Hogyan lesz valaki jogászból művészettörténész? – hangzott el a kérdés az est nyitányaként. Feledy – egy kultúrakedvelő és értelmiségi család negyedik gyermekeként – korán felismerte a műveltség megszerzésének fontosságát. A múzeumba járás, az olvasás gyerekkora óta magától értetődő számára, fiatal korában a filmművészet (főként a francia újhullám és az orosz alkotások), majd egyetemistaként a színjátszás is érdeklődése középpontjába került. Jogászként a szerzői joggal foglalkozott, majd elvégezte az esztétika szakot, s Somogyi József rektor mellett dolgozott.

Számos kiállítás megnyitójaként úgy gondolja, hogy egy jó megnyitó beszéd nem lehet apológia, ahogyan nem lehet disszertáció sem. Minden esetben befolyásolja a közeg, s befolyásolja a közönség is. A műalkotások mellett szólnia kell a művészről, s a vele való kapcsolatról is. A kortárs művészetet igazán úgy lehet megkedvelni, ha ismerjük az alkotókat, a legszerencsésebb pedig az, ha személyes kapcsolatot ápolunk velük.
A víziókban, a látványban való elmélyülés egyik formája az olvasás. Egy irodalmi mű olvasása során magunk elé képzeljük a szereplőket, a helyszíneket, s a történéseket. Képeket teremtünk saját magunk számára, megalkotjuk a látványt. Feledy a vizualitás alapján vizsgál mindent. A képteremtés lehetséges következő állomása a víziók manifesztálódása – ami történhet egy festmény, egy szobor, vagy akár egy fénykép elkészülésének formájában is. Ahogyan olvasás közben egyéni módon értelmezzük a szöveget, sajátos szempontok szerint képzeljük el a karaktereket, úgy egy festményt is más és más módon fogadunk be, tehát eltérően interpretáljuk a műalkotásokat. Hogyan kell tehát képet nézni? Feledy szerint csukott szemmel. Nézzük meg alaposan a műalkotást, majd szemünket behunyva alkossuk meg a jelentést. A szubjektív jelentésteremtést az elmélet ismeretének kell kiegészítenie, hogy átfogó értelmezés születhessen.

A művészi talentum megítélése a befogadó feladata. Kifordítva a szokásos nézőpontot Feledy úgy véli, hogy a kép nézőjének kell tehetségesnek lenni, s majd ő eldönti, hogy az adott művész tehetséges-e vagy sem. Ugyanakkor ahhoz, hogy egy alkotó valóban jó legyen, elengedhetetlen az intellektuális beágyazottság (a műveltség), a belső meggyőződés és a szenvedély. A gondolatiságot, a filozófiát a művésznek kell megalkotni, ahhoz, hogy műve több legyen puszta leképezésnél. Ha azonban a személyiség túl gyenge ahhoz, hogy teret tudjon adni ezeknek, akkor a tehetség elkallódik, s nem lesz képes a művészi pályán tartani az alkotót.

Egy művész megítélése nem stílusfüggő. A kortárs művészet éppen azért izgalmas, mert heterogén, az elvont képektől a természetelvű, figurális festményekig mindennel találkozunk. A minőség ugyanakkor döntő befolyással bír a megítélés során. A minőséget Feledy szerint a szakmai tudás alapozza meg, éppen ezért számottevőnek tartja a korai műalkotásokat. Meg kell figyelni, hogy az adott művész honnan hova jutott el, milyen formanyelvet használ, hogyan jelenik meg kreativitása. A megítélés természetéből fakadóan szubjektív, azonban vannak bizonyos esztétikai irányelvek, kategóriák melyek mentén folytathatjuk vizsgálódásunkat.
Hosszú évszázadokon keresztül tartotta magát az a felfogás, miszerint a művészet az örökkévalóságnak dolgozik. Egy Dürer-metszet száz év múltán is megmarad, elő lehet venni, meg lehet nézni újra és újra, s gyűjthető is. A kortárs művészet ellenben magában foglal olyan műalkotásokat is, melyek csak egy bizonyos időben léteznek, értéket csak pillanatszerűségükben adnak. Ilyenek a performanszok, a happeningek vagy éppen a body art alkotások. Ezen kategóriák létezése azt is jelzi, hogy a különböző művészeti minőségek – mint például az előadó- és képzőművészet – keverednek egymással, a köztes megoldásokkal újfajta értéket és esztétikai élményt teremtenek.

A művészeti piac jelenlegi helyzete alapján a közgyűjtemények sorsa egyre bizonytalanabbá válik. A magángalériák számának fokozatos növekedése ugyanakkor mégis jelzi a műalkotások iránti igényt. Ezeket azonban nem lehet működtetni a szabadpiac alapján, hanem meg kell találni azt a közeget, amelyben értékesíteni lehet a műveket. A különböző aukciók növelhetik a gyűjtés iránti igényt, ahogyan könnyen belátható az is, hogy adott esetben jó befektetés lehet egy műkincs megvásárlása. A keresettség több oldalról is befolyásolható, egy tévében leadott kisfilm, egy jó kritika vagy a kánonba való bekerülés megnöveli az érdeklődést egy művész munkái iránt.

A tartalmas és tanulságos kurzus záróakkordjaként a címvita került a középpontba. Szükséges-e, hogy a művész címmel lássa el alkotását, vagy pedig jobb, ha teret adva a játéknak, a teljesen szabad értelmezésnek nem ad címet? Feledy "címpárti", véleménye szerint kell az értelmi rávezetés, ahogyan jó az is, ha egy kiállításon elemző jellegű – de nem didaktikus – szövegekkel segítik a tájékozódást.

Feledy Balázs barátságos és közvetlen természete, szakmai tudása, hozzáértése és intellektusa a téma alapján egyébként is izgalmasnak tűnő kurzust jó hangulatú, kellemes beszélgetéssé formálta át. Jó alkalom nyílt rá, hogy különböző nézőpontok, különböző felfogások találkozzanak egy helyen, egy vérbeli értelmiségi vezetésével.


Művészet és üzlet, nyitott kurzus Feledy Balázzsal, 5K Központ, Budapest, 2013. február 20.

(A kurzust Durica Katarina az ArtLoop.eu kortárs online galéria veztője tartja, betekintést kínál a kortárs képzőművészet világába, média- és marketingismereteket nyújt, bemutatja a műtárgypiacot, valamint az üzleti kommunikációval és művészeti menedzsmenttel is foglalkozik.)