Egy képzőművészettel foglalkozó magazin esetében a nyomtatott felület sohasem évül el, állítja Topor Tünde, mert a festmények, műalkotások reprodukciói egy online platformon nem képesek ugyanazt az élményt nyújtani, mint ha lapokon jelennek meg, éppen ezért biztosak voltak abban, hogy az Artmagazin esetében a papíralapú kiadvány a 10. születésnap után sem szűnik meg és alakul át valami teljesen mássá. Azonban e mérföldkő elérését mégis sikerült elegánsan megünnepelniük a szerkesztőknek: az eddig kéthavonta megjelent lapot most már évente tíz alkalommal vehetjük a kezünkbe, ami azt is jelenti, hogy az itt közlött tartalmak sokkal aktuálisabbá válthatnak, és gyorsabban tud reagálni a hazai és nemzetközi művészeti világ egyes eseményeire.

A papíralapú kiadvány mellett 2013-ban létrejött az Artmagazin Online is, ami mostanra már egy határozott körvonalakkal bíró portállá alakult Somogyi Hajnalka és utódja, Mucsi Emese tevékenysége alatt. Nagyon jó látni, hogy ez a felület nem egyszerűen a nyomtatott kiadvány replikája, az itt publikált tartalmak nem korlátozódnak pusztán a magazinban megjelent cikkekre. Ugyan hamarosan felkerül a felületre egy Archívum fül is, ahol a korábbi lapszámok PDF formátumban lapozhatóvá válnak, azonban az itt megjelent szövegek ennél jóval szélesebb spektrumot ölelnek fel, változatosabb tematikában mozognak.

Elégedettséggel tölthet el az is, hogy az Artmagazin szerkesztősége fokozottan figyelt arra, hogy a megújulás, a felfrissülés során szem előtt maradjon a nagyon határozottan megfogalmazott misszió, ami tulajdonképpen az online felület megjelenésével még inkább kiteljesedhetett: a lap már a kezdetektől fogva figyelt arra, hogy leszámoljon az elitizmussal, hogy a sokszereplős művészeti világot és annak termékeit mindenki számára érthetően tálalja. Művészetközvetítő szerepet vállalt magára, azonban arról mindig gondoskodott, hogy a széles tömegek megszólítása és a közérthető nyelvezet használata mellett sohase bulvárosodjon el – a szakmai színvonalat tehát tartotta, miközben sok otthonba becsempészte a képzőművészetet. Ez a küldetés változatlanul jelen van most is, az online felületnek köszönhetően pedig még inkább felerősödhet, hiszen e portálnak hála (ami a Facebookkal is össze van kötve) most már mindenki csak egy kattintásra van a kortárs művészettől, a kiállításoktól, a művészektől. Az online felület nagy előnye az is, hogy itt már tényleges tere van a párbeszédnek, a diskurzusoknak, mivel a cikkekről, videókról, animációkról bárki szabadon elmondhatja a véleményét, illetve tovább is oszthatja ezeket a tartalmakat.

A sajtótájékoztatón előkerültek az online felület legérdekesebb rovatai is, melyek leginkább a gyors információközlés szándékával jöttek létre. Ott van például Csáki László és Mélyi József ROSTA-sorozata (a Majakovszkij-féle ROSZTA-ablalkok mintájára), ami egy olyan animációfilm-válogatás, mely az aktuális kultúrpolitikai eseményekre reagál egy kifordított, kissé abszurd szemszögből, vagy a videoblog, melynek darabjain 5-10 percben kiállításmegnyitók, művészinterjúk, kulturális helyek, filmakciók, kurátori koncepciók elevenednek meg. Vannak persze hosszabb lélegzetű, mélyebb rovatok is, például a Hálózat, amely Seres Szilvia nagy volumenű interjúit rögzíti. A rovat célja, hogy a korabeli művek és dokumentumok hiányában a net art hőskorához kapcsolódó oral history-n keresztül fűzze fel a hazai hálózat- és szoftverművészet történetét.

Az Artmagazin Online tehát egy demokratikus portál, ami diskurzusserkentően hat, miközben a papíralapú kiadvánnyal együtt demonstrálják, hogy "a képzőművészet egy olyan gondolkodási forma és kifejezésmód, amely alkalmas a világban zajló társadalmi, politikai, kulturális folyamatok megragadására, értelmezésére és alakítására", éppen emiatt fontos, hogy azt mindenki számára érhetően tálalják. Az Artmagazin továbbra is klassz, az pedig külön öröm, hogy most már nemcsak az újságárusoknál tudunk hozzájutni e kiadványhoz.

Artmagazin Online bemutató és sajtótájékoztató, Loffice, Paulay Ede utca 55., 2014. augusztus 26.

Fotók: Kocsis Katica