bezár
 

irodalom

2011. 04. 16.
Perzsabunda, hüvelygomba és zsidóüldözés
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Az Ab Ovo kiadó és az Osztrák Kulturális Fórum közös rendezvénye beszélgetés volt Eva Menasse osztrák íróval pénteken 15 órától a Millenáris Supka-teremben.

Eva Menasse első könyvével, a Viennával járt már Budapesten, most második regényét hozta, kezdte a beszélgetést Bíró Kriszta, az Örkény Színház színésze, aki elmondta, egyszerű, de lelkes olvasóként fog moderálni, semmiféle „okoskodás” nem várható tőle. Felolvassa a Viennából az apa születését, élvezetesen, valóban lelkesen, az apáét, aki hirtelen született a nehezen abbahagyható bridzspartit követően. Pontosabban majdnem a zöld filccel bevont kártyaasztal alatt, de végül legalább annyira különleges közegben, egy fekete perzsabunda takarásában. Miután tönkrement a bunda, ordított mindenki, ki-ki a bundáért, a sáljáért vagy pusztán a megszületés miatt. Menasse ugyanezt a részt az anyanyelvén olvassa fel, majd válaszol a kérdésre „mediterrán” családnevét illetően, ami ugyan nem mediterrán, de héber, a tizenkét törzs egyike. Mesél a híres futballista papáról, az egyébként szolid úriember fekvő helyzetből gólok apropóján egy méternél magasabbra is tudott ugrani. A kislány Eva úgy próbált neki imponálni, hogy lila-fehér kendőt kötött a nyakába, az Austria-Wien színeit.















Bíró Kriszta

Egy interjúban arról beszélt, hogy „az én mesés családom soha nem mesélt nekem”, ezért ki kellett találnia a családja történetét. Fekete lyuk tátongott előtte, részleteket nem tudott háborúról, zsidóüldözésről, csak néhány adatot: apja nyolc éves volt, amikor Angliában nevelőszülőkhöz került, és úgy is nőtt fel – Eva azt hitte, a szülei meghaltak. Nagybátyja megmutatta a dokumentumait, de azok nem segítettek, nem volt elég egy regényhez, csak adatok voltak, nem érzések. Hiányzott a hangulat, a viccek. Eleinte nem akart regényt írni, egy rekesz pezsgőben fogadott, hogy nem is fog soha – a mai napig nem fizette ki, mert túl drága fajtát találtak ki. Egész életében az ismert nővérnek a húga volt, innen jött az ellenállás, és inkább újságíróként dolgozott. Mégis rendkívüli módon izgatták a részletek, nem tudott szabadulni a kérdésektől, apja hogy élt nevelőszülőknél, hogyan folyt a gyermekek elszállítása Burmából, miben halt meg a nagynéni Ausztráliában. Kutatni kezdett, egyre több minden került felszínre, ehhez már könyv kellett, mert az egész „hibrid” elkezdett mozogni. Eltért az adatoktól, kipótolta az ismeretlent fikcióval, a család tényleges történetéhez egyre kevesebb köze lett a szövegnek. Ez később érdekesen alakította a könyv „szereplőinek” viszonyulását az anekdotákhoz, volt, aki magáénak ismert el kitalált elemeket, volt, aki büszke volt, hogy belőle csak egy van, mégis két unokatestvérként van jelen a kötetben, a nagybácsi szerint viszont a tacskói nem is annyira kövérek.
 

prae.hu


































Eva Menasse


A Bocsánatos főbűnök című legújabb könyv novelláinak címe a hét fő bűn. A moderátor a Bujaságból olvas fel egy részt, majd ugyanazt ismét Menasse, a főhős tejhabosítás közben támadt gerjedelméről, ami ellen lezuhanyozik: elszántan kinyitja a vízcsapot, elakad a lélegzete, csak utána ordít. A törülközőtől kapható hüvelygombáról hosszasan mesél, a vele együtt járó húgyúti fertőzésről, és arról, hogy a közösülés folyton destabilizálja az immunrendszert a felség szerint. Menasse úgy gondolja, hogy hiba lenne a felolvasott rész alapján azt a következtetést levonni, hogy a könyv a szexről szól, mert egyszer csak kiderül, hogy tulajdonképpen tragédiát olvasunk. Arról, hogy „Vienna-beli” motívumok találhatóak ebben a regényben is, Menasse elmondja, hogy mindaz érdekli, ami bizonytalanná teszi az embereket, tehát ezek az átfedések nem véletlenek. Ő maga bécsi zsidó katolikusként átélte ezt a bizonytalanságot, és éli át ma is osztrák nőként Németországban. Az új könyv paradoxont rejtő ironikus címéről pedig szintén van egy története: Günther Grassnál olvasott fel a készülő kötetből, melynek címe Főbűnök lett volna, de Grass azt mondta, hogy hiszen ezek megbocsáthatók – tessék, itt van, használja. Menasse megköszönte neki, és használta. A mesének idő híján pont olyan hirtelen lett vége, mint amilyen hirtelen az apa az elején megszületett. Végül Pataki Judit, az Ab Ovo kiadó igazgatója köszönte meg a jelenlétet.




Lángh Júlia műfordító és Eva Menasse. Fotó: Zoltán Csaba

nyomtat

Szerzők

-- Vécsei Rita Andrea --


További írások a rovatból

Az Alföld és a Jelenkor 2026 februári lapszámairól
Az Élet és Irodalom LXX. évfolyamának 6. számáról
Az Élet és Irodalom LXX. évfolyamának 5. számáról
Az Élet és Irodalom LXX. évfolyamának 3.számáról

Más művészeti ágakról

Körtánc a Marczibányi Téri Művelődésiközpontban
Tomasz Małkowski Kamill, aki a kezével lát című könyvéről
art&design

Vélemény Kiss Miklósról és a Just Decorationről
Somfai Anna A fal túloldalán című kötetéről


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés