PRAE.HU:  Az idei gyerek- és ifjúsági könyvtermésből melyik kötetnek adnád az év könyve díjat, és mivel indokolod ezt a döntésed?

Mielőtt válaszolok a kérdésre, fontosnak tartom megemlíteni, hogy idén (is) külföldön éltem, így annak ellenére, hogy az internet segítségével figyelemmel követtem a magyarországi és a határon túli gyermekkönyvkiadást, nagyon sok könyvet nem tudtam a kezembe venni, elolvasni. Amikor otthon voltunk, igyekeztem beszerezni, amit tudtam, de ez még így is az említésre méltó könyvtermés alig tizede.

Ha lehet, akkor kategóriánként három-három könyvet emelnék ki, anélkül, hogy sorrendbe állítanám őket.

A képeskönyvek közül nagy öröm volt kézbe venni a Schall Eszter-Nyulász Péter páros A baba bab című könyvét. Eszter varázslatosan gazdag képi világot teremtett Péter mondókái köré. Örülök Tom Schamp két Ottó-könyvének is, a harmadik kedvencem pedig A csodálatos szemüveg, Finy Petra és Herbszt László munkája.

A mesekönyvek közül a Scolar két gyönyörű könyvét választottam: Ionesco Mesék 1-2-3-4 és Philippe Lechermeier Nevenincs és sosemvolt hercegnők című alkotása figyelemre méltó, a magyar szerzők közül pedig Zalán Tibor verses meséje A rettentő görög vitéz Baranyai András illusztrációival.

A 8-12 éves korosztály számára viszonylag kevés jó és szórakoztató olvasmány jelenik meg. Idén üdítő kivételnek számított Nyulász Péter Helkája, Dávid Ádám A Virág utcai focibajnokság és Mikó Csaba Mász Kálmán, a faljáró című könyve.

Az ifjúsági könyvek kategóriája egyre erősebb, a varázslós és a vámpíros könyvek utat nyitottak a fiatalok olvasási vágyának. Számomra élmény volt olvasni a Móra Tabu-sorozatának könyveit, Gombos Péter Vándorok című antiutópiáját és Jonathan Stroud Bartimeus-sorozatának 4. kötetét, A Salamon király gyűrűjét.

PRAE.HU: Volt-e olyan gyerekkönyv idén, amelyiknek citrom-díjat adnál? Ha igen, miért?

A fentebbi okok miatt – kevés könyvet veszek, azt is válogatva – csupán egy olyan könyv volt, ami miatt szomorú voltam. Házi kedvencünk Simon Tofield Simon’ Cat című könyve, ami végre magyarul is megjelent. Csak míg angolul-németül fűzve, addig magyarul ragasztva. A lapok pedig hullanak belőle. Kár érte.

PRAE.HU: Mit gondolsz, hogy sikerült a Mesebeszéd című gyerekirodalmi szimpózium?

Mivel nem voltam ott (sajnos), ezért csak a visszhangokból értesültem az esemény tanulságairól. Már az is sokat mond a szimpóziumról, hogy legalább 5 helyen hosszabb írás jelent meg róla. Jó lenne, ha az elhangzottak nem széthúzást, hanem összefogást generálnának – például egy gyermekirodalmi intézet sokat hozzátehetne a gyermekirodalom-kritika terjedéséhez, mélyüléséhez. De fontos szerepe lehetne a tanítóképzőkben gyermekirodalmat oktatóknak, és nem ártana egy-két gyermekirodalom-elméleti kurzus a bölcsészkarok magyar szakjain. A területnek saját szakirodalma, nyelvezete pedig igenis van – igaz angolul és németül.

PRAE.HU: Közeledik az év vége, az összegzések ideje, hogyan értékelnéd 2011-et gyerekirodalmi szempontból?

Jó volt, hogy a korábbi évek lendületét nem tudta megakasztani az egyre erősödő gazdasági válság. A gyermekkönyveket még mindig veszik az emberek, és egyre nagyobb a kereslet az igényes könyvek iránt. Köszönhető ez a szép számú, szakértő blognak, a rengeteg könyvajánlónak, ami hírt ad a minőségi gyermekkönyvekről. Jártam Bolognában és Frankfurtban is, Saarbrückenben magyar díszvendégséget szerveztem – nem vagyunk lemaradva, illusztrátorok tekintetében egészen biztosan nem. Lehetnénk egy kicsit bátrabbak, merészebbek, a témaválasztásban aktuálisabbak.