A beszélgetés kezdetén a moderátor, Dr. Kerekes Pál egyetemi docens egy olyan cikkből idézett, melynek szerzője szerint az e-könyv merénylet a kultúra ellen. Mivel az írás szerzője, Békés Márton is a meghívottak között volt, így rögtön adódott is a lehetőség, hogy erről részletesen is beszéljen. A fiatal történész egy 1915-ös kiadású könyvvel demonstrálta mondanivalója lényegét: a családi könyvtár részeként generációkon átörökített kötet ugyanis emberi sorsok, tragédiák hordozója, egy-egy a tulajdonosok által bejegyzett szövegnek története van, amelyet csak ez a formátum tud átörökíteni, az e-olvasó és a hasonló eszközök nem. Kerekes Pál szerint ez nem a könyv elsődleges funkciója, hiszen könyveket azért írnak és adnak ki emberek, mert valamit el szeretnének mondani másoknak. Békés szerint azonban, még ha egy könyv tartalma - a hozott példa esetében egy középszerű lektűrről van szó - érdektelen is, a magában hordozott történetek révén mégiscsak megsokszorozódik annak kulturális kontextusa. Az e-olvasók amúgy sem szépek és nem többek, mint a nagyvállalatok ránk erőltetett termékei, amelyek majd kimennek a divatból, és lesz helyettük más megvásárolandó termék, és akkor majd azért kell(ene) rajonganunk.

Káldos János, az OSZK különgyűjteményi igazgatója úgy fogalmazott, érti Békés indulatát, de nem ért vele egyet. Munkája során ő is sok ilyen, beírásokkal ellátott, plusz történeteket magában hordozó kiadvánnyal találkozik, időnként nagyon régi kötetekkel. Számára a beszélgetés során annak a konstatálása volt fontos, hogy a nyomtatott könyv a történelmi emlékezetnek csupán egyik, de nem kizárólagos hordozója. Fontos kérdés volt még a továbbörökíthetőség módja, legyen szó akár csak egy olyan házi magánykönyvtárról, amelyet bármely könyvszerető ember létrehozhat, vagy az egyre halmozódó digitális tartalomról.  

Molnár József a PC World  főszerkesztője szintén arra helyezte a hangsúlyt, hogy egy-egy kiadvánnyal valamiféle üzenetet kívánnak eljuttatni az olvasókhoz, számukra éppen ezért nem a formátum a lényeg, hanem maga az üzenet, és az olvasóra bízzák, milyen - hagyományos nyomtatott vagy digitalizált - formában kívánják azt befogadni. Molnár szerint egyébként maga a könyvkiadás sokat egyszerűsödött és demokratizálódott azzal, hogy ma már a technikai feltételek bárkinek adottak odahaza egy e-könyvet létrehozni és publikálni, ráadásul a terjesztés szempontjából is hasznos, csak külföldről beszerezhető, idegennyelvű kiadványok is percek alatt elérhetők e-könyv formátumban. Ugyanakkor úgy gondolja, hogy még egy ideig mindenképp a papíralapú könyvek állnak nyerésre, elektronikus formátumban inkább csak azt vásárolják meg az emberek, amelyek máshogy nem érthetők el.

A felvetésre, hogy bárki kiadhat ma már egy e-könyvet, reagált Sándor Júlia, az ELTE Eötvös Kiadó projektvezetője, aki szerint fontos az elektronikus könyvkiadásban is azokat a minőségi elvárásokat fenntartani, amelyek a hagyományos könyvkiadásban ma természetesek. Mint fogalmazott, a könyvkiadás folyamatában mindenkinek megvan a maga szerepe, példának okáért nem a szerző feladata dönteni a kiadvány tipográfiai jellemzőiről. Beszélt a kiadó ELTE Reader nevű projektjéről is, amelyen tudományos kiadványok, szakkönyvek, jegyzetek vagy éppen az egyetemi élet világát reprezentáló folyóiratok, magazinok érhetők el ingyen. Az ingyen szó ezenkívül abban a kontextusban is szóba került, hogy a tudományos könyvkiadás egyik problémás jellemzője napjainkban, hogy a különféle kutatási projektekre kapott támogatásnál a támogató nem ritkán előírja, hogy a publikációk elektronikus formátumban - akár konkrétan meghatározott internetes felületen - jelenjenek meg, más esetekben pedig egyáltalán nem is foglalkoznak  azzal, hogy az eredmények publikálását is segítsék.  

A szerkesztett tartalom hiánya - a kiadók munkájának kiiktatása a folyamatból - Molnár József szerint is hordoz magában veszélyeket. Ugyanakkor úgy látja, hogy mivel nagyon sok tartalmat állítanak elő a felhasználók az interneten, mindig szükség lesz olyan orgánumokra, amelyek kiemelik, szerkesztik, az olvasó elé teszik, hogy a sok információból mire érdemes figyelnie, miért érdemes még akár fizetnie is. Ezenkívül ő is, mint a beszélgetés legtöbb képviselője, úgy látja, eszközhasználat szempontjából az e-olvasók helyett idővel inkább a multifunkcionális eszközök, táblagépek, okostelefonok lesznek egyre hangsúlyosabbak. 

Az e-olvasóval és az e-könyvvel kapcsolatban először Dr. Fodor János, az ELTE BTK KTI adjunktusa is szkeptikus volt, ő úgy gondolta, hogy mindazzal, amit az internettel kapcsolatban pozitívumként szoktunk felemlegetni - nyilvános, bárhonnan elérhető, megosztható, stb. - az e-könyv szembemegy. Hozzászólásában kitért arra is, hogy bár egy időben nagy elvárások övezték a hipertext irodalmat, mára kiderült, hogy a digitális kultúra korában is inkább azt szeretik az olvasók, ha valaki vezeti őket; kevésbé a saját döntés alapján ide-oda ugrálás érdekli őket, hanem belemerülni egy történet világába. Ezenkívül Fodor szerint éppen akkor fog felértékelődni a nyomtatott könyvek szerepe, amikor már nem lesz többek között rutinból megvett ajándéktárgy, amit gyakran el sem olvasunk.        

Új társadalmi egyenlőtlenségekről és a digitális szakadékról is szó esett Dr. Dippold Péter, a FSZEK Központi Könyvtára igazgatójának hozzászólásában, aki szerint a paradigmaváltás társadalmi változásokat is eredményez. Kerekes Pál szerint a digitalizáció is segíthet közösségek kialakulásában, például olyanokban, amelyek a könyvkedvelő embereket hozzák közel egymáshoz, és az sem elhanyagolható, hogy a Magyar Elektronikus Könyvtár vagy a Digitális Irodalmi Akadémia révén pedig a magyar irodalom legkiválóbb alkotásaihoz is ingyen hozzájuthatnak ma már az érdeklődők.

Fotó az esemény Facebook-oldala