bezár
 

gyerek

2016. 06. 27.
Túl erős az üzenet
Y-generáció Kalapos Éva Massza című regényéről
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Túl erős az üzenet Felnőttként hajlamosak vagyunk határozott éles vonalat húzni a valóságban és az internetes világban történtek közt, sőt az utóbbi jelentőségét gyakran el is bagatellizálni. A kamaszok, az úgynevezett digitális bennszülöttek számára azonban a kettő egyforma fontossággal bír. Többek között erről is szó esett az Y-generáció sorozat legutóbbi beszélgetésén, melynek témája Kalapos Éva Massza című regénye volt. A beszélgetés a szezon során megismert kvartett: Szekeres Nikoletta, Fenyő D. György, Mészáros Márton és Totth Benedek részvételével zajlott. 

Kalapos Éva regénye a cyberbullying, azaz az internetes megfélemlítés jelentéségét tematizálja, a didaktikai szándék azonban a kritikusok szerint az irodalmiság rovására megy. Felmerülhet persze - ahogyan a beszélgetés során elő is jött - a kérdés, hogy mennyiben lehet, van-e egyáltalán értelme a társadalmilag felelősséget vállaló, aktuális problémát ábrázoló young adult regényeket a hagyományos esztétikai alapú olvasás felől szemlélni. Fenyő D. György válasza erre egy egyértelmű igen - már csak azért is, mert maga a tárgyalt szöveg is tartalmaz egy sor szépirodalmi utalást -, így aztán (felnőtt) olvasóként nem tetszett neki, sok problémája volt a könyvvel, ugyanakkor tanárként mégiscsak bevinné órára, hiszen olyan fontos dolgokról van benne szó, amiről lehet és kell beszélni. Totth Benedek szerint is van egy nagyon erős üzenete a könyvnek, de ezt egyszerre kell jó és rossz értelemben érteni. 

Az, hogy lehet róla beszélni, azért sem elhanyagolható, mert az a korosztály, amelynek tagjairól a regénybeli történet szól, a valóságban nap mint nap tapasztalhatja, átélheti ezt a jelenséget. Nagyon magas azoknak a száma, akik már estek áldozatul effajta megfélemlítésnek, és nem egy esetben azért eszkalálódik a probléma, mert az érintett nem mer, vagy nem képes beszélni róla. Mint ahogyan Mészáros Márton és Fenyő D. György is hangsúlyozta, sokszor maguk az áldozatok is úgy gondolják, megérdemelték, ami velük történt, hisz érzik magukról, hogy valamiben furák és kilógnak a sorból. Viszont ha nem magukról, hanem egy regény szereplőivel megesett dolgokról lehet beszélni egy iskolai órán, akkor ennek védelmébe "bújva" mégiscsak elmondhatja valaki a saját esetét is. 

Fontos mozzanata volt a beszélgetésnek, hogy a Masszában a megfélemlítésnek egyre durvább fokozatai vannak: előbb "csak" szemtől-szembe (például elszedik a főszereplőtől a szendvicsét vagy a zsebpénzét), aztán lépnek a megfélemlítők egy szinttel feljebb: a cybertérbe. Szekeres Nikoletta szerint Patrik, a regény központi karaktere az utóbbit sokkal rosszabbul élte meg, mint a közvetlen fizikai bántalmazást. Miért is félelmetesebb ez? Mert míg az iskolában térben, időben és a cselekvő személyek tekintetében is egy könnyen behatárolható eseménysorról van szó, addig az interneten kontrollálhatatlan, hova fejlődik a történet, kik, milyen nagy számban - akár vadidegenek is - vesznek részt benne. És lehet persze mondani az áldozatnak, hogy töröld ki egyszerűen a sértő kommenteket egy kép alól, de az ő számára az a lényeges mozzanat, hogy már megtörtént, hogy megtörténhetett vele ilyesmi. 

masszaKalapos Éva regényének van egy különlegessége: a történet végén az áldozat válik agresszorrá. Ezzel a megoldással nem igazán találkozhatunk hasonló témájú regényekben. Ugyanakkor a beszélgetés során vita tárgyát képezte, mennyire visz félre a keretes szerkezet, amiben már az elején utalás történik a végkifejletre. Totth Benedek szerint ez egy írói trükk, ami kell ahhoz, hogy behúzza az olvasót a sztoriba, Mészáros pedig arra figyelmeztetett, hogy az olvasói célcsoport számára szükséges is egy ilyen kezdés. Azonban a csavar, hogy a végén a fiú visszavág a sérelmekért, hiteltelennek, hihetetlennek tűnt az elemzők számára. Totth szerint a bezárkózás folyamatát jól ábrázolja a regény, de a fordulat  már túl sok volt számára. Fenyő D. György szerint a főszereplő  tette is aránytalan ahhoz képest, hogy ő mit szenvedett el, amikor megfélemlítették. Természetesen elítélendő és szankcionálandó, ha valakit megaláznak, de hogy visszavágásként el akarja vágni a bántalmazók torkát, az már sok. Igaz, így válik érdekessé a karakter, hiszen ha jól figyelünk,  a regény során végig akadnak arra utaló jelek, hogy kitörhet belőle "az állat".  

Szekeres Nikoletta, aki elsősorban a moderátora volt a beszélgetésnek, felvetette, hogy vajon mennyire kell épp azért didaktikusnak lennie egy ilyen könyvnek, mert csak így lehet manapság a tizenéves generációt megszólítani? A résztvevők itt kicsit el is kanyarodtak a konkrét könyv értékelésétől, és szó esett a generációk közti digitális szakadékról, arról, hogy nem egyszerűen nem értjük a mai kamaszok gondolkodását, de már azokat a közösségi médiafelületeket sem ismerjük, amely az ő mindennapjaik része. Az olyan klasszikus művek, mint A Legyek Ura vagy az Iskola a határon nehezen tudják megszólítani őket, a fontos társadalmi kérdések ilyen módon történő bemutatása nem kelti fel az érdeklédésüket. Ezért fontosak az olyan alkotások, mint Kalapos Éva regénye, akkor is, ha például a főszereplőt megfélemlítő alakok ugyanúgy sematikusak, mint a szülők és általában a felnőttek, akikkel lehetetlen beszélni a problémáról, mert egyszerűen nem is értik, mi a probléma.   

Másrészt Mészáros szerint egyáltalán nem tűnik a főszereplő narrációja egy gyermek elbeszélésének, túl bölcsek, túlságosan önreflektívek a szereplők, ahhoz képest, hogy mennyi idősek és milyen helyzetben vannak. Ez szorosan összefügg azzal a kérdéssel, vajon mennyire sikerült egy egységes nyelvet kialakítani. Szekeres Nikolettának és Totth Benedeknek tetszett ez a megoldás, Fenyő D. György számára viszont modorosnak hatott, ahogyan többféle szleng-regiszter keveredett a szövegben. 

Az elmúlt időkben megjelent kényes és nehéz témákat, esetenként tabukat feldolgozó ifjúsági irodalmi könyvek esetében megszoktuk, hogy információs blokk is található a kiadványban, ki, hova és hogyan fordulhat segítségért. A Massza végén a részletező, a definíciókat - pl. mit is jelent a cyberbulliing - is téltelszerűen végigvevő szöveg viszont nem különösebben nyerte el a kritikusok tetszését, újfent csak a regényt is meghatározó, előtérbe tolt pedagógiai szándék volt zavaró az ismertetés megfogalmazásban.

Mindebből következően talán az lehet a beszélgetés legfontosabb tanulsága, hogy a sokat emlegetett digitális szakadék valószínűleg az irodalom terén is egyre mélyül, a felnőtt generációk viszonya a különféle szövegekhez mélyen gyökerezik egy olyan hagyományban, ami a fiatalabbaknak nem biztos, hgy ugyanakkora értékkel bír. Persze nem tudhatjuk biztosan, legfelejebb feltétlezhetjük az alapján, amit tudunk az ő világukról. Ám ahogyan a beszélgetésből kiderült, ez az ismeret meglehetősen korlátozott, riasztóan kevés.

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Pethő Anita --


További írások a rovatból

gyerek

Életmentő hatlábú Életmentő hatlábú
Kiss Judit Ágnes A csodabogár című könyvéről
gyerek

Szülinapi Pagonyfeszt
20 éves a Pagony
gyerek

Visszatérés az elhagyatott rétre! Visszatérés az elhagyatott rétre!
Jurik Kristóf: A kuflik és az Akármi
Jean-Claude Mourlevat: Földlakó, fordította Burján Mónika, Szeged, Könyvmolyképző Kiadó, 2013

Más művészeti ágakról

Ujj Zsuzsi és Darvas Kristóf estjéről
irodalom

Közösség újraépülőben Közösség újraépülőben
Borsik Miklós és Biró Krisztián kötetbemutatója
Láng Orsolya: Személyes okok, Prae Kiadó, 2021


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés