A város közgyűlése 2007-ben megvalósított egy Csipkerózsika-álmot, megalapította a színházat és annak igazgatójául Jordán Tamást nevezte ki. Az intézményt Weöres Sándorról nevezték el, az új épületét 2011 januárjában avatták. A város kosárlabdacsapata, a Falco KC Szombathely a 2007/2008-as szezonban története első bajnoki címét szerezte. 2008-ban a Berzsenyi Dániel Főiskola egyetemi minősítést kapott. A 2008/2009-es szezonban a labdarúgócsapat, a Szombathelyi Haladás, újoncként az első osztály bronzérméig menetelt, a 90 éves klub történetének legjobb eredményét produkálva ezzel. 2010-ben Győrből Szombathelyre költözött a Mediawave Fesztivál.

Az idei Mediawave-újrázás tehát – Szombathely esetében – a véletlenre és a szerencsére hivatkozó, rosszmájú érveket hitelteleníti el, és bizonyítja, hogy igenis dolgos tartalom van a hangzatos Nyugat királynője epitheton mögött.

A június 2-ai, csütörtöki események egy testvérrendezvénnyel indulnak, a 82. Ünnepi Könyvhét megnyitóját tartják a Fő téren. A szónok Fűzfa Balázs irodalomtörténész, aki az egész nap zajló olvasó-túra szervezője is. Megnyitója után köztéri irodalmi kvízt vezényel. Balaton (szelet) jár a helyes megfejtőknek. Plattensee, ahogy a Szombathelyen ma is sürgő-forgó német ajkú turisták mondanák. (Elhivatottságomban – lévén Könyvhét van – én a csoki helyett mindjárt Parti Nagy Lajosra asszociálok. Ezért azonban nem jár édesség.) A vetélkedő blokkjai közti szünetekben Szabó Tibor színművész Romhányi-rímeket hány.

Olvasom, hogy Egerben Esterházy Péter micsoda flashmobot generált. Kétségtelen, az irodalom fajsúlyos műfaj. Ilyen – szép magyar szóval zengve – villámcsődület nálunk is van, noha nem olyan honvédő jellegű, mint az egri hősöké. Itt csak olvasunk, körben a szökőkút körül. Ki mit akar.

A Képtárbeli Fesztiválköszöntőről lemaradok. A felszólaló Halász János államtitkár talán megbocsát nekem, ő tudja a legjobban, hogy mindennek eljön az ideje, így a kiállítás végigjárását én is későbbre halasztom.

Rögtön a moziban kezdek. Az idei Mediawave első vetítése a nagyjátékfilm kategóriában induló francia Sans queue ni téte/ Különleges bánásmód. Jeanne Labrune mozijában a kurvát játszó Isabelle Huppert arany Marlborót szív. A film ennél hol több, hol kevesebb. Részletes bepillantást nyerünk a párizsi pszichiáter szakma és a luxusprostitúció szubkultúrájába, valamint egy elmegyógyintézetről is rögzíthetünk egy – noha nem keseyi mélységű – kórképet.

A végére aztán kiderül, hogy mindenkinek megvan a maga angyala. De ez nem ráz meg. Isabelle Huppert karaktere kezdetben annyira közönyös a perverziókkal (és ez nem a színésznő hibája), hogy a történet során kirajzolódó drámájával szemben én is immunis maradok.

Ferenczi György és a Rackajam koncertjéig megyek egy karikát a városban. A Mediawave kiemelt helyszínei a Fő tér és a Savaria Mozi mellett a színház és a – már emlegetett – Képtár. Ez a két utóbbi helyszín közös „múltjuk” tekintetében is érdekes.

A szombathelyi urbán legendák szerint (már ha megérdemlik ezek ezt a nagyvárosi címkét) a hetvenes évek végén két „szomszédvár”, Szombathely és Zalaegerszeg részére színház és képtár lett „kiutalva”: Szombathelynek színház, Zalaegerszegnek képtár. Aztán az egyeztetések, tárgyalások alatt a zalai elvtársak valahogy mégis kikoccintották maguknak a teátrumot, így Szombathelynek maradt a képtár (a jelenet megelevenedett a Weöres Sándor Színház 2008-as avató-előadásában, a 9700-ban is), melyet Aczél György aztán 1985-ben nyitott meg.

Este a Fő téren a Ferenczi György & Rackajam játszik. A koncert a Könyvhéttel pimaszkodva indít: „Elgyengült a kezem, nem bír el egy könyvet”. Dalok szólnak sorban csajozós, piázós költőkről, Petőfiről, Adyról. Ferencziben az a legszerethetőbb, hogy nem veszi komolyan magát, és nem kreál – mint annyian – hősi pózt a saját figurájából. Olyan fickó, akinek egyik kezébe egy karikás ostor, másikba egy Fender Stratocaster való, csakhogy nem maradna akkor mancsa a herflire, aminek a búgása a gyomromat csiklandozza, és ennél jobb érzést momentán nem tudok elképzelni. A Mediawave-ről azt mondja, hogy az a megcsontosodott dolgok közti kapcsolatkeresések fesztiválja, és most szigorúan művészetekről, kultúrákról beszélünk. Ma ennek az eszmének (?) kevés hitelesebb képviselője lehet Ferenczi Györgynél a nagy magyar palettán.

A koncert végére érzem: alulöltöztem. A szél feltámad, a tér elcsendesül. Én is hazafelé veszem az irányt, a (pálinka- és) borfesztivál kiértékelését elhetelem például. Hiszen ezt már pénteken írom, Pest felé a hajnali IC-n. Mert, noha ezekben a napokban valószínűleg (és nekem a szívem legmélyén egyébként is) Szombathely a világ közepe, a könyvheti mulatozás tekintetében azért még bizonyára Budapest győz. Mediawave, jövő héten, veled, ugyanott!

Képek forrása és fesztiválhonlap: http://mediawavefestival.hu/