bezár
 

irodalom

2013. 05. 21.
Nekem nincsenek nézeteim, nekem idegeim vannak
Andrzej Stasiuk a FUGA-ban
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Nekem nincsenek nézeteim, nekem idegeim vannak Lévai Balázs beugratós kérdéssel indít: a TV-székház ostromáról készült fotót mutatva Stasiuknak, megkéri az írót, tippeljen, a "sajnálatos események" alatt milyen műsor ment a közszolgálati tévében? Biztosan valamilyen külföldi eseményről szóló tudósítás – próbálkozik Stasiuk. Nem, az önről szóló portréfilm volt adásban – feleli Lévai, ezzel a felütéssel vágunk neki az Át a folyónt bemutató beszélgetésnek.
A Magvető kiadónál megjelent új kötet, az Át a folyón bemutatóján ülünk, Andrzej Stasiukot Lévai Balázs kérdezi, a lengyel válaszokat Pászt Patrícia zseniális tolmácsolásában halljuk magyarul. A kötet három régebbi könyv anyagából készült válogatás, de Stasiuk szerint nem túlzás, ha azt mondjuk, egy új mű született a ciklusokba rendezett novellákból. A jó tízéves emlékeket felidézve elmondja, a mostani stílusát takarékosabbnak, óvatosabbnak érzi, valamint a nyelvnek és az írói tudatosságnak is jobban birtokában van. Míg a legkorábbi elbeszélések a "szaros fiú szemszögéből" lát(tatt)ják a világot, a maiak keserűbbek, tudatában vannak a halálnak, a mulandóság tapasztalatának. A kötetet indító első elbeszélést egy barát halála ihlette, akinek hosszú haldoklását az író végigkísérte, s ekkor döbbent rá először arra a paradoxonra, hogy nincs közös nyelvünk azzal, aki már a másik oldalon van. Ha a kötet egészét nézzük, a novellák fő témája a tapasztalatszerzés és az ártatlanság elvesztésének története.



Lévai Balázs arra kíváncsi, mit ért Stasiuk árulás alatt – hiszen a könyvben az apák elárulása az egyik hangsúlyos motívum. Bár Stasiuk állítja, a kérdésfelvetés nem volt tudatos, hiszen a kötetben olvasható történetben az Apa-Fiú kapcsolat Ábrahám és Izsák történetére és az áldozati szerepre utal. De az tagadhatatlan, hogy az első és az utolsó elbeszélés a szülők elárulásáról szól: a munkáscsalád, a gyár árnyékában eltöltött gyerekkor megtagadását mondja el. Stasiukék a gyár szakmunkásképzőjébe jártak, és szüleik terve szerint maguk is szorgalmas munkásnak tanultak. A gyerekek azonban minden lehetséges módon elárulták szüleiket, az általuk követett gyűlöletes életformát és a "személyes hősiességet". Hogy a családtól, otthontól megszabaduljon, inkább a katonai szolgálat megtagadásáért kirótt másfél éves börtönbüntetést választotta – talán ez volt a legszélsőségesebb reakciója a múlt megtagadására.

A szabdság kapcsán Lévainak – más beszélgetőpartnerekhez hasonlóan – Kerouac Útonja ugrik be, ami már csak azért is érthető, hiszen Stasiuk egyik legismertebb esszéregénye, az Útban Babadagba is egy hosszú utazás leírása. Stasiuk persze hárítja a párhuzamot: bár nagyra értékeli Kerouacot, de az Útont a legjobb pikareszk regények közé sorolja, szemben a saját esszéregényével. Szerinte Kerouac regénye a 20. század egyik legnagyszerűbb alkotása, ugyanakkor naív, egyszerű elbeszélő meséli el a történetet, amelyben megvillan a nagyság is. Az Úton olyan ifjúsági regény, amely a nagyság megéléséről szól. Azonban másfajta szabadságról szól, mint amit ő maga, lengyelként, főleg a szocializmus éveiben annak nevezett. Az egyik oka ennek a különbségnek szigorúan földrajzi: Európában nincsenek is akkora terek, mint az Egyesült Államokban – s mintha ez azzal is összefüggne, hogy milyen műfajban alkotnak az ott élők. Az igazi prózát a nagy országokban írják, mondja Stasiuk, például Amerikában vagy Oroszországban. Lévai nem vitatkozik ezzel meglehetősen sommás véleménnyel, s Stasiuk folytatja a képzeletbeli világ beutazását: az utazás egy lengyel írónak a fejében zajlik. "A szocializmus idején volt olyan, hogy stoppal, vonattal az NDK-ig is eljutottam, miközben fejben hatalams tereket jártam be." Ugyanakkor ez a "kicsiség" sokféle néppel jelent szellemi közelséget is: talán épp a sorsközösség miatt érezhető Tar Sándor vagy Bodor Ádám hatása Stasiuk könyveinek olvastán.


Lévai Balázs, Pászt Patrícia és Andrzej Stasiuk

Lévai Stasiuk Európa-esszéjére utalva kérdezi: milyen az író Európája? Stasiuk most is finoman hárítja a direkt olvasatot: "Európa? Egy hely, ahol én magam is vagyok." Mostanában messzebbre utazik, ennek ellenére azt érzi, "Európában" van: de kérdés, hogy Mongólia Európa része-e. Valami olyat keres, olyan ismerős ízt, ami biológiailag, belülről ismerős, amelyhez tartozni akar.

Az utazás ma már másképp értelmezhető, mint generációkkal ezelőtt: sokaknak ez a katonáskodással függött össze, de ma az egyszerű embertől a kivételezettekig mindenki utazik: az utazás a hétköznapok része, na és persze kiváló írói metafora is. Az utazás célja azonban mintha mindig a periféria lenne – legalábbis így sejti a kérdező, s készen áll a csípős válasz: mi a központ? Európa? Mongólia? Kína? Volt már New York-ban, érezte, hogy bizonyos szempontból ott van a világ központja, s van is egy regényterve arról, hogyan hat a mi életünkre Amerika. Krzysztof Varga álíltja, hogy az ő hazája a brit popzene – ezzel a párhuzammal élve Stasiuké az amerikai folkzene vagy Bob Dylan lenne. "Egy szó, mint száz, a fejemben nincs olyan, hogy centrum és periféria, de az biztos, hogy távolabbról, egy olyan helyről, ahol nincs akkora mozgás és káosz, minden jobban látszik." Más kérdés, hogy a hasonlóság Amerika esetében is működik Stasiuk szerint: bár nem gondolnánk elsőre, de Amerika teljesen olyan, mint Lengyelország a gyökértelenségével, a szeméthegyeivel, azzal, hogy az ott lakók állandóan mozgásban vannak. Azt a fogalmat, amit szabadságnak neveznek, túlfetisizálták. "Leszállt a Jumbojet, landolás, alkonyat, bodegák, ujjlenyomat-vétel, hatalmas tömeg. Aztán pedig jönnek a tisztviselők az oldalukon bilinccsel, ordítanak, mire a tömeg azonnal egyetlen vonalba rendeződik. Ez volt az első találkozásom a híres amerikai szabadsággal. Annyi szabadságod van, amennyit kiharcolsz magadnak. A magam részétről a lustasághoz való szabadságomat kiharcoltam."


Az ő hazája a brit popzene... - Krzysztof Varga a közönség soraiban (fekete póló, sárga ábrával)

Stasiuk innentől végképp formába lendül – az iskolás lázadó és a forradalmár lendülete viszi előre: a börtönben töltött másfél évéről szólva elmondja, csodás időszak volt, hiszen abba a világba csöppent, amely mindig is érdekelte. Maga a valóság volt: brutális, korlátokkal teli. Máskülönben viszont az első időszak, amit magának választott. Azokkal a karakterekkel, akikről csak olvas az ember, s a tudattal, hogy amivel eddig ijesztgették, amitől félni kellett, a börtön – már nem fenyegetés többé.

Lévai a beszélgetés végén az irodalmi szerepvállalásról, a közéleti szereplésről faggatja Stasiukot. De Stasiuk itt is kitér: "Nincsenek nézeteim. Ahogy egy japán író mondta az öngyilkossága előtt: nekem nincsenek nézeteim, nekem idegeim vannak. Az erről faggatózó újságíróknak megmondom, hogy kopjanak le, mert nem érdekel a politika."

Aztán csibészesen mosolyogva hátradől, ha akarjuk, el is hihetjük, hogy az egyik legfontosabb kortárs lengyel írót tényleg nem érdekli semmi más Mongólián és a vidéki tanyáján kívül…

Fotó: Árvai András
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Benedek Anna --


További írások a rovatból

irodalom

Aranykapu Aranykapu
Gáspár-Singer Anna novellája a Prae spekulatív fikció témájú számából
irodalom

Elveszett fiúk Elveszett fiúk
Ben Lerner: Az iskola Topekában - 21. Század Kiadó
irodalom

Happy Hump Day Happy Hump Day
Prae Műfordító Tábor, tábori napló, 5. nap
irodalom

Önmaga számára elégséges Önmaga számára elégséges
Prae Műfordító Tábor, tábori napló, 3. nap

Más művészeti ágakról

art&design

Traumapanoráma Traumapanoráma
Lázár Kristóf: You can’t take another ache inside your body című kiállításának megnyitóbeszéde
színház

Mindig bennem volt a játék szeretete Mindig bennem volt a játék szeretete
Interjú Szabó K. Istvánnal marosvásárhelyi tanulmányairól, külföldön szerzett rendezői tapasztalatairól és további terveiről
színház

Shakespeare, amikor magyar és abszurd Shakespeare, amikor magyar és abszurd
Hamlear a Gyulai Várszínházban
színház

A színházi nevelés felelőssége A színházi nevelés felelőssége
Ahogy teccik a Gyulai Shakespeare Fesztiválon


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés