bezár
 

art&design / gondolat

Gerinctelen szupplementumok
Gerinctelen szupplementumok
Az apokalipszis mint esemény nemcsak rombolást eredményez, hanem éppenséggel új, rendkívüli kombinációk és viszonyok keletkezéséhez is hozzájárul. Akár valamilyen hősugárzás hatására leválnak a redőzetek, az elfedést szolgáló rétegződések, felületek, és feltűnik a relációk üressége.    
Méltatás egy reneszánsz emberről
Méltatás egy reneszánsz emberről
A művészetnek a társadalomban betöltött szerepe folyamatosan változik. Mostában egy rendszerváltás előtti paradigma kezd visszatérni: a művész az, akinek az a szerepe, hogy elképzelje, és praxisán keresztül kinyilatkoztassa, mi a jó élet. Ezt a trendet látom visszatérni akkor, amikor Weiler Péter műveit szemlélem. Magukon a képeken is a Kádár-kor iránti nosztalgia köszön vissza.
Min dolgozol?
Min dolgozol?
A kortárs képzőművészek anyagi helyzete nem egyszerű, mint ezt a baráti beszélgetésekből és az ezzel foglakozó cikkekből és projektekből tudjuk.
Generációs párbeszédek a festészetben
Generációs párbeszédek a festészetben
Beköszöntött a nyár és vele együtt az iskolai szünidő is. A Nagymező utca felé sétálva, egy pillanatra a Deák Erika Galériában, egy kiállítás kapcsán felvetődik a generációk közötti tudás és élményátadás folyamata – de nem a bevett iskolás módon. Bár a tárlat kapcsán nem kifejezetten valós tanár-diák viszonyról beszélünk, ösztönösen is felmerül egy olyan ideális világ képzete, ahol a szakmai tudás vagy a tananyag nem a katedráról visszahangzik, hanem a párbeszédnek köszönhetően élményszerű tapasztalattá válik a tanulni vágyók fejében.
A magyar történelem mint vizuális öröknaptár
A magyar történelem mint vizuális öröknaptár
’58-ban rock and rollt jártunk/ ’68-ban új táncra vártunk/ Most ’78 van, s alig találunk/  olyan embert, ki tudná/ mi lesz, 988-ban. (Fonográf együttes: 1978)
1   2   3   4   5   6   7 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés