bezár
 

színház

2011. 04. 06.
Papírrepülők
Liliom – A Schauspielhaus Graz vendégjátéka a Tavaszi Fesztiválon
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Papírrepülők Az előadás másnapján egy (kedves) telefonra ébredek, meg arra, hogy egy papírrepülő van az éjjeliszekrényen, amit társaival együtt Liliom röptetett le a Nemzeti Színház rövid időre körhintává változó karzatáról, és ez éppen az én ölemben landolt. Soha nem láttam ilyen gondosan, minden apró részletre odafigyelve elkészített repülőt: az orrát háromszor hajtogatták vissza, hogy elég súlyos legyen, és a végén kis bevágások vannak, hogy belekapaszkodhasson a szélbe. Nem csoda, hogy olyan szép kacskaringókat írt le a nézőtér felett. Bodó Viktor Liliomja pedig pont olyan, mint ez a repülő: aprólékos gonddal és odafigyeléssel elkészített előadás, amely magával repíti a nézőt.
Szkéné színház
Sokszor egyetlen játékos ötlettel éri el, hogy a jól ismert jelenethez hozzáadódjon valami új, emlékezetes mozzanat. Például az első kép végén, mielőtt Liliom és Julika megcsókolják egymást, a lány maga húz egy új strigulát a pad támláján már ott sorakozó többi mellé. Vagy amikor Hollunderné a piszkavassal agyonüt egy, a Liliomék nyomorúságos albérletében tanyázó patkányt, kihajítja az ablakon, majd szinte ugyanazzal a mozdulattal végigsimítja a fia arcát, Ficsúr pedig ugyanitt egy csótánnyal vív meg. A humor és a játékosság mellett ezekben a pillanatokban is ott van az a bizonyos jól elhelyezett súly, nehezék, ami a repüléshez elengedhetetlen.

Az előadás – némi, a magyar nyelvű feliratozás és a német szövegmondás időnkénti elcsúszásából is kiderülő húzásokkal – követi a darab cselekményét. Vannak azonban kivételek, például az esztergályos kérőt itt csak emlegetik, de nem jelenik meg, és elmarad Julika híres utolsó mondata is („Igen, fiam… az lehet. Megütik az embert… és… és nem fáj.”), a rendező megelégszik anya és lánya magukra hagyatottságukban egymásba kapaszkodó összeborulásával.
Fotó: Valuska Gábor
A darabépítkezés szempontjából jóval fontosabb, hogy az egyik kulcsjelenetből, a rabláséból pont a rablás marad ki, nem látunk belőle mást, csak Liliom és Ficsúr kártyacsatáját. Amíg ők a színpad előterében elkártyázzák az életüket, hátul Julika megfürdik egy nagy bádogteknőben. A két, egymáshoz a természeti erők kiszámíthatatlanságával vonzódó ember közül egyikük a megtisztulás, másikuk a bűnbeesés felé indul. Azt teszik, amit a jellemük, természetük diktál, és ez az erő még azt a másikat, a kettejüket egybekapcsolót is felülírja. Bodó Viktor ezt a végtelenül egyszerű és szomorú igazságot bontja ki a Liliomból, a korlátainkon való átlépés lehetetlenségét. Liliom tizenhat évnyi tisztítótűz után sem tudja az érzelmeit és az indulatait kezelni, azon az egyetlen ajándéknapon is üt, amikor visszatérhet, ha nem a feleségét, akkor a lányát.

Ami a látványvilágot illeti, a végletek jellemzik az előadást. Mer nagyon egyszerű lenni, mint a nyitójelenetben, amelyben egyetlen pad körül forog a ligetbeli élet, és képes egészen elképesztő és székbedöngölő világvégét produkálni. Liliom halálakor az egész színpad rázkódik, hullik, szétesik, felrobban, sistereg, mint egy hatalmas földrengéskor, miközben a nézők szemébe több sor erős lámpa világít, arra a fényességre emlékeztetve, amit a klinikai halálból visszatérők emlegetnek. Az első felvonás záróképeként mindez egy szürreális vízióvá áll össze. A második képtől egészen a mennyországban játszódó jelenetig egy hatalmas, hodályszerű helyiség adja a játék terét. Bal oldalán ablaksor, mögötte viharos, esős idő, ha bent is viharok dúlnak, ilyenkor a plafonról víz csöpög egy bádogvödörbe, és felfénylő napsugarak, amikor Julika bevallja várandósságát Liliomnak. Az ilyen fontos mondatokat nemcsak a magyar színésznő, de néha a Liliomot alakító Jan Thümer is magyarul mondja.

Néhány jellegzetes tárgy, sparhelt, földre vetett matrac – a nyomorúságos élet kellékei. A mennyország hasonlóan tágas és hasonlóan belakhatatlan tér, illúziótlan hivatal két sor fekete telefonnal, a hátsó falat a plafonig beborító, poros irattárral, amelyben egy fentről belógatott karosszékben nekünk háttal ülő irattáros próbál eligazodni.

De nemcsak a látványvilágot, a színpadi megszólalásokat is a sokféleség jellemzi. Találkozunk szinte burleszkszerű epizódokkal, például az éppen most emlegetett túlvilági jelenetben, és teljesen hagyományos, realista játékmóddal is. Mindezt egy szemmel láthatóan jó kondícióban lévő társulat hozza létre, a kisebb szerepekben is emlékezetes pillanatokat nyújtó színészi alakításokkal.
Fotó: Valuska Gábor
Jan Thümer Liliomja a darab elején fehér bohócmaszkban tűnik fel, majd különböző bűvésztrükkökkel szédíti a két lányt. Konkrét értelemben is fentről, a karzatról indul el lefelé, és a hintáslegényhez illő körhinta helyett inkább a hullámvasúthoz hasonló ívet ír le színpadi élete. A nyomor és a kilátástalanság legrosszabb énjét hívja elő, de amikor megtudja, hogy Juli gyermeket vár, egy rövid időre újra felemelkedik, és gyermeki önfeledtséggel adja át magát az örömnek és a külvilág elől eltitkolt érzelmeinek, hogy azután annál mélyebbre zuhanjon.

Pető Kata Juli szerepében gondtalan, magabiztos fiatal lányként lép elénk, nem ijed meg sem Muskátné, sem Liliom harsányságától, még egy kis kacér retiküllóbálásra is futja a bátorságából. A következő képtől már nyoma sincs a vidámságának, komoly és szelíd nő, de nem a hajlítható fajtából. Emlékezetes jelenete, ahogy a halott Liliomot átvonszolja a színpadon a matracágyig, és úgy takargatja be, mintha tényleg csak aludna. Sophie Hottinger szép ívet ad Mari Julival ellentétes irányú sorsának, felemelkedésének. De miért jár mankóval? – kérdezi Kata barátnőm a szünetben. Senki nem vesz fel egy mankóval járó cselédet. Még egy kicsit elmorfondírozunk ezen a rendezői megoldáson, aztán a tapsrendnél, amikor a színésznő oda is mankóval jön ki, összenézünk: hát egyszerűen csak eltörte a lábát szegény – ér véget az ügyészi-kritikusi oknyomozás.

Steffi Krautz karcos, nagyhangú Muskátnét játszik, Liliom halálakor mutatja meg a karakter másik, érzelmesebb oldalát. Hollunderné szerepében Gerti Pall folyton morgó, zsörtölődő, aranyszívű vénasszony, egy nagyra nőtt, gyereklelkű fiúlánnyal (Martina Stilp alakítja). Ficsúrnak (Sebastian Reiss) és Wolfnak is jut egy-egy jellegzetes mozdulat, előbbi folyton a hóna alá köp, utóbbi a tikkelésnek egy sajátos, torokköszörülős változatát hozza. A rendezés egyébként több szerepet összevon, így Ficsúr például a mennyországban jó útra tért Kádár Istvánként jelenik meg.

Legendás darab a Liliom. Ott van egyszer a keletkezés legendája, hogy Molnár Ferenc lelkiismeret-furdalásából született volna, bocsánatkérésként egy elcsattant pofonért első feleségének, Vészi Margitnak. Másrészt műfaját tekintve, hiszen ő maga nevezte el külvárosi legendának. Harmadrészt, mert itthon és külföldön is számos legendás előadása született már. Úgy tűnik, Bodó Viktoré is hozzáíródik ehhez a sorhoz.

Molnár Ferenc: Liliom

Fordító: Alfred Polgar

Jan Thümer
Pető Kata
Sophie Hottinger
Steffi Krautz
Sebastian Reiss
Gerti Pall
Martina Stilp
Thomas Frank
Franz Xaver Zach
Claudius Körber
Andrea Wenzl

Zenészek:
Klaus von Heydenaber (zongora)
Nitzan Bartana / Jaha Lee (hegedű)
Darvas Kristóf / Martin Krusche (harmonika)
Farkas Rózsa Júlia (cimbalom)

Dramaturg: Veress Anna, Andreas Karlaganis
Díszlet: Pascal Raich
Jelmez: Kovács Andrea
Zeneszerző: Klaus von Heydenaber
Hangtervező: Keresztes Gábor
Fénytervező: Bányai Tamás

Rendezte: Bodó Viktor

A Schauspielhaus Graz vendégjátéka a Nemzeti Színházban
Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében

2011. március 26-27.
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Turbuly Lilla --


További írások a rovatból

színház

Győztes játszma Győztes játszma
Beszélgetés Nagy Józseffel a kortárs tánc alakulásáról, iskolákról és lehetőségekről, kétlakiságról és a fiatalok helyzetéről
színház

Előző héten még kellékek után szaladgáltunk… Előző héten még kellékek után szaladgáltunk…
A Létra Kulturális Egyesület Ébredés című darabjának budapesti bemutatóján jártunk
Esterházy az Ódry Színpadon
színház

Horror Otthon Horror Otthon
A Magyar Képzőművészeti Egyetem Képzőművészet-elmélet szakos hallgatóinak előadása

Más művészeti ágakról

Sziget Fesztivál, 2019. augusztus 12.
Kőteleky Aywee munkáját a világ legjobbjai között tartják számon
art&design

Divatséta a Ludwigban Divatséta a Ludwigban
Király Tamás. Out of the box


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés