok figyelembevételével végezzük. Most már nincs kibúvó!” (Yann Arthus-Bertrand)

"...Gyorsabban, gyorsabban. Az elmúlt 60 évben a Föld lakossága megháromszorozódott. Több mint 2 milliárd ember városokba költözött. Gyorsabban, gyorsabban. Shenzhen, Kína. Felhőkarcolók százai és lakosok milliói. 40 éve még egy kis halászfalu volt. Gyorsabban, gyorsabban. Shanghai-ban 3,000 felhőkarcoló épült 20 év alatt. Többszáz építés alatt van most is. Ma közel a Föld 7 milliárd lakosának fele városokban él..." "...Dubaiban keveredik a nyugati és keleti civilizációk hatása. Egy ország, ahol a lehetetlen lehetségessé válik. Mesterséges szigetek a tengeren. Dubaiban kevés a természetes nyersanyag, de az olajból származó pénzből többmillió tonnányi építőanyagot és a Föld minden pontjáról érkező munkásokat képes kifizetni. Dubaiban nincsenek farmok. Minden élelmiszert importál. Dubaiban nincs ivóvíz, de megteheti, hogy óriási energiát ráfordítva kivonja a tengervízből a sót és a világ legmagasabb felkarcolóit megépíti. Dubaiban állandóan süt a nap, de nincsenek napkollektorok. Dubai a modern világ jelképe, mely mindenkit elkápráztat. Dubai a világ, pénzből szerzett gazdagságának új világítótornya. Semmi sem távolodott el jobban a természetestől, mint Dubai, mégis Dubai függ leginkább a természettől. Dubaiban tornyosodik ki a nyugati élet mintája. Még nem jöttünk rá, hogy kiaknázunk mindent, amit a természet felkínál..."

A film másfél óra alatt elmondhatatlanul gyönyörű képek és félelmetes számadatok kontrasztjával mutatja be az Ember végletekig beteg munkásságát. Legjobban talán az 1982-es Koyaanisqatsihoz tudnám hasonlítani, csak annyi a különbség, hogy akkoriban még közel sem volt ekkora a probléma, mint most, pedig már akkor is nyakig ültünk a masszában. Védőbeszéd, segélykiáltás ez, amit mindenkinek meg kell hallgatnia. Pontosan ezért ingyen és bérmentve elérheti mindenki, egyetlen kattintásnyira ültök most Ti is az információtól, nem kell mást tenni, mint megnézni, meghallgatni, értelmezni, aztán pedig cselekedni saját belátása szerint.