A SZOCIALISTA BALOLDAL


Josip Broz és Milovan Đilas, barátok és harcostársak (1954k)

1954. január 16–17.
A JKP KB III. (rendkívüli) plénuma Milovan Đilast, a Végrehajtó Bizottság addigi tagját leváltotta minden tisztségéről és a pártból való kizárás előtti figyelmeztetésben részesítette a sajtóban megjelentetett cikkei miatt, amelyekben bürokratikus kasztosodással vádolta a pártot és vezetőit. A vitában Edvard Kardelj kijelentette: néhány héttel korábban Đilas azt mondta neki, Tito a bürokratizmust védi, Kardelj és Ranković ugyanezt gondolja Titóról, de opportunizmusból nem szállnak vitába vele, az országban már kialakulóban van a "szocialista baloldal" és nem zárható ki két szocialista párt létezése. [Ezt követően Đilas kilépett a pártból és írásait Nyugaton publikálta, amiért 1955-ben feltételesen elítélték, de miután 1956-ban bírálta Jugoszlávia magatartását Magyarország szovjet megszállása ügyében, háromévi szigorított fegyházat kapott. Ezt 1957-ben Új osztály című könyvének USA-beli megjelenése után kilenc évre emelték, 1962-ben pedig ismét elítélték 13 évre. 1966 végén engedték szabadon. 1995-ben hunyt el Belgrádban.]
 

 KELEBIA KAMPEC


Magyar bunker a "láncoskutya"-korszakból (Tataháza, 1951-55)

1954. január 30.
A magyar és a jugoszláv kormány képviselői Szabadkán egyezményt írtak alá a határjelek felújításáról. A trianoni békeszerződés értelmében kijelölt határmegállapító bizottság által elhelyezett határjelek helyreállításának munkálatai 1956. augusztus 16-án fejeződtek be.
 

 AZ EGYETEMES MAGYARSÁG GONDOLATJA


Breyer Gyula, a magyar és egyetemes sakkozás úttörője (1917)

1954. április 22.
Az Újvidéki Rádió Kultúrmunkásaink a mikrofon előtt című műsorában Fehér Ferenc interjút készített Farkas Nándorral, a Magyar Kultúrtanács elnökével abból az alkalomból, hogy ő tartotta a beszámolót a Kommunisták Szövetsége Tartományi Vezetőségének azon a plénumán, amelyen a közoktatás és kultúra elméleti kérdéseiről tárgyaltak. Farkas kifejtette: "A szocializmus ma már ledöntötte a népek között a múltban mesterségesen szított különbségeket, és valójában hazájára talált minden dolgozó ebben az országban. Hogy a magyar kisebbségi dolgozók többsége így gondolkozik, azt bizonyítják az elmúlt évek, amelyek alatt felsorakozott minden kérdésben Jugoszlávia többi dolgozói mellé a harcban, a szocialista viszonyok kiépítéséért és megvédéséért. Ezzel szemben az értelmiség és kispolgárság egy része valahogy idegenkedik ettől a közösségtől, és inkább keresi a »kisebbségi szellem« kialakítását, az »egyetemes magyarság« szempontjaiból akar mindent értékelni, és szeretné megőrizni a »dicső« nemzeti múlt kultúr- és más szupremáciájának tradícióját a többi népek felett. Az egyetemes magyarság gondolata nem más, mint a Szent István-i imperializmus ébresztése. [...] Az egyetemes magyarság gondolata a múltban Horthy földesurai, gyárosai, ma pedig Rákosi államkapitalista bürokráciájának érdekét szolgálja."

NEGYEDDÖNTŐS


Az Engleska-Jugoslavija meccs belépőjegye (1954)

1954. május 9.
Az Újvidéki Rádió közvetítette az általa rendezett nyilvános népdal és szórakoztató zene kívánsághangversenyt a szabadkai Népkörből. A műsor szünetében a Magyar Szó szerkesztősége tíz belépőjegyet sorsolt ki az Anglia–Jugoszlávia labdarúgó-mérkőzésre.

REX, A HŰTLEN KUTYA


Csuka Zoltán átveszi a József Attila-díjat (1965)

1954. július 10.
A magyar belügyminiszter – több más koncepciós perrel egy időben – elrendelte Rex József ügyének felülvizsgálatát. A Belügyminisztérium Vizsgálati Főosztályán lezajlott felülvizsgálat, amely három és fél hónapig tartott, azzal zárult, hogy Rex ugyan nem követte el a Magyar Népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedést, de mivel folyamatosan adatokat szolgáltatott a jugoszlávok részére, "a hűtlenség bűntettét elkövette". A felülvizsgálat során azonban újabb adatok merültek fel, nevezetesen kiderült, hogy a vallomásokat erőszakkal csikarták ki belőlük, ezért javasolták a Rex és társai – Hegedűs József, Gondi Ferenc és Csuka Zoltán* – felmentése érdekében indítandó perújítást.

* http://hu.wikipedia.org/wiki/Csuka_Zolt%C3%A1n
 

 A FESTŐK EGYRE ELVONTABBAK

Stevan Maksimoviċ, a Zentai Művésztelep egyik alapítója (1954k)

1954. július 28.
A zentai Városi Múzeumban tíz politikus és művelődési munkás megvitatta a Művésztelep munkáját. Igazságot akartak tenni. Művészt nem hívtak a beszélgetésre. Elhangzott a következő: "Az idei képanyag két eltérést mutat az előbbiektől. Az egyik, hogy a festők egyre elvontabbak, a másik pedig, hogy a motívumok és témák köre mintha bezárulna, mintha a festők nem tudnának elmozdulni egy bizonyos ponttól, ameddig Zenta megismerésében eljutottak. [...] Keményen kimondjuk azt is, hogy a művész úgy fest, ahogy neki tetszik, az illető közösség pedig azt hívja meg a művészek közül, aki neki tetszik. S ha ilyen művészeket nem találunk, majd teremtünk." A visszhang nagy volt. A képzőművészek szövetségének vajdasági tagozata tiltakozó nyilatkozatot jelentetett meg. Elítélte a tanácskozást a Zentai Művésztelep résztvevőinek többsége, sőt elítélték a beszélgetésen jelenlevő és felszólaló személyek is! Az év végén megszületett a salamoni döntés: a járási Népbizottság művelődési tanácsa átveszi a Művésztelep megszervezését a Múzeumtól.

1954. október 3.
Zentán a Városi Múzeumban megnyílt a Művésztelep Zentai motívumok című tárlata. Tíz kiállító 48 művét október 14-ig 1.786 látogató tekintette meg. A kiállításon 13 képet vásároltak meg 320.000 (régi) dinárért.

A BÁNÁTI SVÁBOK KÁLVÁRIÁJA


A bánáti svábok kitelepítése (magyar filmhíradó, 1947)

1954. augusztus 18.
Saffer Pál az Újvidéki Rádió Könyvbarátok negyedórája című műsorát így kezdte: "Mai adásunkban egy külföldön megjelent igen csúf könyvről szólunk néhány szót. Írója francia: Pierre Henri Simon. A könyv címe: Az emberek nem akarnak meghalni." A könyvet a Borba 1954. augusztus 1-jén megjelent cikke alapján ismertette: "Ez a könyv a jugoszláv területekről kitelepített németek kérdésével foglalkozik. Azoknak a németeknek a kérdésével, akiket erőszakkal vetettek be ide és tartottak itt fenn hosszú időn át. [...] A bánáti németekről szólva az író külön nemzetként kezeli őket. Az ő szemében a bánáti német a »bánáti nemzet« tagja, aki természetes, évszázados, elvitathatatlan anyaföldjén él. Eltekintve ennek a tételnek a tarthatatlanságától és attól, hogy a társadalmi és történelmi törvényszerűségek tökéletes nem ismerésére utal, az író ezzel hallgatólagosan elismeri a bánáti németek létjogát azon a földön, amelyre erőszakkal telepítették őket, és amelyről történelmileg igazságosan távolították el őket. [...] A regény alapgondolata az, hogy ennek a bánáti nációnak az elkergetésével elkövettetett korunk legkíméletlenebb történelmi erőszaka. Ezért ez a könyv kímélet nélkül rágalmazza és mocskolja az új Jugoszláviát és cinikusan lekicsinyli Jugoszlávia harcát és forradalmát. Az író számára a partizánok közönséges banditák."

SZTRÁJKOLNAK AZ ESZPERANTÓ GYEREKEK


Ivar Lo-Johansson 7 évesen (1908)

1954. augusztus 21.
Az Újvidéki Rádió Irodalmi kistükör című műsorában Ivar Lo-Johansson Sztrájkolnak a gyerekek című írását olvasták fel, amelyet Kovács Kálmán fordított eszperantóból.

SOVINISZTA BARTÓK


Berény Róbert: Bartók Béla arcképe (1913)

1954. szeptember 14.
Brunner [Debreczeni] József a Magyar Szóban Bartók Béla védelmében szembeszállt Stanislav Vinaverrel, aki egy írásában "bántó önkénnyel, helytálló bizonyíték nélkül, nyomatékosan megkülönböztet a művész [Bartók Béla] életében egy állítólag fitogtatóan magyarkodó, túlzóan soviniszta korszakot".

BESZŰNTETJÜK!


Magyar Maginot (1951-55) > Fotó © Nagy Attila

1954. október 15.
Sík Endre külügyminiszter-helyettes magához kérette Dalibor Soldatić budapesti jugoszláv követet és – aznap készült feljegyzése szerint – közölte vele, hogy "kormányunk a következő döntést hozta Magyarország és Jugoszlávia viszonyának normalizálása érdekében, amely döntéssel a Magyar Dolgozók Pártja teljesen egyetért:
1. Azonnali hatállyal kivonjuk a forgalomból a Jugoszlávia- és Tito-ellenes brosúrákat, könyveket.
2. Beszűntetjük a Za Ljudsko Zmago című jugoszláv lap megjelentetését.
3. Megszűntetjük hazánk területén a Jugoszláv Hazafiak Szövetsége magyar csoportjának működését.
4. Utasítjuk a sajtót és rádiót, hogy a jövőben a Jugoszláviával kapcsolatos közléseket, anyagokat olyan megvilágításban hozzák, amely megfelel a két ország viszonya egészséges normalizálása szellemének, mindkét ország népei érdekeinek, a béke megvédésének.
5. Utasítjuk sport- és kulturális szervezeteinket, hogy dolgozzanak ki javaslatokat arra vonatkozólag, hogy mindkét területen mi a teendő a kapcsolatok elmélyítésének céljából."

1954. december 31.
A Magyar Szó közölte Nagy Imre miniszterelnöknek a Jugopress hírügynökség számára adott nyilatkozatát: "Meggyőződésem, hogy a béke és a békés koegzisztencia megvédése a két szomszédos ország, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság és a Magyar Köztársaság népének és kormányának azonos érdeke. Az ilyen békés koegzisztencia a béke erőinek jelentős erősödését jelenti."

IDŐSZERŰ KÖNYVEK ÉS IDŐSZAKI KIADVÁNYOK


OTP kártyanaptár-1 (1954)

Az év folyamán megjelent könyvek:

Deák András: Sárga karszalag; Dér Zoltán: Az öröm felé; Kvazimodó Braun István: Testamentum; Németh István: Parasztkirályság; Zákány Antal: Fönt és alant. Sinkó Ervin: Optimisti (Optimisták I–II. Ford. Iva Adum). Ivo Andrić: Kisasszony (Gospođica. Ford. Herceg János); Branko Ćopić: Mese a medvéről és még 3 novella (Medveđa priča. Ford. Stadler Aurél)

OTP kártyanaptár-2 (1954) 

Az év folyamán megjelent magyar nyelvű időszaki kiadványok száma és átlagos példányszáma: 7 (87.000); Dolgozók (10.000),
7 Nap (16.000), Híd (1.000), Pionírújság (15.500), Ifjúság (4.000), Magyar Szó (25.000), Mézeskalács (15.500).