bezár
 

színház

2011. 08. 26.
Petőfi klasszikusa háztartási eszközökkel
A Helység kalapácsa Szentendrén
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Petőfi eposzparódiáját, A helység kalapácsát színre vinni, miután előadások sora és legalább egy tévéjáték is született már belőle, tulajdonképpen közhelyszámba megy. Ráadásul a vaskos humor, a szereplők stilizált egyszerűsége eleve egyfajta vásári komédiát idéző előadásmódot kíván, amihez új, érdekes adalékot alkotni nehéz feladat. Ám ami elsőre lerágott csontnak tűnik, abból a minimalista színház keretei között, a független színjátszás friss, szabad közegében könnyen ötletgazdag játék lehet.
Szentendrén, a Városháza udvarán nagy közönség gyűlt össze, hogy Kováts Kriszta rendezésében, négy színész előadásában kövesse végig A helység kalapácsa fordulatos történetét, amelyet – a nézők sorait látva – kétségtelenül jól ismerhetett mindenki. A sűrűn felcsattanó nevetés tehát nem a cselekmény vagy a dialógusok humorát díjazta, hanem a rendezésben megjelenő ötleteket, és a nagy humorérzékkel megjelenített jellemábrázolást. Nem csoda, hogy a produkció már a Fringe Fesztivál szakmai díját is magáénak tudhatja.



Bakos Éva, Jegercsik Csaba és Sándor Dávid az eposzban előforduló, szám szerint kilenc szereplőt személyesítette meg a színpadon. A legkisebb részletekig kidolgozott ötletek egymást érték; a több szólamban eldúdolt, jeleneteket összekötő dallam vagy a négy színész által egyszerre elmondott, ritmusos eposzi jelző hajszálpontos időzítésben szólaltak meg, ami nem kis teljesítmény, még akkor sem, ha nem minden gegről bizonyosodott be a szándékosság. Például az egyik sámliról kis híján lezuhanó színész vagy óriási akrobata, vagy hihetetlen szerencséje volt.


Mindig szimpatikus az olyan produkció, ahol a fő ötletgazda személye feloldódik a többiek egyformán erős jelenlétében. Kováts Kriszta, a narrátor szerepében, a színpad oldaláról, a mikrofonjánál sorakozó hangszerek, fazékfedők és egy nokedliszaggató mellől előbújva, időnként pedig e zajkeltő eszközök segítségével tartotta mozgásban a cselekményt. A díszlet, konkrétan a játékteret kiemelő, hat kócnapraforgóban végződő rúd és a négy egymásra rakható sámli hiánytalanul érzékeltette a két helyszín, a kocsma és a templom sajátosságait. Ez a fajta díszlet nemcsak azért volt érdekes, mert elemei egyben kellékekként is szolgáltak, hanem azért is, mert egységessége, egyszerűsége a színjátszás kezdeteit idézte, és a négy játszótárs játékának bensőséges, lényeget kiemelő környezetet biztosított.

Petőfi Sándor: A helység kalapácsa

Kovátsműhely

Bakos Éva
Jegercsik Csaba
Kováts Kriszta
Sándor Dávid

Asszisztens: Kelecsényi Krisztina
Zene: Kováts Kriszta
Díszlet-jelmez: Ruttka Andrea

Rendező: Kováts Kriszta

2011. augusztus 13.
Szentendre Városháza

http://www.kovatsmuhely.hu/

nyomtat

Szerzők

-- Burns Katalin --


További írások a rovatból

Beethoven Fidelioja a 2026-os Bajor Operafesztiválon
A Hegedüs a háztetőn a debreceni Csokonai Nemzeti Színházban
színház

A kabuki – (1. rész) folyóparti tánctól a színházi pokolig

Más művészeti ágakról

BIFF - Beszélgetés forgatókönyvírásról és az egyéni hang megőrzéséről
Weber Kristóf Nyál című könyvének bemutatója az Őszi Margó Irodalmi Fesztiválon
Bertóti Johanna kismarosi koncertjéről
Vida Kamilla közéleti költészettel kapcsolatos előadásáról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés