Olyannyira, hogy a pénteki napon tartott program első előadója nem más volt, mint a Books project miatt az utóbbi időben sokat támadott Google-nak az EMEA szerzői jogi és kommunikációs menedzsere, Simon Morrison. Arra lehetett ekkor még számítani, hogy ha nem is vérre menő vita, de komoly párbeszéd készül a digitalizálás szakemberei között.















A megejtően fiatal előadó röviden, ám annál tömörebben ismertette a Google álláspontját kulturális projektjükkel kapcsolatban. Hangsúlyozta, ők elsősorban a kulturális örökség digitalizálás általi fennmaradását és továbbélését szeretnék biztosítani. A 2004-ben indult, először Google Prints majd Google Books néven futó projekt jelen állás szerint 15 millió cím digitalizálásánál tart, amely szám természetesen folyamatosan nő. Hozzátette ezzel kapcsolatban azt is, hogy az európai államokban kizárólag a szerzői jog által már nem védett kötetek digitalizálásáról van szó – ehhez a gyakorlathoz viszont az Egyesült Államokban nem tartják magukat. Kitért az out-of-print könyvek problémájára is, amelyet mindannyian jól ismerünk: a korábban kiadott, mára már sehol sem hozzáférhető könyvek, amelyek ráadásul szerzői jogi védelem alatt is állnak. Ezeknek az újrakiadása ugyanis a gyakorlatban szinte sosem történik meg, a Google Books projekt segítségével azonban újra visszakerülhetnek a piacra, lévén a kereső közvetlen linkkel irányitja az olvasót a könyvet árusító oldalra, hagyományos (=antikvár pl.), vagy digitalizált, e-könyv formában. Ezen elmélázva azért e sorok írojának összefutott a szájában a nyál, elképzelt egy kindle-t a táskájában, amin nem csak a Nyugat teljes anyaga van rajta, de a Marquez-életműtől kezdve mondjuk az összes valaha magyarul megjelent kelet-ázsiai szerző munkája, Keiko Takesitől Jü Huaig. Vagy csak egy Horváth Rozi szakácskönyv, mindegy, a lényeget értik. Szóval ez nem lenne utolsó.

Mindenesetre Morrison úr elképesztő számadatokkal szolgált, alig húsz perces előadása alatt megtudhattuk még azt is, hogy a Google becslései szerint globálisan 130 millió cimmel/kiadással kell számolni, vagyis szükség van a hathatós, világszintű együttműködésre. Ennek érdekében a Google 35.000 kiadóval áll kapcsolatban világszerte. Mint elmondta, abban bíznak, hogy ez egy olyan helyzet lehet hosszútávon, amely mind a kiadóknak, mind a Google-nak komoly nyereséget jelent. Az elmondottak alapján az a helyzet – ha kissé egyoldalúan is volt tálalva (értsd: a Google nézőpontjából) – , hogy ők azok, akiknek megvannak a lehetőségeik e a felbecsülhetetlen jelentőségű és világméretű projekt végrehajtásához, mind technikai, mind anyagi értelemben. És amint ez kiderült, ezt komolyan is gondolják. Kezdésnek nem rossz, innentől pedig meglátjuk.















Ezután Biszak Sándor az Arcanum adatbázis cégvezetője tartott igen részletes előadást az általuk használt digitalizálási eljárások, eddig digitalizált könyvek, folyóiratok és cégük történetének témájában. Majd Kenyeres István, a Magyar Levéltári Portál főigazgató-helyettese ismertette honlapjuk történetét és az általuk feldolgozott levéltári anyagok forrásait és természetét. Mint elmondta, a legnagyobb munka, az Országos levéltár digitalizálása még előttük áll. Cséka György, az ELTE Egyetemi Könyvtár cédula-digitalizálási projektjének vezetője előadásában részletes ismertetést adott könyvtáruk cédula-katalógusának több mint egymillió darabjának digitalizálásáról – amely projekt immár véget is ért, eredménye online elérhető.

Sajnos Moldován Istvánnak, a MEK osztályvezetőjének nem régi, Artisjus-beli előadásához hasonlóan lényeges kérdéseket érintő előadására ezúttal már nem nagyon jutott idő a bő 165 percesre terebélyesedő rendezvény alatt. Mint azt elmondta, a digitalizálás számos olyan kérdést vet fel, amelyek komolyan vétele létfontosságú egy értékelhető minőségű digitalizálási folyamathoz, értve ezalatt többek közt az elévülő fájformátumokat és a majdnem egy tucat, gyakorlatilag nyom nélkül eltűnt digitális adatbázist az utóbbi évtizedből (nincs hír róluk).

Mikor leültem az előadás elején, arra számítottam, megtudok valamit a hazai digitális kiadók és digitalizálási szakemberek hozzáállásáról az egyetemes kultúrtörténet egyik legkomolyabb eseményéről, a webes könyvkiadásról és a Google Booksról. Ehelyett azt tudtam meg, hogy a Századok című folyóirat 1951-es évfolyamának februári száma sehol nem lelhető fel az országban. Hát mit mondjak. Ha otthon megtalálja valaki, szóljon.